 |
 |
A
POSTA BRAVÚRJAI: 1939 szeptemberében különös címzésű
küldemény érkezett a szolnoki postahivatalba. A rejtvényt ekkor gyorsan
megfejtették, a levelet kézbesítették. Egy 2009. dec. 21-én Miskolcon
feladott, pontosan címzett levelet két hét után kapott meg a
szolnoki címzett. |
 |
|
|
 |
Nádfedeles
házban született, elnököket festett: ILLÉS ANTAL
A társulat és a művésztársak nevében Vidovszky Béla
festőművész, a Szolnoki Művészegyesület részéről ifjú Gonda Béla
búcsúztatta a szerencsétlen véget ért művészt, „kit idegen
világrészekben való hosszas bolyongás után ide megtérve, legszebb
reményeinek küszöbén ért el balvégzete”.
|
 |
|
 |
|
|
 |
...
ligetté
varázsolták az egykori temetőt. A régi okmányokban „séta-tér” néven
szerepel, de a város népe „promenád”-nak
nevezte. A Vasárnapi Újság egy
1857. évi cikke szerint ez „oly kicsiny, hogy alig több egy lugasnál”.
A
kert utcai sarkában volt egy kerek kápolnácska. Ebben állt az „Ecce
Homo” szobor... |
 |
|
|
 |
A
különféle rendeltetésű, színvonalú, törzsközönségű „vendéglátóipari
egységek” (az egyszerűség kedvéért: kocsmák) behálózzák
településeinket. Így volt ez régen is. Zrumetzky Béla lapszerkesztő
1894-ben végigsétált a városon, s röviden jellemezte eme intézményeket.
Kövessük őt mi is, mai ismereteinkkel kiegészítve leírását! Útját a
vasútállomásnál kezdte. Rögtön
az indóházzal szemben terpeszkedett a „Zóna” és a „Vasút” szálloda. A
Zóna demokratikusabb, mert... – Szolnoki
kocsmakalauz, 1894
|
|
 |
Lavotta
János, a "bájoló hegedűs" a verbunkos muzsika delelő
korszakának egyik kiváló képviselője. Vidéki kúriákon, házitanítóskodva
élte hányatott élete utolsó
harmadát. Gyakori vendég volt Tisza-menti településeinken is. Róla is
szólt Vay
Sándor A múltról a jelennek
című előadásában, mely 1909-ben hangzott el Tiszaburán, a műkedvelők
által rendezett jótékony célú művészestélyen, s mely — tudtommal — a
gróf(nő) egyik kötetében sem olvasható. Szerencsére
a Jász-Nagykun-Szolnok-megyei
Lapok ráhagyományozta az utókorra. Én innen közlöm.
|
Az
Erdélyi Helikon írói
Szolnokon. 1933. december 12-én a fellobogózott pályaudvaron
várták a Debrecen
felől érkező írókat. A zsúfolásig megtelt színházban a főszerkesztő,
Bánffy Miklós mondott köszönetet a fogadtatásért, majd vázolta, hogy
... a kulturális, különösen az irodalmi kapcsolatokat kívánják
fejleszteni. Kemény János az erdélyi irodalomról beszélt, Kós Károly Az
országépítő című történelmi regényéből olvasott fel részletet. Ligeti
Ernő verseit, Tamási Áron egy elbeszélését olvasta fel. A hallgatóság
minden előadót viharos tapssal ünnepelt.
|
 |
| "Szentpétervárnak
van Nyevszkij proszpektje, Párizsnak boulevardjai, Bécsnek Ringje,
Budapestnek Duna-partja, Szolnoknak pedig egy más, minden évben
megújuló, minden évben új specialitása, különlegessége, s ez a Kötőke"
— idézzük a Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok 1890. október 26-i számát.
"Ezek a kedves kis kötőestélyek Szolnokon az ősz fecskéinek számítanak,
mert mikor a fák hullatni kezdik sárgult lombjaikat, mikor este 5 óra
után már világot kell gyújtani, mikor az emberek előveszik prémes és
prémtelen téli ruháikat, akkor jelennek meg nálunk a kötőkék, ezek a
kedves kis fecskék!" |
| A
két Marci bácsi
című cikk az 1910. szeptember 25-én felavatott nagykőrösi Arany
János-szobor készítéséről szól. Magas oszlop tetején látható a költő
életnagyságú bronz mellszobra. A talapzaton ülő férfi, haraszti kőből
faragva. Ez volt az első színezett szobor Magyarországon, s a második
olyan emlékmű, ahol egy nagy nevet viselő alakot egy névtelennel, egy
paraszttal ábrázolnak. |
 |
|
