Kósa Károly honlapja
Jász-Nagykun-Szolnok megyei és kárpát-medencei "böngészet"
Kezdőlap Panteon Tücsök & Blogár Irományok Adattár Képtár Vendégoldal

KARÁCSONYÉJ A TISZAZUGBAN

„... az Úr 1924. évének boldog karácsonya a tiszazugi tanyavilágban.”


Kósa Károly
KISS ISTVÁN SZENTFÖLDI UTAZÁSA
Egy XVIII. századi zarándok naplója


Az egyik helyi lap 1932 októberében szörnyülködik, hogy pár hete Szolnokon is fellépett a „yo-yo-láz”, s hogy már az összes kereskedésben és a bazárokban is árusítják. A jojók ott lógnak a kirakatokban, és csalogatják a vevőket. 30–40 fillér az ára, s a fa- és fémipari szakiskola is nagy mennyiségben gyártja. A napsütéses korzón a gyerekeken kívül egyre több hölgy kezében is ott látható a divatos játékszer. Felnőtt férfiak és nők, diákok és kisgyerekek lettek már áldozatai Szolnokon is a jójó-láznak.

Kósa Károly
Lengyel Antal
Egy példamutató szolnoki polgár


SZOLNOK SZOMORÚ NAPJAI
Windisgrätz csapatainak közeledtére 1848. dec. 31-én az országgyűlés úgy határozott, hogy az átteszi székhelyét Debrecenbe. Aki csak tehette, vonatra szállt, s az előző évben felavatott vaspálya végállomása Szolnokon volt...


In memoriam
KUKATÚRA
Szolnok,
2006. jan. 29.


EZREDÉVI EMLÉKMŰVEK
A törvény által előírt 7 emlékoszlopon (az égtájaknak megfelelően: Dévény, Munkács, Brassó, Zimony; az akkori ország belső területén: Nyitra, Pannonhalma, Pusztaszer) kívül számos emléket állítottak 1896-ban az ország különböző pontjain.  Ezek közé tartozik a tiszafüredi és a kőröstetétleni is.



1885. augusztus 16-án népes francia küldöttség járt Szolnokon. A vendégek között olyan hírességek voltak, mint Ferdinand Lesseps, a Szuezi- és a Panama-csatorna tervezője, Jules Massenet, a Manon című opera komponistája, Léo Delibes, a Coppélia című balett zeneszerzője, Francois Coppée, „a franciák Petőfije”…

„TÜRELMI ZÓNA”
Epizódok a legősibb mesterség szolnoki történetéből

"Barátom, a rossz asszonyok szükségesek a világon. Mert miután vannak kicsapongó férfiak, kell hogy legyenek kicsapongó asszonyok is, mert ha ezek nem volnának, akkor amazok a tisztességes asszonyokra és leányokra vetnék szemeiket."


Egy 1928. évi tiszaszentimrei
aratóünnep ismertetése egykorú sajtóbeszámoló nyomán.


A Szolnoki Újság 1933. július 16-i száma nyolc versszakból álló költeményt közölt Heti Híradó címmel. Szerzője, K. Tóth Lenke a közlés hetének szolnoki eseményeit faragta rímekbe. A lap előző és következő számainak böngészése során megtaláltam az általa "megénekelt" eseményekről szóló híreket.  Honlapom látogatói megismerkedhetnek a vers "hátterével".

"Két embertársának a vízbefulladástól való megmentése közben ... hősi halált halt nemes Hanzély Pál m. kir. honvéd főhadnagy emlékét kegyelettel őrzi a város közönsége."

FEHÉR KÖVEK: A „dicsőséges 133 nap” eseményeiről sokat lehetett tanulni és olvasni az elmúlt évszázad második felében. Emlékművek és -táblák, utcanevek sora figyelmeztetett a Tanácsköztársaság oldalán harcolók „hőstetteire”.
Ugyanakkor csak a legidősebbek tudtak arról, hogy a kommün is az áldozatok hosszú sorát szedte... 

A MUNKA ÜNNEPE SZOLNOKON
1945. május 1.
A nyomorgó, de újjáépítő munkája eredményét örömmel szemlélő szolnoki lakosság ünnepelte a szabad május elsejét...

1849 tavaszán Sorsich Júlia "... három német katona ... folytonos lövöldözése közt jutott a túlsó partra... Törökszentmiklóson Vécseynek azonnal jelentést tett, aki futár által a Szolnokon létező német haderő mibenállásáról Damjanichot értesítette”. Egy korabeli vádirat szerint  „… a forradalom idején a felségáruló Kossuth anyjának magánszolgálatában és spion hírében állt. … Illetékességi helyére, Szolnokra … kitoloncolandó. Rendőri felügyelet alá helyezendő, szigorú megfigyeléssel…

1848–49. évi szabadságharcunk, az 1849. március  5-én lezajlott győztes szolnoki ütközet emlékére, s nem utolsó sorban a nőnap alkalmából három "hölgyhonvéd" — köztük a karcagi Gulyás Júlia — hőstetteiről szólok. Illusztrációul a túrkevei '48-as emlékparkban készült fotókból válogattam.

NYERGELJ, FORDULJ! Huszáraink hazatérése 1848–49-ben.
Szabadságharcunk huszáraink többségét idegen földön érte. Az osztrák hadvezetés igyekezett is "marasztalni" őket.  Így kisebb- nagyobb csoportokban "szökdöstek" hazájukba. 

MAJÁLIS
Tiszagyenda, 1889
Herman Ottó leírása nyomán ismerhetjük meg, mi is az igazi majális.

1613. május 3-án Jan Broscius, a krakkói egyetem kiváló tanára a főtéri zsibvásár egyik árusánál meglátott egy elnyűtt könyvet. A sötétbarna bőrbe, fatáblák közé kötött kézirat a Magyar Bursa, vagyis a helyi universitás magyar hallgatói testületének névsorát tartalmazta...

A "VÁRI KRISZTUS" SZOLNOKON
„Keresztje, melyre felszegezték,
A földre hullt, de karja ép,
A vári Krisztus ép maradt...
Hét sebjén túl sebezhetetlen,
— Legenda lett a vári Krisztus.

A POSTA BRAVÚRJAI: 1939 szeptemberében különös címzésű küldemény érkezett a szolnoki postahivatalba. A rejtvényt ekkor gyorsan megfejtették, a levelet kézbesítették. Egy 2009. dec. 21-én Miskolcon feladott, pontosan címzett levelet két hét után kapott meg a szolnoki címzett.
Nádfedeles házban született, elnököket festett: ILLÉS ANTAL
A társulat és a művésztársak nevében Vidovszky Béla festőművész, a Szolnoki Művészegyesület részéről ifjú Gonda Béla búcsúztatta a szerencsétlen véget ért művészt, „kit idegen világrészekben való hosszas bolyongás után ide megtérve, legszebb reményeinek küszöbén ért el balvégzete”.

... ligetté varázsolták az egykori temetőt. A régi okmányokban „séta-tér” néven szerepel, de a város népe „promenád”-nak nevezte. A Vasárnapi Újság egy 1857. évi cikke szerint ez „oly kicsiny, hogy alig több egy lugasnál”. A kert utcai sarkában volt egy kerek kápolnácska. Ebben állt az „Ecce Homo” szobor...
A különféle rendeltetésű, színvonalú, törzsközönségű „vendéglátóipari egységek” (az egyszerűség kedvéért: kocsmák) behálózzák településeinket. Így volt ez régen is. Zrumetzky Béla lapszerkesztő 1894-ben végigsétált a városon, s röviden jellemezte eme intézményeket. Kövessük őt mi is, mai ismereteinkkel kiegészítve leírását! Útját a vasútállomásnál kezdte. Rögtön az indóházzal szemben terpeszkedett a „Zóna” és a „Vasút” szálloda. A Zóna demokratikusabb, mert... – Szolnoki kocsmakalauz, 1894

Lavotta János, a "bájoló hegedűs" a verbunkos muzsika delelő korszakának egyik kiváló képviselője. Vidéki kúriákon, házitanítóskodva élte hányatott élete utolsó harmadát. Gyakori vendég volt Tisza-menti településeinken is. Róla is szólt Vay Sándor A múltról a jelennek című előadásában, mely 1909-ben hangzott el Tiszaburán, a műkedvelők által rendezett jótékony célú művészestélyen, s mely — tudtommal — a gróf(nő) egyik kötetében sem olvasható. Szerencsére a Jász-Nagykun-Szolnok-megyei Lapok ráhagyományozta az utókorra. Én innen közlöm.
Az Erdélyi Helikon írói Szolnokon. 1933. december 12-én a fellobogózott pályaudvaron várták a Debrecen felől érkező írókat. A zsúfolásig megtelt színházban a főszerkesztő, Bánffy Miklós mondott köszönetet a fogadtatásért, majd vázolta, hogy ... a kulturális, különösen az irodalmi kapcsolatokat kívánják fejleszteni. Kemény János az erdélyi irodalomról beszélt, Kós Károly Az országépítő című történelmi regényéből olvasott fel részletet. Ligeti Ernő verseit, Tamási Áron egy elbeszélését olvasta fel. A hallgatóság minden előadót viharos tapssal ünnepelt.

"Szentpétervárnak van Nyevszkij proszpektje, Párizsnak boulevardjai, Bécsnek Ringje, Budapestnek Duna-partja, Szolnoknak pedig egy más, minden évben megújuló, minden évben új specialitása, különlegessége, s ez a Kötőke" — idézzük a Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok 1890. október 26-i számát. "Ezek a kedves kis kötőestélyek Szolnokon az ősz fecskéinek számítanak, mert mikor a fák hullatni kezdik sárgult lombjaikat, mikor este 5 óra után már világot kell gyújtani, mikor az emberek előveszik prémes és prémtelen téli ruháikat, akkor jelennek meg nálunk a kötőkék, ezek a kedves kis fecskék!"

A két Marci bácsi című cikk az 1910. szeptember 25-én felavatott nagykőrösi Arany János-szobor készítéséről szól. Magas oszlop tetején látható a költő életnagyságú bronz mellszobra. A talapzaton ülő férfi, haraszti kőből faragva. Ez volt az első színezett szobor Magyarországon, s a második olyan emlékmű, ahol egy nagy nevet viselő alakot egy névtelennel, egy paraszttal ábrázolnak.


Kezdőlap

Újabb irományok