(1. Előtte)

A fehér mezőkre ráterül a köd… felissza a csillagok fényét... Az ég is világtalan, a tanyákról is alig szüremkedik át az ablakok fénye. Különben is, messze körben, hosszú órajárásokról útban van mindenki a Tüzes felé... Mily csodálatos a ködből előtűnő embersorok vándorlása… Észre se vennéd, meg se különböztetnéd a sötétlő szőlőbokroktól a köztük járókat, ha a kanyargó menetet el nem árulná a lámpák kígyózó sora. Itt, ezen az éjszakán az ég csillagai leszálltak a földre, az álló csillagtábor mozgóvá változott át, és a széles Alföld karimájától gyülekeznek az apró fénypontok a központ: a kápolna felé…”

Kühár Flóris írta ezt egy 1924. évi tiszazugi emléke hatására. Bizonyára ezek a szép sorok ihlették meg a berlini központú REMONDIS szolnoki vezetőit is.

Honlapjukról tudjuk, hogy: „Egy már több évtizede sikeresen működő vállalkozás tradícióira alapozva a REMONDIS-nál az ügyfeleknek való megfelelés és a hasznosság áll az első helyen. Ügyfeleinek és ügyfeleiért a REMONDIS ügyfélre szabott megoldásokat kínál — egészen a legkomplexebb kommunális és ipari szolgáltatási koncepciók kidolgozásánál is.” Ilyen, a kedves szolnoki ügyfelekre szabott ünnepséget szervez a cég. 2006. január 29-én, vasárnap üresek maradnak a templomok, a sportcsarnokok. A kedves ügyfelek a rózsafüzér és a labda helyett kukáikat markolják meg, s cserére indulnak a csikorgóan hideg, ám annál egészségesebb időben a REMONDIS telepei felé. A központ irányába 77 utca lakói tolják vagy vontatják (ízlés szerint) fekete kukáikat. (Eszerint Illyés Gyula meséskönyve sem hagyta érintetlenül a szervezőket.) Nagyszülők találkoznak össze régen látott unokáikkal. Évtizedek óta haragos szomszédok békülnek ki a több kilométeres üdítő séta során. Meg-megállnak a gőzölgő teát, forralt bort és energiaitalt árusító pavilonoknál, majd a REMONDIS által felállított kék-fehér TOI TOI-fülkéknél. Önkormányzatunk és a pártok fényesre suvickolt „edényzetekkel” feszítő vezetőit a két városi televízió kamerái kísérik. De itt lesz az országos média, s — a német központ meghívására — a nemzetközi sajtó is képviselteti magát. Talán még az Európai Unió korifeusai is megtekintik, mily „messze körből, hosszú órajárásokról van útban mindenki a REMONDIS telepei felé”. (Talán a saját országukban is rendeznek majd ilyen feledhetetlen, „ügyfélre szabott” dzsemborikat.)

Visszafelé már a vadonatúj (?) cserekukákkal rodeózik a „lakosság”, büszkén kerülgetve a később kelőket. Irigykedve nézi a népünnepély boldog résztvevőit az a néhány szolnoki lakos, aki nem kötött új szerződést. (Február 5-ig ők is megköthetik.) Másnap a munkahelyeken élménybeszámolók színesítik a munkaidőt.

(2. Utána)

A REMONDIS szolnoki kukaünnepe először csalódást okozott. A rendezők nem gondoskodtak a cserehelyek felé vonulók számára gőzölgő teát, forralt bort és energiaitalt árusító pavilonokról. Önkormányzatunk és a pártok vezetői sem vonultak szépre suvickolt kukáikkal. A helyi sajtó kamerái nem sokat amortizálódtak, nemzetközi megfigyelők jelenlétét pedig egyáltalán nem tapasztaltuk. Így az sem csoda, hogy a köznép régi szép május elsejékre emlékeztető gyalogos felvonulása is elmaradt. Aki csak tehette, autóval — benne, rajta, utánfutón — szállította „edényzetét”.

A cserélőket aztán busásan kárpótolta az átvevőhelyek bensőséges hangulata. A Bán utcában pl. délelőtt másfél-két órahosszát tölthetett a folyamatosan kétszáz főre tehető tömeg. Itt igazán megvalósult a demokrácia. Ennyit várt a nyugdíjas, ennyit várt a fiatal. S — láss csodát! — ennyit várt városunk aggastyán díszpolgára és vitéze, de ennyit várt a 100 %-os rokkant és a karon ülő gyermek is.

Vidám csevegéssel telt az idő, senkit nem zavart a jeges talajon ácsorgás. Igazán örült mindenki, hogy a jóságos REMONDIS meleg italról is gondoskodott. Felelőtlen pazarlásra azért ne gondoljunk: a gőzölgő folyadékból csak a cég jelenlévő (feltehetően legalacsonyabb rangú) dolgozói kaptak.

Végül mindenki boldogan távozott vadonatúj kukájával. Városunk és a REMONDIS vezetői sajnálhatják, hogy csak beszámolónkból értesülhetnek eme szép, a mínuszos időben is lelket melengető társas együttlétről. Bizonyára fontosabb dolguk volt. Talán ekkor vették át jutalmukat a csodás rendezésért, vigyázó szemüket már a roskadozó svédasztalra vetve…