Kósa Károly |
| KÖTŐKE |
"Szentpétervárnak van Nyevszkij proszpektje, Párizsnak boulevardjai, Bécsnek Ringje, Budapestnek Duna-partja, Szolnoknak pedig egy más, minden évben megújuló, minden évben új specialitása, különlegessége, s ez a kötőke" — idézzük a Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok 1890. október 26-i számát. Az írás így folytatódik: "Ezek a kedves kis kötőestélyek Szolnokon az ősz fecskéinek számítanak, mert mikor a fák hullatni kezdik sárgult lombjaikat, mikor este 5 óra után már világot kell gyújtani, mikor az emberek előveszik prémes és prémtelen téli ruháikat, akkor jelennek meg nálunk a kötőkék, ezek a kedves kis fecskék! A polgári kaszinó eléggé tágas szobái 8 óra után a férfitársaságtól kiürülnek, de a lámpák nem alusznak ki. [A ma Tudomány és Technika Házaként ismert Városi Kaszinó 1896-ra épült fel s úgy tudjuk, hogy 1890-ben a Városháza termeiben "kaszinóztak".] Sőt, új olajat kapnak 9 órára, midőn a kaszinóban megváltozik az élet. Megjelenik Szolnok város jótékony tündére: Fáni néni. [Testvére, a hírben nem említett Mári néni is híres szervező volt. A két özvegy — Magyarné és Makkainé — a Megyeháza közelében lakott.] Nyomában nagy kosarak szállanak fel a lépcsőkön, a majd párolgó tea nélkülözhetetlen cikkeivel terhelve. Kilenc óra után gyülekezik a hölgyközönség. Fél tízkor már nem férfiak olvasnak a kaszinó olvasótermében, hanem gyöngéd női kezek varrnak, kötnek, hímeznek. A társalgóban lányok hallgatják az udvarlók szellemes megjegyzéseit. Tízre előkerülnek a párolgó teával telt csészék, de előkerül akkorra Rudi [Rácz Rudi cigányzenész; †1903] is, s úgy rázendíti a Boulanger-marsot, hogy még a Jules talpa is csiklandik tőle. Egyszerre csak felkerekedik a fiatalság, s a kártyaszoba rögös padlóján olyan tüzes táncba kap, hogy éjfél után sincs annak vége. Így változik át pár óra alatt a komoly kaszinó víg kötödévé. Megjelenik azon a szolnoki nő- és férfivilág minden oly tagja, ki tudja, hogy lehet szórakozni a kötőben. De megjelenik minden oly tag is, ki még nem látta a kötőkét, hiszen az nem látott még Szolnokon semmit. Előre látjuk jós szemeinkkel, hogy a 30-iki kötőestély pompásan fog sikerülni. Tehát, viszont látásra csütörtökön este — a kötőkében!" Ezekkel a sorokkal zárul a korabeli lap kedvcsináló meghívója. Bizonyára sok mai olvasóban is vágyat ébreszt: bárcsak lennének ma is ilyen jó hangulatú kötőke-estélyek! |
| Kezdőlap | Írások |