1910. szeptember 25-e a nagykőrösi Arany János-szobor avatásának napja. Magas oszlop tetején látható a költő életnagyságú bronz mellszobra. A talapzaton ülő férfi, haraszti kőből faragva. Ez volt az első színezett szobor Magyarországon, s a második olyan emlékmű, ahol egy nagy nevet viselő alakot egy névtelennel, egy paraszttal ábrázolnak. (Az első Fadrusz János Wesselényi-szobra volt Zilahon, mely az Arany-szobor állításakor még Magyarországhoz tartozott.)


Már ez is különlegessé teszi a szobrot. Számunkra azonban van még egy érdekessége, mégpedig az, hogy kiről mintázta a szobrász a mű mellékalakját.

A budapesti után a nagykőrösi Arany-szobor elkészítésével is Strobl Alajost bízták meg. A művész nagy becsvággyal kezdte a munkát. Amit Pesten nem tudott megvalósítani, azt Kőrösön akarta pótolni: népies és egyben nagykőrösi vonatkozású szobrot kívánt alkotni.

Arany János egyszer a szomszédos Tetétlen pusztára kirándult tanártársaival. Inárcsi Farkas Elek vendégeként megismerkedett a házigazda öreg gulyásával, Csonka Mártonnal. Aranyra oly nagy hatással volt a találkozás, hogy az öreget két versében, A vén gulyás és A vén gulyás temetése címűben is megénekelte.


Strobl Alajos keresve sem találhatott volna ennél jobb témát szobrához. Marci bácsi azonban már régóta elíziumi gulyákat terelt.

A szobrászművész hozzálátott a megfelelő modell kereséséhez. Többek között Jászapátiba is ellátogatott. "Egy tipikus öreg gulyást akar legközelebb megmintázni, s ez alkotásához keresett volna modellt. Sajnos, nálunk nem talált" — tudatta a helyi lap egyik 1908. évi híre, melyből azt is megtudtuk, hogy Vágó Pál festőművész kalauzolta.

Strobl Alajos végül a kőrösi pásztor-világba vitette szét a hírt küldöncökkel, hogy jöjjenek azok, akik úgy érzik, hogy jó mintái lehetnek a vén gulyásnak. Egy jellegzetes, gazdagon leomló hajú öreget választott, kinek szintén Márton volt a keresztneve.

A mester varkocsba fonta az öreg haját, leültette egy olyan karszékre, melyet Arany íróasztala mellett is látott, térdére fektette subáját, s kezébe adta hosszú pásztorbotját. Ezzel készen volt a póz, melyet Arany így faragott versbe:

Strobl Alajos pár napi szorgalmas munkával elkészítette Marci bácsi mellszobrát. Azt felvitte Pestre, ahol tovább finomította. Később az élő modellt is elhívta, s hetekig ott tartotta. A művész fiától, Strobl Mihálytól tudjuk, hogy milyen kedves ember lett náluk a második Marci bácsi. Magukkal vitték még a Tátrába, Liptóújvárra, Strobl Alajos szülőfalujába is. Ott lakott a házukban, s bámulatba ejtette a környékbelieket ezüst gombos pásztorgúnyájával. Esténként ízes meséivel szórakoztatta a gyerekeket.


Hiába hangoztatta többször a modell: "Pásztorember sömmit sem ér kutya nélkül!" A művész csak menet közben látta be igazát. Ekkor ismét Kőrösre ment kutyát keresni. Hirdetésére seregestől vitték az ebeket, de ő csak csóválta a fejét. Végül az erdőőr Hattyú nevű kutyájára figyelt fel, s meg is vásárolta. Hetekig mintázta budapesti műtermében a gyönyörű, szabadsághoz szokott állatot.

A szobor végül elkészült, s máig ott magasodik Nagykőrös főterén. Azóta már a második Marci bácsi, s a művész is a mennyekbe költözött. A szobor azonban fenntartja emléküket: Arany Jánosét, Strobl Alajosét, meg a két Marci bácsiét.