Tariczky Endre tiszafüredi plébános, a Tiszafüredvidéki Múzeum Egylet elnöke már 1891-ben felvetette, hogy a tiszavidéken járt Tass és Szabolcs emlékét örökítsék meg emlékoszloppal, tekintettel arra, hogy a "honfoglaló vezérek szabolcs-szatmár-bihar-póhalmi tiszántúli hadjárata szerezte meg Árpád országának tiszántúli részét", s ez a hadjárat a Tiszafüred-vidéki táborozással és révátkeléssel végződött.

Az oszlop jövendőbeli helye azonban sokáig kérdéses maradt. Először a dorogmai rév környékére gondolt Tariczky, hiszen a vezérek itt vezették át honfoglaló seregeiket a Tiszán, hogy "a Szerencstől lefelé törekvő Árpád fővezér seregéhez csatlakozzanak". Fel lehet állítani "az ohati puszta innenső részén, hol Szabolcs vezér táborának szárnya feküdt, őrizve az egyek dorogmai átjárást Hohat, kun vezér parancsnoksága alatt... Fel lehet Egyeken, Egyekorr ormán... Fel lehet állítani a Szabolcs vezér Csák fiáról elnevezett Csák-halomnál, hol a vezéri sátor, a főhadiszállás állott".

Szóba került a másik tiszafüred-környéki rév is: "Fel lehet állítani akár Tiszaörvényen, e kis falu határában, a Taskóhát volt halmán, hol Tas honfoglaló vezér sátora és főhadiszállása volt, tábora pedig körülötte elterülve feküdt, őrizve a révátjárást".

Végül a fenti helyek központjában, Tiszafüreden történő felállítás mellett döntöttek, figyelembe véve azt is, hogy "az 1849. év tavaszán innen indult meg a hadsereg hatvani, bicskei, isaszegi, nagysarlói, váci és komáromi diadalmas útjára..."

A Heves vármegye Közigazgatási Bizottsága által felajánlott 500 forinttal indult az adakozás. (Tiszafüred és környéke akkor Heves megye része volt.) A Jász-Nagykun-Szolnok megyei nagykun városok pl. 300 forintot gyűjtöttek össze.

Az oszlop elkészítésével Gerenday Béla akadémiai szobrászt bízták meg. A párizsi Concorde-téren lévő "egyptusi oszlop" mintájára tervezett 12 méter magas, sóskúti kőből faragott oszlop négy oldalára csiszolt carrarai márvány táblát illesztettek. Az ünnepélyes felavatásra 1896. szeptember 12-én került sor az új városházával — melyben a könyvtár és a múzeum is helyet kapott —, valamint Kiss Pál 1848-as honvédtábornok síremlékével együtt.

Az ünnepség — melynek résztvevői között volt Zsilinszky Mihály államtitkár, valamint Herman Ottó és neje is — az új városházán kezdődött, ahol Kovács György városi főbíró felolvasta Széll Kálmánnak, a Millenniumi Országos Bizottság elnökének levelét. Beszédet mondott Borsos Flóris főjegyző és Tariczky Endre, majd Kovács György főbíró bezárta a díszközgyűlést.

Ezután a Kossuth térre indultak, ahol a tiszafüredi származású költő, Lipcsey Ádám emlékbeszéde után lehullt a lepel az obeliszkről. Tariczky Endre hálaadó beszédét követően Milesz Béla — a Régészeti Egylet titkára — helyezte el a szobor talapzatánál lévő mélyedésbe a vidék emlékezetes helyeiről (Debrecen, Karcag, Tiszadorogma, Egyek, Tiszacsege, Kunmadaras, Tiszaörvény, Nagyiván, Tiszaigar, Tiszaszőlős, Tiszaszentimre) és az 1849. évi tavaszi hadjárat győztes csatáinak színhelyéről küldött földet. Pósa Lajos az eme alkalomra írt "Tas és Szabolcs" című költeményét, ifj. Mocsáry Lajos pedig Zalár József költő-alispán versét szavalta el. Végül Kovács főbíró átvette az obeliszket, melynek tábláira Lipcsey Ádám sorait vésték:

"Hirdesd kőoszlop örökétig mind a világnak,
Évek múlt, s születendő ezrede fog kezet itt,
Innét indultak hontszerző harcba apáink,
A Hetek egyike Tass, s a fejedelmi Szabolcs,
Újfent majd ezer év múltán lett ez hadak útja,
Hős honvéd seregünk száz diadalra vivé.
Rendületlenül állj oltárköve honszeretetnek,
Nemzeti nagylétünk hinni, remélni tanítsd."

Nagykőrös képviselőtestülete 1895-ben határozta el, hogy a tetétleni pusztán emelkedő Árpád-halmon — mely akkor a város határához tartozott — emlékoszlopot állít a város költségén a magyar állam ezeréves fennállása évfordulójára.

A Jász-Nagykun-Szolnok megyétől néhány kilométerre — a mai Kőröstetétlen községben — fekvő halomról Anonymus krónikája nyomán azt tartja a hagyomány és a néphit, hogy rajta állt a honszerző Árpád vezéri sátra akkor, midőn e magaslattól a Tiszáig elnyúló seregét Zalán ellen, az alpári döntő csatára vezette. A halmot Arany János is megverselte kőrösi tanár korában.

A kivitelezésre vonatkozó intézkedéssel a "városi tanácsot" bízták meg, s a tanács az obeliszket a "Gerenday Antal és fia budapesti akadémiai szobrász czégnél rendelte meg".

A szobor átadásának ünnepélyét 1896. augusztus 16-ára tűzték ki, s a Nagykőrös városban lévő egyházi, katonai s világi hatóságok képviselőin kívül meghívták Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatóságát, a Tudományos Akadémia és történelmi társulat, továbbá a szomszéd községek és városok képviselőit.

Az ünneplő közönség többségét maga "Nagy-Kőrös" szolgáltatta, ahonnan a 20 kilométernyi távolság ellenére többszáz zászlódíszbe öltözött lovaskocsival érkeztek. A 7 km-re lévő Abonyból lovas bandérium élén indultak a város lakói, s velük — mint legközelebbi vasútállomásról — az ország különféle pontjairól érkezett vendégek. Nagyobb küldöttséggel képviseltette magát Pest vármegye, Kecskemét, Cegléd, Szolnok, Tószeg, Ó- és Újkécske, Kara-Jenő, Kocsér, Törtel, s több taggal a fővárosi napisajtó.

Az ünnepély a városok, községek, hatóságok és testületek, majd a magánszemélyek által vitt és küldött koszorúk elhelyezésével, a Himnusz eléneklésével kezdődött, Póka Kálmán nagykőrösi polgármester megnyitó beszédével, történelmi megemlékezésekkel folytatódott, s a Szózattal fejeződött be, melyet a dalárdával énekelt az egész ünneplő közönség.

A sóskúti kőből készült emlékoszlop magassága 8, az alappal együtt 9 és fél méter. A település felé eső homlokzatán koszorúba foglalt "1000"-es évszám, alább — miként a többi oldalon — vésett feliratú carrarai márványlap, s végül magyar sisak és kard, íj, nyíl és puzdra együttese szemlélhető.

A halom környékét az eme alkalomra ültetett — ma is zöldellő — lombos fákból álló liget vette körül. Ezen túl a mezőn kiterjedt sátortábor várta az ünneplő népet, mintha a sátrak sokaságával az alpári csata előnapját varázsolták volna vissza. Az ünnepélyt lakoma követte, melyet az alkalomhoz illő, történelmi vonatkozású felköszöntők "fűszereztek". Tószeg község azzal szerzett meglepetést, hogy két lobogó gyolcsgatyát és bőujjú inget viselő legénytől küldötte üdvözletét, s ők lóhátról mondták el a köszöntőt.