1939 szeptemberében különös küldemény érkezett a szolnoki vasútállomásnál lévő postahivatalba. Egy tréfás kedvű polgár a következő címzésű levelet dobta a vasúti levelesládába:

Az illetékes tisztviselő „további eljárás végett” átadta főnökének, Polgár Gyulának. Ő egy ideig gondolkodott, hogy mit tegyen: vissza nem küldhette, mert a feladó nem tüntette fel adatait a borítékon, de a magyar postán egyetlen levélnek sem szabad elkallódnia. Végül kiadta a parancsot saját magának: meg kell fejteni a különös címzést!

Az agytornába bevonta leányát, Ducót is, aki történetesen bölcsész volt. Így is órákon keresztül dolgoztak, törték a fejüket, számtalan változatot kidolgoztak, mire felcsillant a remény.

Kiderítették, hogy a június 10-ike Margit-napot jelent. A címzett Kónya Margit lehet. 1849. március 5-én volt a híres szolnoki csata, tehát a címzett helyben lakhat. Már csak az utca és a házszám volt hátra. A bölcsésznek bizonyára nem okozott sok gondot annak megfejtése, hogy a „Vitézek, mi lehet…” egy versidézet, mégpedig Balassi Bálint Egy katonaének című versének kezdő sorából. Márpedig a mai Konstantin, Mártírok, Indóház és József Attila utcák által közrefogott, akkor még Nagyváros néven ismert terület egyik utcáját 1926-tól a mai napig Balassa Bálint utcának hívják. Tóth Árpád is írt egy ugyan egy hasonló című és kezdetű verset 1925-ben, ám róla csak 1966-ban neveztek el egy szandaszőlősi utcát.

Immár egyedül a házszám hiányzott. Ekkor azonban még a kártya volt a legnépszerűbb „nyerőgép”, így hamarosan kitalálták, hogy a szám 21.

Megoldották tehát a lehetetlennek látszó feladványt. Kizárólag a kézbesítés volt hátra, mely igazolta a megfejtés helyességét. A talányos levél tehát — igazolva a magyar posta akkor még legendás megbízhatóságát — néhány óra késéssel eljutott a címzetthez.

Azt gondolnánk, hogy még a szép ünep előtt megérkezett a címzetthez. Mindez hiú ábránd. A boríték hátoldala tanúsítja, hogy december 28-án a szolnoki postahivatalban tartózkodott a "levélpostai küldemény":

A pontosan és olvashatóan megcímzett levél azonban még ekkor sem landolt az illetékes szolnoki postaládában: 2010 első napjaiban kaptuk kézhez. Eltelt tehát kb. két hét a feladástól a kézbesítésig.

Az elsőhöz hasonló bravúr, ám ez sajnos negatív értelemben.

Mi pedig — mármint a "lakosság", akik lakunk és levelet várunk e hazában — elgondolkodhatunk, hogy miért ült rajta ennyi ideig a Magyar Posta Zrt. Hiszen két hét alatt szekérrel is elszállíthatták volna akár a bécsi vagy ...... (ízlés szerint behelyettesíthető) cenzori hivatalba. A fordítás sem tarthatott sokáig, hiszen a beborítékolt képeslapon (a felső képen látható datálást leszámítva) nyolc kézzel, végig nagybetűvel írott üdvözlő szó áll, valamint a három feladó keresztneve.