Kósa Károly: A "Vári Krisztus" Szolnokon

Kósa Károly

A "VÁRI KRISZTUS"
SZOLNOKON

A kereszténység legfontosabb szimbólumai a keresztek: Jézus Krisztus kereszthalálát, a bűn és a halál fölött aratott győzelmét hirdetik. A megfeszített testet is ábrázoló válfajuk a feszületek. Szolnok város területén napjainkban huszonegy ilyen alkotás található, főként útkereszteződésekben, templomok mellett, a temetőben, határban. Közülük az egyik legrégebbit mutatjuk be az alábbiakban, melynek története leginkább összefonódott a városéval, s melynek sorsa még a költőt is megihlette.

A Vártemplom előtt Sághy Mihály állíttatott kőkeresztet 1827-ben, s július 10-én szentelte fel Schidlich Mihály esperes, cibakházi plébános. Az állíttató a fenntartásra 40 ezüstforintos alapítványt is tett.


Képeslap, 1910.	Fényes Adolf: Kora tavasz Szolnokon. Olajfestmény.

1919-ben, a tanácshatalom idején a románok ostrom alatt tartották a várost a Tisza túloldaláról, így a tornyával kiváló felderítési lehetőséget nyújtó Vártemplomot és a feszületet sem kímélték. Kiss Gábor, aki életművével kiérdemelte a „legszolnokibb” költő címet, így énekelte meg ezt a szörnyű időszakot:

„Körülötte mindent rém riasztott,
Mellette minden: torz halom,
Falak hulltak, mint híg viaszkok,
Vad volt a vér, búgott a borzalom.
Körötte minden béna, bomlott,
Elbújt az égre-néző homlok,
Minden, mi szép, porba omlott,
Csak Ő maradt, csak Ő virrasztott,
Mikor már mindent rém riasztott.”

Kele József ügyvéd, vármegyei tűzoltó-főparancsnok prózában idézte fel később e napokat: „A város összevissza bombázva. A vártemplom lelőve. Az előtte álló keresztet is szétvágta egy gránát. Jézus urunk bádog statuája csak úgy maradt kimeredt kezekkel, mintha csudálkoznék a látottakon.”

Zombory Lajos: A megsérült vártemplom

Jézus urunk szobra ugyan nem bádogból készült, de a többire jól emlékezett Kele József. Megerősíti ezt Kiss Gábor 1935-ben közölt A vári Krisztus című verse is, melynek másik két szakát is tanúul hívjuk:

„Keresztje, melyre felszegezték,
A földre hullt, de karja ép,
A vári Krisztus ép maradt,
S nem gúnyolhatja teste vesztét
Templomrarontó sátánsarjadék. —
Keresztje, melyen karja vérzett,
Tán romja lett a tarka vésznek,
De Krisztus ott áll s nincs kereszten,
Hét sebjén túl sebezhetetlen,
— Legenda lett a vári Krisztus.

És ott áll most is, szent csodát ragyog.
S míg dús tavaszt vált sok-sok tarka ősz.
Könyörgést küld fel szent, szabad kezével
Az ég felé, hol Krisztus karja győz.
Keresztlen kézzel békít áldva ott,
Hol bús föld sorsát ég hatalma méri.
Óh, múljanak, óh, porba hulljanak,
Kik istenálmot vad béklyóba vertek,
Örvendjetek, kikhez leszállt a Gyermek.
És jöjjetek, szent, égi rózsakertek.
— A vári Krisztus karja kéri.”

1934. május 5-én márvány emléktáblát szenteltek talapzatán a Szamuely-különítmény áldozatainak nevével a kivégzések 15. évfordulója alkalmából. S. Sovány Mária Tavaszi láng című, 1940-ben megjelent regénye révén a tábla feliratát is ránk hagyományozta: "... András a szolnoki Vártemplomnál állította fel festőállványát. A képre a templom előtti csonka feszületet is felvázolta. Sokáig nézte a feszületet, az épségben maradt Krisztust, szabadon széttárt égremutató karjaival. Elolvasta a márványtáblára vésett szavakat:

„E megcsonkított kereszt szomorú emléke az 1919. évi kommun szörnyű pusztításának, midőn vérzett édes hazánk és romokban hevert városunk.
E vári részben csak az édes Üdvözítő kitárt karjaival biztatott reménységre, hogy lesz még feltámadás!"


A Vártemplom 1919-ben — Fotó: Cmarkó	A csonkakereszt a kitártkarú Üdvözítővel

1942-ben városunkba látogatott a Rádióélet című lap riportere, és hosszabb, fotókkal illusztrált cikket közölt élményeiből. Szilágyi Ödönt idézzük: „Megállunk a csonka kereszt előtt, amelyet annakidején találatok egész serege ért. Krisztus kifeszített karjai mögül szétrombolta a keresztet a sok robbanó golyó, de maga az Üdvözítő épségben maradt. Itt áll most is előttünk széttárt karokkal, hogy magához öleljen mindenkit, aki őszinte hittel közeleg feléje.”

A feszületet tehát tudatosan, várostörténeti emlékként hagyták sokáig csonkán. A II. világháború után azonban kiegészítették, de a táblát eltávolították. 1989-ben egy városszépítő verseny pályamunkájaként barokk virágágyat létesített körülötte a Székesfehérvári Városgazdálkodási Vállalat, elnyerve az első díjat és Szolnok város különdíját. E híres emlék ma egy ismételt felújítás után a templom sarkánál idézi Jézus megváltó kereszthalálát, míg egykori helyén a 2001-ben avatott Szent István-szobor áll.


A Vári Krisztus 2006-ban — Fotó: Kósa Károly