|
|||||||
|
|||||||
|
||
Lásd még honlapomon: Holtak kertje. A szolnoki temetők története A szolnoki honvéd-síremlék Jász-Nagykun-Szolnok megyei panteon – Jeles elődeink síremlékei, szobrai, emléktáblái |
|
||||
|
|
||
»Magyar stílusú házak
Az utóbbi években mozgalom indult meg, hegy a tetszetős és eredeti magyar stílusnak érvényt szerezzenek az építőművészetben is. A magyar stílusnak legszebb megnyilatkozásai közé tartoznak azok a házak, amelyeket az ősz Lechner Ödön, továbbá Jámbor [Lajos] és Komor [Marcell] műépítők alkottak. Az utóbbi két művész különösen érdekes terveket valósított meg a jászkunok ősi magyar fészkében, Szolnokon s ezek a házak követésre méltó példákul mutathatók be.« |
|
||
Klaus Matthäi 1969-ben készült alkotását a Deutsche Fotothek tette közzé „Bauernmarkt von Szolnok” (~Szolnoki parasztpiac)
címmel. Meglepő, hogy egy német művész rajza (címe szerint) Szolnokot
ábrázolja, ám Matthäi szolnoki tartózkodásáról beszámolt a Szolnok
Megyei Néplap 1969. augusztus 24-i száma:
»Német vendég a művésztelepenKlaus
Matthäi, Zwickauban élő fiatal grafikus augusztus 8-án érkezett
Magyarországra. Négy napot Budapesten töltött, múzeumokat,
kiállításokat látogatott. Négy nap után Szolnokra jött.
– A pusztát kerestem – mondja – azért akartam az Alföldre jönni. Szolnokot ajánlották. Pusztát ugyan nem találtam, legalábbis nem olyat, amilyet elképzeltem, de az itteni művészek kalauzoltak Palotásra és Nagykörűbe, ahol rengeteg rajzot készítettem. A rajzok többsége villámgyorsan fölvázolt portré. — Svájcisapkás munkások, kalapjukat a szemükbe húzó parasztemberek, öregasszonyok, széles mosolyú cigánygyerekek. A Magyarországon készített százhúsz rajz egy részét a művész pénteken este a művésztelep kollektív műtermében bemutatta szolnoki kollégáinak és a megjelent érdeklődőknek.« Így abban (szinte) biztosak lehetünk, hogy a kép Szolnok környékén készült, de hogy pontosan hol, az kérdéses.
|
|
||
»Számos ... anekdota őrzi Orbán Balázs
emlékét az utókor számára, a legszebb azonban az a már szinte legendává
magasztosult história, amely sok-sok évtizeddel ezelőtt történt a
szolnoki indóháznál...
A mindig zsinóros magyar ruhát és mentét viselő, őszülőhajú Orbán Balázs egy kis zsák arannyal váratlanul betért a szolnoki járásbírósághoz, tömören előadva, hogy errefelé jártában a szolnoki indóháznál találta ezt a néhány száz darab különféle arany pénzt és érmét tartalmazó zacskót. Az ámuló hivatalnok előtt végül is kijelentette, hogy ezt az értékes zsákocskát bírói letétbe szeretné helyezni, azzal a szigorú feltétellel, ha záros határidő alatt nem jelentkezik a tulajdonosa, akkor a zsák egész tartalmát az erdélyi magyarságnak ezidőtájt alakuló közművelődési egyesülete kapja meg tulajdonul. Így szólt a legenda, s talán mondanom sem kell, hogy a kitűzött határidő már réges-régen lejárt, de a zsák aranyért nem jelentkezett soha senki sem. Istenem, hogy is jelentkezett volna bárki is, amikor egész messze székelyföld azt suttogta könnyes szemekkel, hogy ez a kis arannyal telt zacskó magáé Orbán Balázsé volt, aki nagy-nagy szerénységében így akart névtelenül áldozni mindennél jobban szeretett Erdélyének, a székelyeknek...« – írta Dr. báró Nyáry Pál a Régi világ című, 1941-ben (Bp.) kiadott könyvében. Ezt a történetet tekinthetnénk
pusztán anekdotának, ha nem igazolná (részben) a korabeli helyi sajtó. A
Szolnoki Híradó ugyanis 1886. június 27-én ezt a hírt közölte: »Orbán
Balázs országgyűlési képviselő a napokban Erdélybe utazván, a szolnoki
állomáson várta a vonat elindulását. A perronon az esti szürkületben
sétálván, valami megpendült lábai alatt. Felveszi, hát egy rongyba
kötve 200 drb. új veretű magyar arany. Az értékes lelet a rendőrségnél
van letéve, de mindeddig nem jelentkezett érte senki.« Így már
tudjuk, hogy hány aranyat tartalmazott a „zacskó”, valamennyire pontosítottuk a
megtalálás (?) időpontját. Csak az a kérdés, hogy mi lett az aranyak
sorsa?
|
Régebbi bejegyzések | Kezdőlap |