Miként más hideg téli napokon, 1927. január 8-án is sokan korcsolyáztak Szolnokon, a Horthy Miklós (ma József Attila) úti honvédségi laktanya mögötti területen, a Bakoshalom (ma Vasvári Pál) utca előtti hatalmas, vízzel telt kubikgödrök jegén. Köztük volt Oreskó Sári, Oreskó Dezső ipariskolai tanító 19 éves leánya és Herbst Jenő cukorgyári vegyész, a leány vőlegénye is. Úgy 16 óra tájban beszakadt az alig 3–4 cm vastag jég, s a két fiatal a vízbe esett. A folyton töredező, s előttük torlaszt alkotó jégtábláktól nem tudtak menekülni, és segítségért kiáltottak. A közelben korcsolyázó Kozák Gyula MÁV tisztviselő a segítségükre sietett, de alatta is betört a jég. Oreskó Sári egy ideig az ő nyakkendőjébe kapaszkodva tartotta fenn magát.

Hanzély Pál és Lemberkovits Antal főhadnagy távolabb korcsolyázott, de a segélykiáltásokra azonnal odafutottak. A fuldoklókat látva Hanzély főhadnagy tüstént beugrott a vízbe, s Oreskó Sárit a karja alatt megfogva, iparkodott feltolni a jégre, de a jég darabokra szakadozott. Már úgy látszott, hogy Kozák Gyula sem tud menekülni. Egy végső erőfeszítéssel azonban mégis kiúszott.

A szerencsétlenség hírére percek alatt nagy tömeg verődött össze, de mindenki tehetetlen volt. A létrák és kötelek rövideknek bizonyultak. A válságos helyzetben lévő Herbstnek deszkát dobtak be, s ő görcsösen kapaszkodott abba. Hanzély Pál több mint félórája küzdött már, míg sikerült az alélt Oreskó Sárit a jégre feltolnia, s az odadobott kötél végét meg tudta fogni. Már úgy látszott, hogy megmenekül, de a következő pillanatban elmerült, s többé nem látták.

A közeli kaszárnyából futólépésben, létrákkal és kötelekkel jöttek a katonák, majd a mentők, tűzoltók és rendőrök is megérkeztek. Amint Hanzély főhadnagy elmerült, Dankó Antal honvéd őrvezető hirtelen kötelet kötött a derekára, és az életmentő főhadnagy után a vízbe vetette magát, de görcsöt kapott, és már úgy volt, hogy ő is vízbefullad. A következő pillanatban azonban magához tért, megfogta az alélt Oreskó Sárit, s a parton álló rendőrök és katonák kihúzták őket. Herbst Jenő ekkor még a vízben volt. Kétségbeesve kiáltozott, hogy segítsenek rajta, mert nem bírja tovább fogni a deszkát. Ekkor ért oda Mészáros Ferenc szertárnok. (Ő az előző évben egy fiút, két éve pedig egy leányt mentett ki ezekből a gödrökből.) Mivel látta, hogy Oreskó Sárit és Dankó Antal őrvezetőt már húzzák kifelé, kötelet dobott Herbst Jenőnek. A dobás azonban nem sikerült, mire Mészáros egy kötélre kötött létrával csúszott a fuldokló felé. A jég alatta is beszakadt, és hónaljig érő vízben állva tolta tovább a létrát, míg Herbstnek sikerült azt megfognia. Mészáros azután úgy húzta kifelé Herbstet, hogy a jeget állandóan zúzta maga előtt. Amint kiértek, Herbst is elvesztette az eszméletét, s a mentők Oreskó Sárival együtt szállították el.

A katonák hamarosan csónakot hoztak a Tiszáról, s fáklyafény mellett keresték a mások életéért saját életét odaadó főhadnagyot. Fél 7 tájban találták meg a holttestét. A lábain összeakadt a két korcsolya. Bizonyára ezért nem tudott megmenekülni a lánnyal. Az orvosok szerint szívgörcs okozta a halálát.

Január 12-én, szerda délután nagy emberáradat vette körül a budapesti Farkasréti temető halottasházát. Ekkor temették Hanzély Pál főhadnagyot. A rohamsisakos, díszruhába öltözött zászlóaljon kívül — az egyszerű közlegénytől a tábornokig — többszáz gyászoló katona állt a ravatal mellett. Köztük volt Jánky Kocsárd a kormányzó, és Fábry őrnagy József főherceg képviseletében. Szolnok város küldötteként Tóth Tamás polgármester, továbbá dr. Sárközy és dr. Darkó tanácsos vett részt a gyászszertartáson. Sokáig tartott, míg a sok koszorút elhelyezték, melyek között ott volt a kormányzó, a családtagok, az ezredek és ismerősök, sőt azok koszorúja is, akiknek az életét megmentette. A mélységes fájdalomtól megtört anyát — ki férjét, s immár második fiát is elveszítette — a testvére, Tinódy Varga tábornok támogatta. A honvédzenekar gyászindulói mellett megindult a gyászmenet. Elöl a díszszázad haladt, utána Hanzély szakaszának két katonája vitte a hős fejfáját.

A szertartás végén a sírhoz lépett Jánky Kocsárd honvédfőparancsnok, és meghatottan helyezte el a koporsón a kormányzó kitüntetését, egy piros bársonytokban csillogó ezüst vitézségi érmet, majd a következő szavakat mondta: „Példás, lovagias, önfeláldozó magatartásodért a kormányzó úr Őfőméltóságának legmagasabb elismerése kísérjen utadon.”

A sír behantolásánál a Himnuszt játszotta a honvédzenekar, amikor áttört a kordonon egy kis leány, és könnyes szemekkel, zokogva helyezett a hantra egy fehér rózsacsokrot...

A honvédség tisztikara és legénysége 1929-ben az életmentést megörökítő sírszobrot állíttatott, melyet Ditrói Siklódy Lőrinc faragott kőbe. (Az erősen megrongálódott alkotást a Honvédelmi Minisztérium 2011-ben helyreállíttatta, s március 11-én újraavatták.)

III. Emlékét őrzi...

Öt évvel később, 1932. január 8-án kegyeletes aktusra gyűlt össze Szolnok város közönsége a „József nádor” 2. honvéd gyalogezred I. zászlóaljparancsnoksága rendezésében. A kaszárnyával szemben, feszes vigyázzban állt a rohamsisakos díszszázad. Mellettük a rendőrség díszosztaga. A kaszárnya város felőli sarkánál elhelyezett székeken ült Hanzély Pál édesanyja, a zászlóalj tisztikara, köztük a 2. gyalogezred parancsnoka, Kézdivásárhelyi Nagy Gyula ezredes, Szolnok város tisztikara, Almássy Sándor, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja. Pontosan 11 órakor messzehangzó kürtszó jelezte a honvédség főparancsnoka, vitéz Kárpáthy Kamilló gyalogsági tábornok közeledését, aki a Himnusz akkordjai mellett érkezett az ünnepségre, hogy megjelenésével megadja a tiszteletet a hősi halált halt bajtársnak. Fogadta a jelentéseket, majd ellépett a díszszázad előtt. Az ezred zenekara Kéler Rákóczi-nyitányát játszotta, majd Laczhegyi Zoltán zászlóaljparancsnok engedélyt kért a honvédség főparancsnokától, hogy a laktanya sarkába, oszlopszerű kiképzésbe helyezett emléktáblát leleplezze. Néhány pillanat után előtűnt a nemzeti színű drapéria mögül az egyszerű, de megható márvány emléktábla, melyre a következő szöveget vésték: „Két embertársának a vízbefulladástól való megmentése közben, 1927. évi január 8-án hősi halált halt nemes Hanzély Pál m. kir. honvéd főhadnagy emlékét kegyelettel őrzi a város közönsége.” (A táblaavatás részletesebb leírását lásd korabeli fotóval: A Nagyváros Szolnokon című blogomban.)

Már 1927 januárjában róla nevezték el Szolnokon a laktanya mögötti utcát. Ezt azonban 1972-ben átkeresztelték Sándor Pál, a helyi születésű marxista filozófus nevére. (Néhány éve ismét utcanévadó Hanzély Pál a város távolabbi részén.)

A hálás utókor természetesen nem feledkezhet meg a többi életmentőről, Kozák Gyuláról, Dankó Antalról és Mészáros Ferencről sem.