Kósa Károly
A SZOLNOKI PROMENÁD

Szolnok városmagja a Zagyva és a Tisza találkozásánál volt. Csak fokozatosan terjeszkedett nyugat felé. Az 1739. március 12-i tűzvész az egész várost elhamvasztotta, sőt a viharos szél által repített zsarátnok még a Tisza-hidat s a folyón lévő tutajok egy részét is felgyújtotta. Csak a ferences templom és rendház maradt meg, mert még nagyobb szabad terület választotta el őket a várostól.

Akkor már temettek a templom tornya melletti kicsiny területre. A város azonban terjeszkedett, a temető is megtelt, s lezárták. (1760-ban nyitottak újat a mai Gábor Áron tér helyén.)

Néhány évtized eltelte után, mikor már nem gondozták a régi sírokat, ligetté varázsolták az egykori temetőt. A régi okmányokban „séta-tér” néven szerepel, de a város népe „promenád”-nak nevezte. A Vasárnapi Újság egy 1857. évi cikke szerint ez „oly kicsiny, hogy alig több egy lugasnál”.

A kert utcai sarkában volt egy kerek kápolnácska. Ebben állt az „Ecce Homo” szobor. 1855-ben a megyefőnök felszólította a gvárdiánt, a rendház főnökét, hogy távolítsa el a kertből a szobrot, mert ott megbecstelenítésnek van kitéve. A váci püspök engedélyezte a szobor kitelepítését, s a város költségén helyezték új helyére. Most is ott áll egy újabb védőépítménnyel, de most „Szomorú Jézus” a közkeletű neve.

A "promenád" 1881. évi kataszteri térképen (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár).

A kápolnácskából pavilon lett, melybe egy cukrász költözött. Szükség is volt itt a cukrászra, mert — a Tiszavidéki Újság szerint — Bonyhádi Imre, „a megyefőnök néha apró mécsesekkel kivilágíttatta a kertet, szólt a zene és a közönség be volt rendelve a kötelező sétára”. Említésre érdemes, hogy Bonyhádi Perczel Mór honvéd tábornok fivére volt, miatta cserélte fel családi nevét birtokuk nevével. A Bach-korszak kiszolgálójaként népszerűtlenné tette magát a városban. Az idézett cikk írója ezért említi ilyen elítélően a „császári és királyi megyefőnök” hasznos cselekedetét is.

Később a köznyelven „Májszter János”-nak ismert keresztfaragó költözött be a pavilonba, aki árgus szemekkel figyelte a kert bokrait és fáit. Ebben az időben volt talán legszebb és leggondozottabb a liget. Az ő halálával haldoklott a kert is 1899-ig, amikor „Erzsébet-kert”-té alakították a boldog emlékű királyné emlékére. Eötvös K. Lajos, a szomszédos polgári leányiskola igazgatójának megkeresésére a környékbeli birtokosok virág- és fű-magvakat, díszfákat és -cserjéket, futórózsákat küldtek a kert feldíszítésére. Szolnok város pedig, mint iskolafenntartó, meghordatta a szükséges földmennyiséget és fizette a dologi kiadásokat.


1909 Képeslapok a Verseghy Könyvtár gyűjteményéből. 1912

A szép fiatal csemeték azonban gondozás híján elszáradtak. Azután a feliratos táblát ellopta valaki tűzrevalónak, s a kerítés léceit is elhordták egyenként az újvárosra menő, vagy onnan befelé jövő suhancok.

A századéves kertet 1913-ban kiirtották. (Egy későbbi újságcikkben elpanaszolták: a nagyapák porladó csontjait az utca sarába szórták.) A helyén építették fel a Polgári Leányiskola új, Rerrich Béla által tervezett kétemeletes, szecessziós stílusú épületét. A két vállalkozó, Ehrlich és Dömény által kivitelezett, szép iskolába mégsem költözhettek be a tanulók, mert a Vörös Kereszt Egyesület alakított ki benne katonai kórházat. A román ostrom idején feldúlt, majd rendbehozott épületben október 4-én kezdődhetett a tanítás. 1943. február 1-én ismét hadikórház céljára vették igénybe, s csak a háború után kapták vissza a tanulók.

Az 1913-ban épült polgári leányiskola (képeslap, kepeslaptar.vfmk.hu). "Szomorú Jézus"-szobor Fotó: Kósa Károly, 2006. jan. 9.
Az 1913-ban épült polgári leányiskola (képeslap; kepeslaptar.vfmk.hu). Fotó: Kósa Károly, 2006.

A szép épület ma is ott áll, s a középkorúak Koltói úti, a fiatalabbak pedig Belvárosi Általános Iskola néven ismerik. Arra pedig, hogy ott egykor temető, vagy sétatér volt, ma már csak elsárgult papírok, s a bennük búvárkodók emlékeztetnek.

Kezdőlap
Írások