1904. november 18-án, Túrkevén látta meg a napvilágot. A Mezőtúri Református Főgimnázium elvégzése után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett filozófiai és pedagógiai doktorátust 1935-ben. Közben az egyetem filozófiai intézetében, majd a főváros lélektani és képességvizsgáló laboratóriumában dolgozott. 1926-tól jelentek meg versei és szakcikkei a Népszava, a Testnevelés és a Magyar Könyvszemle hasábjain. Megírta az ókori görög filozófia történetét, tanulmányban dolgozta fel a költői műalkotás elméletét, verskötetet publikált Ismeretlen sziget címmel.

Az 1930-as évek közepén Szolnokon élt és alkotott. Versei és szociológiai írásai jelentek meg a Szolnoki Tükör című lap 1934. évi számaiban. Legfontosabb közülük A szolnoki társadalom című tanulmánya, melyben tárgyilagos képet rajzol az urbanizáció útján megindult városról, polgárosodó társadalmáról és ifjúságáról. Tagja volt a Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene című 1935-ben megjelent, általában csak „a Scheftsik” néven nevezett monográfia szerkesztőségének, s ő írta a megye földrajzát és történetét tárgyaló fejezeteket, valamint ő mutatta be Szolnokot és szülővárosát. Szolnoki írók és költők jelentőségét ismertette a Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok által közölt sorozatában. Előadásokat tartott pl. A modern filozófia problémái és Az individualizmus bölcselete címmel.

1938-tól Budapesten, az Országos Széchenyi Könyvtár tudományos munkatársaként folytatott jelentős bibliográfusi és tanulmányírói tevékenységet. Művei közül megemlítjük A sport című kultúrfilozófiai írását, Bevezetés a táncirodalomba című monográfiáját és A középkori könyvfestészet színei című tanulmányát. Budapesten hunyt el 1976. augusztus 15-ikén.

Varga Sándor Frigyes, a kiváló bibliográfus, helytörténész, költő és filozófiai író nagyobb figyelmet érdemelne városunktól.