Ádámfi György
Avi-Saul Mordeháj
Csekey István
Czakó Elemér
Dancsi József
Dizseri Tamás
Druzsbáczky György
Elek István
Gácsi Mihály
Galgóczy Erzsébet
Hild Viktor
Laki Kálmán
Lenk Gusztáv
Pap István
Polgár Jozefa
Radvánszky József
Rédl János
Sóki Imre
Somogyi Ignác
Sóskúti Margit
Szalay János
Szepessy Mihály
Szűcs Sándor
Szüsz Dávid
Thiery Péter
Tóth Csongorné
Varga Sándor Frigyes
Vezéry Ödön
Vidor Győző
Vörös István

A Panel című lapban megjelent sorozat
NEVEZETES SZOLNOKIAK

Szűcs Sándor
a kivégzett labdarúgó

Szűcs Sándor 1921. november 23-án született a szolnoki Kápolna utca 865. számú házában, mely a mai Pozsonyi utca és Hold utca sarkán lévő festékbolt helyén állhatott. Apja Szűcs Mihály vasúti mozdonyfűtő, édesanyja Szeberényi Borbála. Visszaemlékezők szerint viszont a család a Szántó utcában lakott, s a fiú nagyon szívesen kergette a labdát.

A szolnoki polgári fiúiskola elvégzése után géplakatos szakmát tanult a MÁV Szolnoki Járműjavítóban. 1938. október 29-én játszott először a MÁV NB I-es futballcsapatában. 1939. szeptember 24-én hívták be először a magyar ifjúsági válogatottba. 1941. március 23-án volt első felnőtt válogatott mérkőzése Jugoszlávia ellen. 1948-ig tizenkilencszer szerepelt a nemzeti válogatottban — hétszer a MÁV, tizenkétszer az Újpest játékosaként. 1944-ben igazolt át a fővárosi csapatba. Az 1946/47-es évad után a munka, a lelkesedés és a megbízhatóság mintaképének nevezte őt Kompóti-Kléber Gábor szakíró s állította, hogy játéktudása is állandóan fejlődik. Gallowich Tibor szövetségi kapitány 1948-ban írta, hogy „Szűcs Sanyi a kullancsok eszményképe. Ha formában van, nincs center, aki meg tud tőle szabadulni. Ragyogóan fejel, remek a rúgótechnikája…” Felkészültsége, tudása alapján az Aranycsapat tagja lehetett volna, ha labdarúgóink nem találják szűkösnek a szabadság rákosista kereteit. Már egy csapatnyi magyar emigráns vívott sikeres csatákat a világ stadionjaiban Hungária néven, amikor ő is „disszidálásra” adta a fejét. Az ÁVH azonban rajta akart példát statuálni. Ma már tudjuk, hogy a hírhedt szervezet csalta tőrbe. A határon letartóztatták, s — egy soha ki nem hirdetett törvény egyetlen alkalmazásaként — „fegyveres szökésért” kötél általi halálra ítélték. A Budapesti Dózsa játékosaként ugyanis rendőrtiszti rangja, szolgálati fegyvere volt. A Pulyka, illetve Málnaszörp becenevű hátvéd nem kért és nem kapott kegyelmet. Az ítéletet 1951. június 4-én végrehajtották.

A kiváló labdarúgóról, a kommunizmus áldozatáról sokáig nem lehetett megemlékezni. Csak a rendszerváltás után rehabilitálták, s poszthumusz alezredesi rangot kapott. Egy újpesti általános iskola felvette a nevét, s az Új Köztemető 298-as parcellában lévő sírjára a közelmúltban emléktáblát készítettek. Nemrég az egyik kereskedelmi televízió és a Duna TV is dokumentumfilmet sugárzott róla. Szülővárosában sem utca, sem intézmény nem viseli a nevét, tábla sem őrzi emlékét.

Nyomtatásban: Panel, IX/8. 2006. november, p. 8.

Kezdőlap
Irományok