Szűcs Sándor 1921. november 23-án született a szolnoki Kápolna utca 865. számú házában, mely a mai Pozsonyi utca és Hold utca sarkán lévő festékbolt helyén állhatott. Apja Szűcs Mihály vasúti mozdonyfűtő, édesanyja Szeberényi Borbála. Visszaemlékezők szerint viszont a család a Szántó utcában lakott, s a fiú nagyon szívesen kergette a labdát.

A szolnoki polgári fiúiskola elvégzése után géplakatos szakmát tanult a MÁV Szolnoki Járműjavítóban. 1938. október 29-én játszott először a MÁV NB I-es futballcsapatában. 1939. szeptember 24-én hívták be először a magyar ifjúsági válogatottba. 1941. március 23-án volt első felnőtt válogatott mérkőzése Jugoszlávia ellen. 1948-ig tizenkilencszer szerepelt a nemzeti válogatottban — hétszer a MÁV, tizenkétszer az Újpest játékosaként. 1944-ben igazolt át a fővárosi csapatba. Az 1946/47-es évad után a munka, a lelkesedés és a megbízhatóság mintaképének nevezte őt Kompóti-Kléber Gábor szakíró s állította, hogy játéktudása is állandóan fejlődik. Gallowich Tibor szövetségi kapitány 1948-ban írta, hogy „Szűcs Sanyi a kullancsok eszményképe. Ha formában van, nincs center, aki meg tud tőle szabadulni. Ragyogóan fejel, remek a rúgótechnikája…” Felkészültsége, tudása alapján az Aranycsapat tagja lehetett volna, ha labdarúgóink nem találják szűkösnek a szabadság rákosista kereteit. Már egy csapatnyi magyar emigráns vívott sikeres csatákat a világ stadionjaiban Hungária néven, amikor ő is „disszidálásra” adta a fejét. Az ÁVH azonban rajta akart példát statuálni. Ma már tudjuk, hogy a hírhedt szervezet csalta tőrbe. A határon letartóztatták, s — egy soha ki nem hirdetett törvény egyetlen alkalmazásaként — „fegyveres szökésért” kötél általi halálra ítélték. A Budapesti Dózsa játékosaként ugyanis rendőrtiszti rangja, szolgálati fegyvere volt. A Pulyka, illetve Málnaszörp becenevű hátvéd nem kért és nem kapott kegyelmet. Az ítéletet 1951. június 4-én végrehajtották.

A kiváló labdarúgóról, a kommunizmus áldozatáról sokáig nem lehetett megemlékezni. Csak a rendszerváltás után rehabilitálták, s poszthumusz alezredesi rangot kapott. Egy újpesti általános iskola felvette a nevét, s az Új Köztemető 298-as parcellában lévő sírjára a közelmúltban emléktáblát készítettek. Nemrég az egyik kereskedelmi televízió és a Duna TV is dokumentumfilmet sugárzott róla. Szülővárosában sem utca, sem intézmény nem viseli a nevét, tábla sem őrzi emlékét.