Ádámfi György
Avi-Saul Mordeháj
Csekey István
Czakó Elemér
Dancsi József
Dizseri Tamás
Druzsbáczky György
Elek István
Gácsi Mihály
Galgóczy Erzsébet
Hild Viktor
Laki Kálmán
Lenk Gusztáv
Pap István
Polgár Jozefa
Radvánszky József
Rédl János
Sóki Imre
Somogyi Ignác
Sóskúti Margit
Szalay János
Szepessy Mihály
Szűcs Sándor
Szüsz Dávid
Thiery Péter
Tóth Csongorné
Varga Sándor Frigyes
Vezéry Ödön
Vidor Győző
Vörös István

A Panel című lapban megjelent sorozat
NEVEZETES SZOLNOKIAK

Thiery Péter
élete valóban regénybeillő


Temesváron született 1889. június 22-én. Egy újságcikk így szólt róla: „élete valóban regénybeillő. A háború előtt a kolozsvári Nemzeti Színház drámai hőse volt, abból a színészfajtából, amelyik az élgárdát adta a magyar színművészetnek. Mindenki nagy karriert jósolt a kitűnő fiatal színésznek s talán ez a karrier meg is valósult volna, ha közbe nem jön annyi sok szép megsemmisítője, a nagy világégés, a háború. Thiery Péter bevonult katonának. Átélte az orosz harctér poklának minden szenvedését, többször megsebesült s végül fogságba került. A háború végén jött haza valahonnan a kínai határról. Betegen, megöregedve, súlyos sebekkel érkezett egykori sikereinek színhelyére, Kolozsvárra.

1920-ban Budán szerepelt társulatával s kedvező ajánlatot kapott a Kecskemét-szolnoki színháztól. Ugyanebben az évben kötött házasságot Bencze Erzsébettel, aki színésznő volt, s akivel német városokban (Dortmund, Hamburg) is játszottak. Később — egészségi állapota miatt — mégis el kellett hagynia a világot jelentő deszkákat, és szabómester lett Szolnokon. Műhelye a Madách, lakásuk a Baross, majd a Zrínyi, végül a Konstantin utcában volt.

Egy másik cikkből tudjuk, hogy „különös események zökkentették ki egyhangú, csendes életéből. Híre jött, hogy egyik ősének több millió frankkal tartozott a francia állam, s ennek a hatalmas összegnek a behajtására akcióba kezdtek az örökösök. A Thiery Péterre eső követelés közel járt az egymillió pengőhöz.

A mesés örökséghez azonban már nem juthatott hozzá a színészből lett szabómester. A halotti anyakönyv tanúsága szerint 1939. február 23-ika óta a szolnoki temetőben nyugszik.

Emléke régen elenyészett volna, ha íróvá lett fia, Thiery Árpád nem állított volna örök emléket a családnak regénytrilógiájában (Freytágék, Freytág testvérek, A Freytág lány), valamint Az örökség legendája című regényben.

Nyomtatásban: Panel, VII/5. 2004. május, p. 12.

Kezdőlap
Irományok