Karcagon született 1841. február 6-án. Tanulmányait Budapesten végezve 1864-ben nyerte el orvostudori oklevelét, majd sebészi és szülészi képesítését. Ezután a honvédség ezredorvosa, majd törzsorvosa lett. 1868-ban tiszti főorvossá választották szülővárosában. 1890-ben a vármegye tiszti főorvosává nevezték ki. Ekkor, az ő javaslatára döntötte el „vármegyénk nemes közönsége, hogy a 13 éve vajúdó vármegyei kórház ügyét minden körülmények között megvalósítja”. Az ő szakismerete és bölcs tanácsai révén sikerült leküzdeni a nehézségeket, s 1896-ban megnyílt az I. Ferencz József kórház, mely ma Hetényi Géza nevét viseli. Ő volt első igazgatója, főorvosa. Érdemei elismeréseként királyi egészségügyi főtanácsosi címet kapott, majd az országos egészségügyi tanács tagjává választották. Kartársai 1919. május hó 1-én történt nyugalomba vonulásakor a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei orvosszövetség díszelnökségével tisztelték meg.

1932. június 15-én bekövetkezett halálakor utóda, Szaller Miklós vármegyei főorvos búcsúztatta: „Emlékezni jöttünk, emlékezni néhai tiszttársunkról, a legjobb emberről, a legjobb barátról és korának legkiválóbb orvosáról. Közel egy évszázadot ért meg, közel egy évszázadig volt köztünk a régi patriarchális élet megszemélyesítője, a melegszívű és gavallér magyar úr mintaképe. Emlékeznünk kell a bölcs és megértő, mindenkinek megbocsátó, a mindenkin segíteni akaró, tudós férfiúra, aki egész életén át meleg szívének szeretetét szertehintette boldogra-boldogtalanra. Egybesereglettünk mindannyian, akik valaha is részesei voltunk meleg barátságának, megértő jóakaratának.”