1876. december 16-án, Szolnokon született. 1896–97-ben Párizsban, a Sorbonne Egyetemen és az École de Louvre-on tanult. 1904-ben Budapesten szerzett jogi doktori oklevelet.

Foglalkozására nézve — az életrajzi lexikonok besorolása szerint — „könyvkiadó, iparművészeti szakíró”. Életműve azonban ennél jóval sokrétűbb. 1911-től az iparművészeti iskola igazgatója, 1916-tól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tanácsosa, 1925–1934 között az általa újjászervezett Egyetemi Nyomda főigazgatója volt. 1915-ben helyettes államtitkári címet kapott. 1906–07-ben a milánói világkiállítás magyar kormánydelegáltja, 1915-ben a berlini, konstantinápolyi és 1928-ban a kölni kiállítás magyar részlegének kormánybiztosi rangú rendezője volt. Olasz, francia és német nyelvtudása révén tevékeny tagja lett a nemzetközi bizottságnak. A Magyar Néprajzi Társaság társelnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke, az Országos Iparművészeti Társulat tiszteletbeli tagja, a Tudományos Társulatok Szövetségének ügyvezető alelnöke, a Római Magyar Történeti Intézet Bizottságának tagja. Több bel- és külföldi kitüntetés tulajdonosa. A milánói Brera Akadémia, a berlini Maximillan Gesellschaft, a kölni keletázsiai művelődési társaság meghívott tagja. Egy időben szerkesztette a Díszítőművészet, a Közművelődés, a Diárium, a Könyvbarátok Lapja és a Magyar Iparművészet c. folyóiratokat. Legjelentősebb írásai is a könyvnyomtatás és könyvdíszítés témakörével foglalkoznak.