Szolnokon született 1855. április 28-án. Tanulmányairól nincs ismeretünk, ám műveltségére következtethetünk abból, hogy eszmecserére méltatta báró Dóczi Lajos költő-író, a Kiss Józsefhez fűződő kapcsolata pedig az irodalomtörténet részét képezi. A költő az 1860-as években vándortanítóként járta az országot. Már ekkor megfordult Szolnokon, de a Polgár Jozefával való megismerkedés csaknem két évtizeddel később, 1882-ben történt. A költészete iránt érdeklődő elvált asszony, ill. a boldogtalan házasságban élő költő között idővel erős érzelmi szál szövődött. Ez több szolnoki látogatást eredményezett, s a Polgár Jozefához írt Noémi-versciklust, melynek legszebb darabjában, az Ó mért oly későn… című költeményben így ad hangot fájdalmának Kiss József:

„Egy sóhaj az egész, de e rövid sóhaj röpke fényénél két elromlott élet tragédiája tárul fel előttünk” — írta Komlós Aladár.

Minderről Szolnokon kevesen tudhattak, itt főként az izraelita nőegylet elnöknőjeként ismerték Polgár Jozefát, aki — míg tehette — minden szűkölködőt támogatott. Sokat tett egy helyi leány-árvaház alapításáért, de a terv megvalósítását a gyűjtött pénz elértéktelenedése megakadályozta.

1930. szeptember 28-án, Kossuth téri lakásában dobbant utolsót a szíve. Az egyik helyi lapban így búcsúztatták: „Jozefin néni, nem látunk többé, elmentél kézitáskáddal, esernyőddel! Aludj, pihenj, vége a robotnak!”