1889.
február 2-án született Szolnokon. Édesapja református lelkész,
édesanyja polgári iskolai tanár volt. A Szolnoki Állami Főgimnázium (a
mai Verseghy F. G.) elvégzése után a kolozsvári, majd a strassburgi és
heidelbergi egyetemen tanult. 1911-ben az állam-, 1913-ban a
jogtudományok doktorává avatták. Pályafutását a kecskeméti jogakadémián
kezdte 1912-ben. 1923-ban az észtországi Tartu egyetemének professzora,
egyben az ottani magyar tudományos intézet igazgatója lett. 1931-ben
hazatért, s Szegeden, 1940-től Kolozsváron, 1946-tól 1951-ben történt
nyugdíjazásáig Pécsett tanított. Szegeden 1938-39-ben, Pécsett
1947-49-ben a jog- és államtudományi kar dékánja volt.
Már
egyetemi hallgató korában jelentős jogtörténeti tanulmányokat írt,
később európai hírű jogtudóssá, a magyar jogtudomány és kultúrtörténet
kiemelkedő tudósává vált. Ezen kívül jelentős munkásságot fejtett ki az
észt-finn-magyar történelmi, kulturális és jogrendszerbeli kapcsolatok
kutatásában, de foglalkoztatta pl. Liszt Ferenc magyarságának kérdése,
idősebb korában pedig Baranya megye helytörténete.
A
Magyar-Finn Társaság elnökévé, a Magyar-Észt Társaság társelnökévé, a
Magyar Jogászegylet, a Magyar Társadalomtudományi Társaság és a Magyar
Protestáns Irodalmi Társaság választmányi tagjává választotta. Az MTA
Jogtudományi Bizottságának meghívott tagja volt 1943-tól. Az Észt Tudós
Társaság örökös tagsággal, a tartui egyetem tiszteletbeli doktori
címmel tisztelte meg.
Az 1963. augusztus 17-én,
Pécsett elhunyt tudós emlékét szülővárosában sem emléktábla, sem
utcanév nem őrzi.
|
