1904. augusztus 7-én született a szolnoki Vigadó (ma Kellner Gyula) utcában. Apja folyammérnök, édesanyja Scheftsik Karolina, városunk egykori polgármesterének unokája volt. A középiskolát Szegeden végezte el, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépész- és elektromérnöki oklevelet 1927-ben. Ezután Berlinbe ment, és a Siemens főmérnöke lett. 1931-ben megbízást kapott a cég párizsi képviseletének kiépítésére, majd vezetésére. A trópusi országok ipartelepeinek, és a dél-amerikai országok vasúthálózatának elektromosítása tartozott tevékenységi körébe. Számos — élénk érdeklődést kiváltó — műszaki cikke jelent meg különféle francia és német szaklapokban.

1938-ban hazatért, és a Ganz Villamossági Rt. főmérnökévé nevezték ki, majd a Kelet-magyarországi Villamossági Rt. műszaki igazgatója lett. Az ostrom elől Kőszegre menekült öttagú családjával, majd egy 3-4 fővel dolgozó csavarhúzó-készítő műhelyt alapított Budapesten, melyet 1952-ben államosítottak. Termékeik egész Európában és a Közel-Keleten olyan keresettek voltak, hogy még 1956 nyarán is kapott megrendelést Szíriából. Az államosítás után koholt vádak alapján 10 havi börtönbüntetésre ítélték, ahonnan betegen szabadult.

1954-ben a KOMPLEX Nagyberendezések Export-import Állami Vállalatánál helyezkedett el, ahol Törökországnak és Szíriának több vízerőmű eladását és építését koordinálta. 1962-től a Vegyiműveket Tervező Vállalat mérnökeként dolgozott. Nyugdíjas éveiben fordított — az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda már korábban a legjobb francia műszaki fordítói közé sorolta — és többnyelvű, speciális műszaki szótárak készítéséhez gyűjtötte az anyagot. Közel 800 oldalas négynyelvű élelmiszeripari szótára három hónappal 1987. január 17-én bekövetkezett halála után került ki a nyomdából.