Rédl János Szolnokon született 1818-ban. Iparosként kezdte pályáját, melyet külföldi tanulmányúttal alapozott meg. „A műhelyből polgártársai szeretete nemsokára a közszolgálat terére szólította. Sokáig volt közgyám, valódi atyja az árváknak, majd tanácsos, békebíró és helyettes polgármester. Példás becsületesség, egyenes őszinteség és igazságszeretet jellemezte működését...” Büszke volt arra, hogy ő az első szolnoki, aki vasúton utazott. 1848-49. évi szabadságharcunk helyi eseményeinek jelentős tanúja, sokat tudott mesélni róla. Fontos szerepe volt a Külső-Szolnokmegyei Takarékpénztár megalakításában.

Szüsz Dávid Trencsén megyében született 1817-ben. Orvosi diplomáját 1844-ben szerezte Pesten. 1846-ban jött Szolnokra, ahol „nagy tudománya, kitűnő bánásmódja és sikeres gyógyításai csakhamar a vidék legkeresettebb orvosává tették, különösen a gyermekbetegségek esetében. Sok száz gyermek az ő tudományának köszönheti életét.” Szabadságharcunk idején honvéd főorvosként ápolta a sebesült bajtársakat. 1894-ben, doktorságának 50. évében díszoklevéllel tisztelte meg egykori alma mátere. Tagja volt a megyei és a városi képviselőtestületnek.

Rédl János alapítója, Szüsz Dávid egyik legrégibb tagja volt a szolnoki Kaszinónak, honnan évtizedeken át együtt sétáltak haza. A két öreget elválaszthatatlan barátnak ismerték a városban. Haláluk is csaknem egyszerre — 1899. áprilisában, illetve májusában — következett be. Az egyik nekrológ így mutatta be őket: „Valódi Castor és Pollux voltak ők.”