Budapesten született 1926. augusztus 10-én, ám kora gyermekkora Cibakházán telt nagyszüleinél. Szabadiskolában, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mesterei: Domanovszky Endre, Hincz Gyula, Koffán Károly.

1956-ban telepedett le városunkban, s a Művésztelep lakója volt csaknem két évtizeden át. Kostyál László művészettörténész szerint „Szolnokon Gácsi legenda volt, utolérhetetlen adomázó, minden iránt nyitott, bővérű humorral megáldott, ugyanakkor karakteres egyéni stílussal is bíró bohém figura. Szakállas, mackós alakját mindenhol örömmel fogadták, s mindig akadt, aki meghívja egy pohár borra.” Pogány Ö. Gábor így méltatta munkásságát: „… Szolnok eredeti tehetségének minősítik országszerte, a stilizált népi humor modern képviselőjének, olyan valakinek, aki mosolyt fakasztó metszeteivel hangsúlyozottan komoly bölcsességek szószólója, s aki szatirikus modorában is megőrzi a megértés és szolidaritás rokonszenves vonásait.”

Grafikákat, rézkarcokat, linómetszeteket készített, festett és könyveket illusztrált. Itt készült a híres „H-bomba” című sorozata, s „A magyarok bejövetele” című nagyméretű alkotása, melynek alakjaiban szolnoki ismerőseit, barátait örökíti meg. Gyakran kerültek ki keze alól szolnoki ábrázolások: Zagyva-part, tabáni házikók.