1881. november 24-én érkezett e világra „Poó”-n, mely ma Kétpó település része. A gimnáziumot Mezőtúron végezte, majd Budapesten szerzett történelem-latin szakos tanári diplomát 1908-ban. Rövid rozsnyói, szentendrei és szentgotthárdi tanítás után 1912 áprilisában lett a szolnoki magyar királyi főgimnázium tanára. 1943-ban történt nyugdíjazása után így búcsúztatták: „intézetünk egyik legrégibb tanára… 32 évig volt igaz nevelője a szolnoki ifjúságnak, és hű kartársa kollégáinak… Igaz ember volt, szerette a keze alá kerülő kis magyarokat, becsülte kartársait… Mind a fiúknak, mind kartársainak Pista bácsi volt, s ez a megszólítás többet jelentett minden kötelező tiszteletnél, mert szívből jövő szeretetet jelzett. Tizenkilenc évig volt az igazgató segítőtársa, helyettese. Ebben a működésében is a pontosság és a rendesség jellemezte…” A Verseghy Irodalmi Kör és a Szolnoki Könyvtár- és Múzeumegyesület választmányi tagja, a Gyümölcstermelők Országos Egyesülete vármegyei tagegyesületének felügyelő bizottsági tagja volt.

A mezőtúri céhek élete című monográfiája még Szentgotthárdon jelent meg 1911-ben. A Verseghy Gimnázium évkönyvei is több írásának adtak fórumot. Legjelentősebb A 107 éves szolnoki gimnázium múltjának ismertetése 1831–1938 című iskolatörténete.

Rajzok Szolnok város múltjából című munkája 1921-ben készült, s először a Szolnok és Vidéke című hírlap közölte 1922-ben, tizenkilenc folytatásban. Ez akkor könyvként is megjelent, de a mű ma már ritkaságnak számít. 2006-ban szép illusztrációkkal ismét közreadta a Verseghy Kör, a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár és a Hild Viktor Városi Könyvtár.

Dr. Vörös István 1972. január 26-án, „90 éves korában, 59 évi házasság után adta vissza lelkét teremtőjének”. Földi maradványait a szolnoki temetőben lévő családi sírbolt rejti.