Ádámfi György
Avi-Saul Mordeháj
Csekey István
Czakó Elemér
Dancsi József
Dizseri Tamás
Druzsbáczky György
Elek István
Gácsi Mihály
Galgóczy Erzsébet
Hild Viktor
Laki Kálmán
Lenk Gusztáv
Pap István
Polgár Jozefa
Radvánszky József
Rédl János
Sóki Imre
Somogyi Ignác
Sóskúti Margit
Szalay János
Szepessy Mihály
Szűcs Sándor
Szüsz Dávid
Thiery Péter
Tóth Csongorné
Varga Sándor Frigyes
Vezéry Ödön
Vidor Győző
Vörös István

A Panel című lapban megjelent sorozat
NEVEZETES SZOLNOKIAK

Galgóczy Erzsébet
a magyar stigmatizált

Galgóczy Ferenc kazánfűtő és Kovács Magdolna tizedik gyermekeként Szolnokon érkezett e világra 1905. június 27-ikén. Gyermekkorát angolkór, s számos más betegség keserítette. 1920-ban tüdőgyulladást kapott, melyet különféle szövődmények követtek. 1922 novemberétől csaknem öt évig feküdt a szolnoki kórházban. Életéből 42 évet töltött mozgásképtelenül, ágyban fekve, de lelkét nem törte meg a szenvedés.

Már fiatalon mély hitéletet élt. Férfiakat is megszégyenítő bátorsággal ő mentette ki 1919 tavaszán a románok által ágyúzott Szolnok Vártemplomának kegytárgyait. 1929 nagyböjtjén különös álma volt: Jézus keresztjét cipelte. Ettől kezdve Jézus sebeit (stigmáit) viselte testén. Naplóbejegyzései szerint ugyanazon év júliusától rendszeresen megjelent neki Szűz Mária.

1932-ben meghalt édesanyja (apja már 1907-ben), s egyetlen élő testvére is elhagyta. Ekkor a Kántor utcából a Rákóczi útra költözött egy barátnője jóvoltából. Itt vészelte át Szolnok 1944 október-novemberi ostromát. 1945-től Kisújszálláson, majd 1962. március 27-én bekövetkezett haláláig Máriaremetén élt.

Emlékét a — naplóit, verseit, visszaemlékezéseket tartalmazó — Szeretet nem ismer határt és az Új idők apostola című kötet őrzi. Nevezték őt a „nagy magyar szenvedő”-nek, írták, hogy „élete párját ritkító misztika”.

Boldoggá avatásához gyűjtik a dokumentumokat, s így imádkoznak: „Úr Jézus! Te Erzsébetet engesztelő áldozatul választottad… Szeplőtelen Édesanyád csodálatos gondoskodására, nevelésére és vezetésére bíztad, hogy alkalmas eszközöd legyen irántunk való végtelen szereteted… boldogító uralmának előkészítésére minden ember szívében…”

Nyomtatásban: Panel, VIII/6. 2005. június, p. 7. — Fotók síremlékéről.

Kezdőlap
Irományok