1873. február 3-án született Gyöngyösön. Középiskoláit ugyanott végezte, majd a ferences szerzetesrend növendékei közé lépett, s a rend szabadkai, szegedi és kecskeméti intézetében végzett teológiai tanulmányokat. Diakónusi idejét Szolnokon töltötte, s 1896. május 4-iki pappá szentelése után első miséjét is itt tartotta. Jászberénybe került hitoktatónak, innen Szegedre, majd 1905-ben Szolnokra helyezte rendi elöljárósága. 1922-ben, majd 1924-ben súlyos lábtörést szenvedett. Rokkantként kilépett a rendből, s a váci egyházmegye szolgálatába állt. 1926-ban beköltözött az 1925-ben átadott Eötvös téri szegényház egyik szobácskájába. A kápolnában misézett, s szervezte a templom építését. Az 1933. október 1-én felszentelt Jézus Szíve templomban 1947. február 26-án bekövetkezett haláláig lelkészkedett.

Kedves foglalatosságai közé tartozott a nótaszerzés. A Bárd, a Rózsavölgyi és más kiadók tették közzé kottás füzeteit: Dalok a magányból, Búzavirágok, Megválás, Nefelejcsszirmok, Vándorfecskék, Síró nóták, Tavaszi napsugarak, Márciusi ibolyák, Őszi álmok. A Nótás Album (22 szerzeményével) szolnoki barátai kiadásában hagyta el a sajtót.

Egy időben szerkesztette a Magyar Nép című lapot, állandó munkatársa volt a Tiszamellék című újságnak és a helyi sajtónak (pl. Katolikus Élet). Egy időben ellátta a Katolikus Legényegylet elnöki és a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör alelnöki tisztét.

Aranykeretes szemüvege mögött a szív és a lélek aranya is ott csillogott. Az egyik életrajzi kiadvány így méltatta: "Mint lelkész az Úr igéit hirdeti, mint költő a magyar dal hivatott népszerűsítője. A papot egy város társadalma tiszteli, a nótaköltőt egy ország népe szereti." Emlékét csak a temetői templom kriptájában lévő síremléke őrzi abban a városban melyért oly sokat tett.