Druzsbáczky György 1813. április 25-én, a szepességi Podolinban látta meg a napvilágot. Szülei korán elhunytak, ám vagyona lehetőséget nyújtott tanulmányai folytatására. Iskolái nagy részét Egerben végezte. Egy távoli tanulmányútjáról betegen visszatérve Podkamien dominikánus kolostorába fogadták be. A Julianus útján elindult ifjú a szerzeteséletet megkedvelve maga is Julianus rendje, a domonkos közösség tagja lett.

A megnyerő külsejű, ékesen szóló Druzsbáczky 1848-ig a rend lembergi német, illetve lengyel szónoka volt. A szabadságharc híre fellelkesítette, s a Lembergben állomásozó Lenkey-huszárokat a lobogó fehér reverendában lovagló Druzsbáczky vezette át a Kárpátok bércein.

Tábori lelkészként részt vett szabadságharcunkban, s több sebet is kapott. Többen állították, hogy a szolnoki ütközet során esett fogságba. Josefstadti börtönévek után a bukovinai székelyek lelkipásztora lett.

Józseffalván egy bérelt házban tartották az istentiszteleteket. Druzsbáczky gyűjtést indított. Magyarországra utazott, kiterjedt levelezést folytatott, lapszerkesztőkkel tárgyalt. Fel is épült a szép templom, s mellé az iskola is. A bukovinai magyar nyelvű közép- és felsőoktatás hiányában székely fiúkat hozott Magyarországra tanulmányaik folytatására. Így lett idővel több magyar papja, tanítója a bukovinai magyaroknak.

Jókai Mórral leveleket váltott, s barátjának tartotta őt Deák Ferenc, a haza bölcse is.

1897. november 13-án zárult áldásos élete. A józseffalvi templomkertben lévő sírkeresztjére a „Pater Hungarorum Bukovinae”, a Bukovinai Magyarok Atyja feliratot vésték.

Sem szülő-, sem nyughelyén nincs már magyar közösség, mely fenntartaná emlékét, így tegyük ezt meg mi, szolnokiak!