Budapesten született 1908. február 8-án. „Hároméves sem voltam, mikor apámat a szolnoki javítóműhelybe helyezte át az Államvasutak” — írta később. A mai Temető utcában laktak nyomorúságos körülmények között. A közeli általános iskolába járt. Középiskolai tanulmányait a Verseghy Gimnáziumban folytatta, a második évtől Kreutzer-ösztöndíjjal. 1922-ben Pestszentlőrincre került kertésztanoncnak, majd a vizsga letétele után segédként dolgozott. Az 1930-as években a fővárosi kertészet alkalmazottja, 1934-től önálló kertészetet hozott létre Zuglóban, majd Szigetszentmiklóson. Közben oklevelet szerzett a Magyar Királyi Kertészeti Tanintézetben. 1938 és 1941 között az Országos Magyar Kertészeti Egyesület titkára volt.

1945 elejétől a Közellátási Kormánybiztosságnál dolgozott. 1945 júniusában beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, ahol előbb a Nemzeti Parasztpárt, majd a Független Magyar Demokrata Párt keretében politizált. 1948 májusában emigrált. Hollandiában, Svájcban, Franciaországban kertészként, fizikai munkából élt. Az 1949-től 1951-ig a nyugati politikai emigráció csúcsszervének számító Magyar Nemzeti Bizottmány tagja volt. 1952-ben Kanadában telepedett le. Díszfaiskolát és három üvegházból, több fóliaházból álló kertészetet rendezett be. Virágnemesítéssel világhírnévre tett szert. Ő tervezte és ültette pl. a Windsori Egyetem botanikus parkját.

Szakkönyveinél (Virágtermesztés növényházban. Bp. 1981; Virágkertészet. Bp. 1985) is fontosabb számunkra Hol a hazám? című önéletrajza (Bp. 1988), melyben szeretettel szól életének Szolnokon töltött évtizedéről: külvárosi életükről, iskolás éveiről és világháborús élményeiről.