A felvidéki Nagyszombatban született 1864-ben. Kétéves korában árván maradt, mert édesapja, Brisztella Tamás őrnagy elesett a königgrätzi csatában. 1882-ben kötött házasságot Tóth Csongorral, aki ekkor a Mezőtúri Takarékpénztár tisztviselője volt, majd 1888-ban a – részben általa szervezett – Jász-Nagykun-Szolnok-Megyei Mezőgazdasági Hitelintézet és Takarékpénztár Rt. igazgatója lett. A házaspár a szolnoki Német (a mai Táncsics) utcában lakott, majd 1890-ben a Baross utca 27. számú házába költöztek. Ez a Koszorú utcai kijárattal is rendelkező kertes családi ház volt aztán évtizedekig a Tóth-család otthona.

Első gyermekük, Albin néhány hónapos korában az égbe költözött. Nem sokáig késett azonban a vigasztalás: öt – nem akármilyen karriert befutó – fiuk született. Tibor (1885-1952) MÁV üzletigazgató Szegeden, Tihamér (1889-1939) egyetemi tanár, egyházi író, római katolikus püspök Veszprémben, Titusz (1890-1919) fiatalon elhunyt, Tivadar (1892-1972) történész, gimnáziumi igazgató Pesterzsébeten, Tamás (1893-1941) jogász, 1925-től 1937-ig Szolnok város polgármestere volt.

Az 1895-ben megözvegyült asszony nagy tiszteletben állt Szolnokon. Utolsó éveit Tivadar fiánál töltötte Budapesten, s ott hunyt el 1933. április 10-én. Két nappal később Szolnokon temették. Ritkaság, hogy egy "egyszerű családanya" utolsó útja sajtóhír legyen. Tóth Csongorné temetéséről azonban minden helyi lap beszámolt. A Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok "közszeretetben és köztiszteletben álló nagyasszony"-ként méltatta. Tudatta továbbá, hogy a családi háznál felravatalozott koporsót virágok és koszorúk tömege borította, s a gyászszertartás az egész város részvéte mellett ment végbe.