Szolnokon született 1905. február 15-én. A középiskolát is itt végezte. 1922-től a közgazdasági egyetem hallgatója volt, ahol különösen a dr. Czettler Jenő által vezetett gazdaságtörténeti szemináriumban tűnt ki. Később a felsőkereskedelmi iskolai tanárképző intézetben tanári diplomát is szerzett. 1926-ban visszatért szülővárosába, ahol a Felsőkereskedelmi Iskola tanára lett. Dr. Száz János — egykori tanítványa, majd kollégája — így emlékezett rá 1986-ban: „a biztos szaktudás, széleskörű műveltség, a szellemes vitakészség megtestesülése, akitől leendő pályámhoz a legtöbbet leshettem el…”

Tanári munkája mellett tíz évig a Szolnoki Újság munkatársa, majd a Nemzeti Jövőnk, azután a Tiszavidék című lap felelős szerkesztője volt. Közben, 1933-1934-ben a Szolnoki Tükör című lapot is szerkesztette. Már az első évben előadás-sorozatot tartott Petőfiről, Jókairól, Adyról. 1927-ben a szakterületek avatott képviselőinek írásaival kiadta „Szolnok. Fejezetek a város múltjából” című könyvét, amely a város utolsó ötven évét mutatta be. Tevékenyen részt vett a város társadalmi életében, vezetőségi és rendes tagja volt több egyesületnek, titkára a Verseghy Körnek.

1948-ban — tanári munkássága elismeréseként — a kereskedelmi szakoktatás főigazgatójává nevezték ki. 1958-tól 1965-ig, nyugdíjazásáig a budapesti Hunfalvy János Közgazdasági Szakközépiskola igazgatói teendőit látta el.

Az 1979. december 15-én elhunyt Vidor Győző időskori írásait a „Borús évek — derűs képek Szolnok város múltjából” című kis kötetben tette közzé a szolnoki Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár 1990-ben, Szurmay Ernő szerkesztésében.