Almási
Szalay János 1864-ben született az Abaúj megyei Beret községben. A
középiskolát Miskolcon végezte. Ezután filozófiát hallgatott a
budapesti tudományegyetemen, s elvégezte a magyaróvári Gazdasági
Akadémiát. 1886-ban a keszthelyi Gazdasági Akadémiára nevezték ki
segédtanárnak. 1890-ben a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Gazdasági
Egylet titkára lett. 1897-ben állattenyésztési felügyelővé nevezte ki a
földművelésügyi minisztérium. Először a szombathelyi, majd a budapesti
központi kerületet vezette. A 1900-ban igazgatóvá, később
vezérigazgatóvá választotta a szolnoki Mezőgazdasági Takarékpénztár,
ahol 1921-ig, nyugdíjazásáig működött.
Általános
gazdasági tevékenysége mellett több országos értékű gazdasági
szakkönyvet írt. Ő vezette be hazánkban a seprőcirok-termelést. A
tárgyban írt könyve két kiadásban látott nyomdafestéket. Ő
kezdeményezte a magyar parlagi baromfi nemesítését, s maga is jeles
tenyésztő volt. Erről írt munkáját a földművelési minisztérium
pályadíjjal jutalmazta, s Szolnokon nyomtatták ki 1912-ben. A
Mezőgazdasági Szemlében és a Köztelekben írt cikkei is mindenkor
figyelmet érdemeltek. Érdemei elismeréséül magyar királyi gazdasági
főtanácsossá nevezte ki a kormányzó 1922-ben.
Élénk
tevékenységet fejtett ki a város társadalmi életében is. A vármegyei
Gazdasági Egyletben elnöki, a református egyházban főgondnoki, a fiú
kereskedelmi iskola felügyelő bizottságában és a szolnoki Művész
Egyletben elnöki tisztséget töltött be.
Szalay
János szíve 1932. június 24-én dobbant utoljára Szabadság téri
lakásában. Földi maradványait abaúji családi kriptájába szállították,
ám a „vékony, finom alakú, gyengének látszó fizikumú, örök halkszavú, társaságban szinte kirívóan csendes és lehetőleg félrevonuló úr”
hátrahagyott még egy emléket az utókornak. A Zagyva torkolatánál álló
Damjanich-szobor avatásakor a következő szavak hangzottak el: „Az
egész művet Szalay János teremtette meg. Vezetett, dolgozott, eszmét
terjesztett, gyűjtött, pénzt kezelt, tervezett, alkotott, kapacitált,
csendes, de soha nem lankadó akaraterővel és buzgósággal.”
|
