Ádámfi György
Avi-Saul Mordeháj
Csekey István
Czakó Elemér
Dancsi József
Dizseri Tamás
Druzsbáczky György
Elek István
Gácsi Mihály
Galgóczy Erzsébet
Hild Viktor
Laki Kálmán
Lenk Gusztáv
Pap István
Polgár Jozefa
Radvánszky József
Rédl János
Sóki Imre
Somogyi Ignác
Sóskúti Margit
Szalay János
Szepessy Mihály
Szűcs Sándor
Szüsz Dávid
Thiery Péter
Tóth Csongorné
Varga Sándor Frigyes
Vezéry Ödön
Vidor Győző
Vörös István

A Panel című lapban megjelent sorozat
NEVEZETES SZOLNOKIAK

Szalay János
a magyar király gazdasági főtanácsosa


Almási Szalay János 1864-ben született az Abaúj megyei Beret községben. A középiskolát Miskolcon végezte. Ezután filozófiát hallgatott a budapesti tudományegyetemen, s elvégezte a magyaróvári Gazdasági Akadémiát. 1886-ban a keszthelyi Gazdasági Akadémiára nevezték ki segédtanárnak. 1890-ben a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Gazdasági Egylet titkára lett. 1897-ben állattenyésztési felügyelővé nevezte ki a földművelésügyi minisztérium. Először a szombathelyi, majd a budapesti központi kerületet vezette. A 1900-ban igazgatóvá, később vezérigazgatóvá választotta a szolnoki Mezőgazdasági Takarékpénztár, ahol 1921-ig, nyugdíjazásáig működött.

Általános gazdasági tevékenysége mellett több országos értékű gazdasági szakkönyvet írt. Ő vezette be hazánkban a seprőcirok-termelést. A tárgyban írt könyve két kiadásban látott nyomdafestéket. Ő kezdeményezte a magyar parlagi baromfi nemesítését, s maga is jeles tenyésztő volt. Erről írt munkáját a földművelési minisztérium pályadíjjal jutalmazta, s Szolnokon nyomtatták ki 1912-ben. A Mezőgazdasági Szemlében és a Köztelekben írt cikkei is mindenkor figyelmet érdemeltek. Érdemei elismeréséül magyar királyi gazdasági főtanácsossá nevezte ki a kormányzó 1922-ben.

Élénk tevékenységet fejtett ki a város társadalmi életében is. A vármegyei Gazdasági Egyletben elnöki, a református egyházban főgondnoki, a fiú kereskedelmi iskola felügyelő bizottságában és a szolnoki Művész Egyletben elnöki tisztséget töltött be.

Szalay János szíve 1932. június 24-én dobbant utoljára Szabadság téri lakásában. Földi maradványait abaúji családi kriptájába szállították, ám a „vékony, finom alakú, gyengének látszó fizikumú, örök halkszavú, társaságban szinte kirívóan csendes és lehetőleg félrevonuló úr” hátrahagyott még egy emléket az utókornak. A Zagyva torkolatánál álló Damjanich-szobor avatásakor a következő szavak hangzottak el: „Az egész művet Szalay János teremtette meg. Vezetett, dolgozott, eszmét terjesztett, gyűjtött, pénzt kezelt, tervezett, alkotott, kapacitált, csendes, de soha nem lankadó akaraterővel és buzgósággal.

Nyomtatásban: Panel, X/9. 2007. szeptember, p. 8.

Kezdőlap
Irományok