1929 novemberében két hírt adott közre
egy hét különbséggel a Jász-Nagykun- Szolnokmegyei Lapok. Az elsőt
21-én:
A budapesti Rádió
igazgatósága Vezéry
Ödönnek,
lapunk szerkesztőjének Petőfi Sándorról és fiáról Zoltánról, valamint
Bem apóról, a magyar szabadságharc hős tábornokáról írott emlékírásait
felolvasásra elfogadta, azok Vezéry Ödön visszaemlékezései (aki még
látta Petőfit, Bem apót és Petőfi Zoltánt) címen fognak előadásra
kerülni vitéz Garamszeghy Géczy Sándor, a Nemzeti Színház kiváló
művészének felolvasásában. Az előadás napja holnap, pénteken f. hó
22-re délután 5 óra 10 percre van kitűzve. A felolvasás értékét, mely
történeti vonatkozásaiban is a hallgató közönség érdeklődését fogja
felkölteni, nagyban emeli a kitűnő művész, Garamszeghy előadása, ki
hazai előadó művészeink között az első helyet foglalja el s előadása
bizonyára nagy élvezetet fog nyújtani a hallgató közönségnek.
A második hírt egy hét múlva,
28-án közölte a lap:
N.
Vezéry Ödön úrnak Szolnok. A régi dicső Nagybányának jelenlegi bús
magyar polgárai közül többen átszellemülve hallgatták végig e hó 22-én
Nagyságyod „Viszaemlékezéseit" amelyet vitéz Garamszeghy Sándor
színművész úr oly kedves közvetlenséggel és hanghordozással tolmácsolt,
mintha szemtől szembe beszélt volna velünk: Petőfiről Bem apóról,
Petőfi Zoltánról, a régi derék nagybányai polgárokról és a mi néhai jó
öreg grófunkról, Teleki Sándorról s ezzel kapcsolatban a 48-as időkben,
szeretett városunk határán lefolyt győzelmes ütközetről. Ezen nagyidők
tanúi már rég nyugosznak az örök valóságban, azonban a későbbi nemzedék
előre haladottab korú fiai az ősök elbeszélései és szájhagyományai után
átszellemült jó érzessel vettük a szeretett városunkat is érdeklő 48-as
események Rádión való ismertetését, amiért hálás köszönetet mondok
magam és polgártársaim nevében Nagyságodnak a visszaemlékezéseivel
nekünk nyújtott kitűnő szellemi élvezetért. Fogadja nagyrabecsülésem
őszinte kifejejezését, amely mellett vagyok teljes tisztelettel Kupas
Mihály cipészmester, nagybányai ipartestületi elnök.
|
Rékai
Gábortól, a Kossuth Rádió Hangalbum című műsorának szerkesztőjétől
tudom, hogy a felvétel nem található meg az archívumban. A Petőfi Sándorral
és a Petőfi
Zoltánnal történt találkozásról megemlékező — valamint A lengyel menekült című — írása azonban olvasható honlapomon.
Felhívom
még a figyelmet arra, hogy az adás 1929. (!) november 22-e
délutánján hangzott el Budapesten. Ezt hallgatták Nagybányán, s
november 28-án már közölte a szolnoki újság a nagybányai hallgató véleményét. A levelet leghamarabb
22-én este adhatták fel az akkor (is) Romániához tartozó városban, s a
román és a magyar posta közreműködésével legkésőbb 27-én a Szolnokon, a
címzettnél kellett lennie úgy, hogy a feladó aligha tudhatta a pontos
címet. (A Magyar Posta régi legendás pontosságát és mai lassúságát
illusztráló cikkem A posta bravúrjai
címmel olvasható.) |
|