Tücsök & Blogár - 005

 A Petőfi család tagjainak síremléke Abonyban és Domonyban 2011. márc. 25.
Petőfi Istvánné síremléke Abonyban. Fotó: Kósa Károly, 2011.03.23.
Petőfi Istvánné síremléke Abonyban. Fotó: Kósa Károly, 2011.03.23. Petőfi Istvánné síremléke Abonyban. Fotó: Kósa Károly, 2011.03.23.
Petőfi Istvánné síremléke Abonyban. Fotó: Kósa Károly, 2011.03.23.
Petőfi Istvánné sz. Gaylhoffer Antónia (1842–1918) síremléke az abonyi katolikus temetőben (2-28-23).
"Petőfi Sándor nimbusza megőrzi szelíd emlékét."
Petrovics Tamás síremléke, Domony. Fotó: Kósa Károly, 2009.07.13.
Petrovics Tamás síremléke, Domony. Fotó: Kósa Károly, 2009.07.13.
Petrovics Tamás (†1817) mészárosmester — Petőfi Sándor atyai nagyapja — síremléke a domonyi emléktemetőben.

 Illés Antal Obsitos című festménye 2011. márc. 24.
Illés AntaL Az obsitos. Festmény.
Illés Antal (Szolnok, 1871. szept. 1. – Szolnok, 1911. júl. 3.) festőművész 1900-ban, párizsi útjáról hazatérve kibérelte szülővárosában a korcsolyázó egylet pavilonját, s ott festette meg trilógiáját, melynek középső képét, az „Obsitos” címűt az állam vásárolta meg szülővárosa számára. A „Háry János” néven is említett mű sokáig a polgármester szobájában függött. Az alkotás reprodukcióját közölte a Vasárnapi Újság. "A Műcsarnokból" című cikkében (név nélkül; 47. évf. 868–869. oldal) rövid ismertetést is olvashatunk:
Illés Antal élénk életképet festett «Az obsitos» czím alatt. Tárgya nem új, de mivel sok humor kínálkozik az obsitosban, ki hallgatókat gyűjt maga körül, hogy vitézi életét kiczifrázza előttük, az írók ép úgy szeretik, mint a festők. Az obsitos itt is a korcsmában telepszik le, mint a nagyhírű Háry János és kifogyhatatlan a beszédben, mely nem annyira az igazmondáshoz, mint hallgatói jóhiszeműségéhez alkalmazkodik. Hallgatják is, mint tiszta valóságot. Az obsitos furfangos képét, a hallgató parasztok csodálkozását a fiatal festő jól visszaadta, s festményének jóízűsége kétségtelen. A «Könyves Kálmán» nevű irodalmi vállalat, mely a kiválóbb magyar képek sokszorosítására vállalkozott, ezt a festményt is művészi másolatban juttatja a közönség kezébe. Eddig ezt a jogot külföldi kiadók szerezték meg művészeinktől.

 Az első szolnoki közúti vashíd, 1911 2011. márc. 24.
Az 1909. március 15-én elsodort utolsó szolnoki tiszai közúti fahíd városi hídfője (bal alsó kép, fotó: Jelfy Gyula), az első vashíd középső részének beemelése 1911 februárjában (fenti képek; Óhegyi Géza felvételei), valamint a kész híd képe 1911. júliusában (jobb alsó kép, fotó: Jelfy Gyula) — a Vasárnapi Újság, 1911. évi számaiból.

 Kenyeres Lajos (1908–1957), a vértanú pap 2011. febr. 19.
"Csak annyi bűne volt, hogy hívei, hittanosai nagyon szerették. Az 1956-ban csupán formailag megszüntetett ÁVH ezért halálra kínozta, és azt híresztelte, hogy Kenyeres plébános külföldre szökött. A valóságban azonban úgy történt, hogy Kenyeres atya Vezsenybe ment kerékpárral hittant tanítani, de onnan soha többé nem tért haza. A Tisza-parti füzesben megtalált kerékpárja, rózsafüzére, a hóban talált vérnyomok nem mindennapi bűntényről tanúskodtak. A plébános rejtélyes eltűnése után éppen egy évre nagy vihar támadt, s a jégtáblák egy holttestet sodortak a Tisza partjára. A tiszavárkonyi plébános egy hajdani iskolatársa azonnal felismerte benne Kenyeres Lajost. A pap csodálatos módon egy év után is épen maradt holttestén láthatóak voltak a puskatus nyomai, a kínzások sebei. A fogait is kiverték." (Hetényi Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában. Abaliget, 1992. 410–411. oldal) 

Rákóczifalvi síremléke, négy emléktáblája és a meggyilkolásának helyszínén felállított kopjafa fotóit ld. itt!

  A szolnoki hősi szobor az 1930-as évek elején 2011. febr. 5.
http://fortepan.hu/?view=query&lang=hu&q=szolnok&x=10&y=7
"A Fortepan egy on-line privátfotó gyűjtemény, ahol 6398 archív fényképet böngészhet, és tölthet le jó minőségben..." — olvassuk azon a honlapon, ahonnan ez a fotó, Kurutz Márton felvétele származik. Itt a szolnoki I. világháborús emlékművet látjuk, természetesen még eredeti helyén, a Hősök terén. Ha ma is itt állna, akkor mögötte az "SZTK" épülete tűnne fel. (Áthelyezésének körülményeiről lásd: A munka ünnepe Szolnokon, 1945. máus. 1.)
A Fortepan.hu-t egyébként is ajánlom mindenki figyelmébe!

 Kunszentmártoni látkép 1950 táján 2011. febr. 5.
http://fortepan.hu/?view=query&lang=hu&q=kunszentm%C3%A1rton&x=10&y=9
Szintén a Fortepan.hu-ról származik ez az 1950 körül készült fotó is, mely a régi Körös-hidat ábrázolja,
háttérben a korabeli Kunszentmártoni panorámájával. A fénykép készítője ismeretlen.

 "Jégünnep" Szolnokon, 2006. január 28-án 2010. jan. 28.
Fotó: Kósa Károly, 2006. jan. 28.
Fotó: Kósa Károly, 2006. jan. 28.
Fotó: Kósa Károly, 2006. jan. 28.
Az egykori Zounok TV szervezte öt évvel ezelőtt a Holt-Tiszán. "A jégrevitt Szolnok" címmel Gedei Tibor számolt be az eseményről. Fotók: Kósa K.

A másik, az elfeledett szolnoki csata: 1849. jan. 22. 2011. jan. 23. 
Az 1849. március 5-i szolnoki csatáról rendszeresen megemlékezünk. Az ugyanazon évben, január 22-én lezajlott, hadtörténeti szempontból kevésbé jelentős, ám számunkra szintén fontos ütközetről és annak hőséről azonban rendre megfeledkezünk. Az ezévi emlékezést igyekszem pótolni az alábbi idézettel:
Hertelendy Miklós (1813–1877) „a szabadságharc több nagy csatájának hőse, Szolnoknál és Isaszegnél nagy szerepe volt a győzelemben. 1849. január 22. Perczelnek Ottinger elleni csatájában, Szolnoknál az ellenség által erősen tartott hidat elfoglalta, huszárezredével az ellenség lovasságát tönkreverte, miért Őt Perczel nyilvánosan megdicsérte és vitézségéért elismerését fejezte ki. Ő volt a szolnoki csata egyik legkiválóbb hőse.
Hertelendyről Budapesten utcát neveztek el, s ezt részben a szolnoki hősiességével indokolják. Már én is több fórumon javasoltam, hogy városunk se legyen hálátlan. Mindeddig hiába…

A kép és az idézet helye: http://hertelendy.ws/lexicon.html
A fentieket 2008. január 23-án tettem közzé a Szolnoki Naplóban. Sajnos azóta sincs változás.

Régebbi
Kezdőlap
Újabb