A szolnoki
Verseghy Kör és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Verseghy Ferenc Könyvtár
közös vállalkozásának, a Verseghy Kiskönyvtár sorozatnak első kötetét
tartja kezében a kedves olvasó. A most induló sorozattal azt a célt
tűzték maguk elé a kiadók, hogy olyan rég feledett, vagy nyomdafestéket
eddig nem is látott, de arra érdemes írásokat tárjanak az olvasók elé,
amelyek vagy szerzőjük, vagy tárgyuk révén Szolnok városához kötődnek.
Abban a reményben teszik ezt, hogy ezzel is szolgálják a város
múltjának mélyebb megismerését, a szolnokiak — őshonosok és ide
települtek — azonosságtudatának, a szülő- vagy lakóhelyhez való
ragaszkodásának és értékei megbecsülésének erősödését.
Mindkét fenti
feltételnek megfelel a tervezett sorozat első kötete: Kertész Mihály
tárcáinak megjelentetése.
Kertész
Mihály (Kertész Mihály Miksa,
Gardener Michel) 1888. február 4-én Szolnokon született. Gimnáziumi
tanulmányainak befejezése után jogot tanult, de ügyvédi vizsgát csak
1918-ban, harminc éves korában tett. Életének alakulásába, mint annyi
más kortársáéba, beleszólt az első világháború, amelyet végigharcolva a
kommün után Romániában, Nagybányán telepedett le, és itt nyitott
ügyvédi irodát. Az ügyvédi teendők mellett ifjúkori hajlamainak engedve
újságírással is foglalkozott. A Cimbora című gyermeklapban publikált.
Így került kapcsolatba Benedek Elekkel, akivel hosszabb időn át
levelezett. Ifjúsági regényei, elbeszélései Szatmáron, Aradon egymást
követően jelentek meg a húszas évek első felében. Regényei jelentős
részének cselekménye gyermekkorának szolnoki élményeiből táplálkozik.
Bár a város nevét nem említi, a helyszínek kétségkívül Szolnokra
utalnak: pl. Szökés a teknőben (két kicsapott diák kalandjai a Tiszán),
vagy a már Budapesten megjelent A csudálatos sárkány. Szerzőnk ugyanis
1926-ban hazatelepült Szolnokra. Ügyvédi irodájában, vagy a Nemzeti
Kávéház asztalánál írta további ifjúsági, majd társadalmi regényeit.
Drámaírással is foglalkozott, s nem is sikertelenül. Kabaréjeleneteit,
egyfelvonásosait a budapesti Andrássy úti és a Belvárosi színház
gyakran tűzte műsorára. Jelenetei, novellái a szolnoki Irodalmi
Kurírban, majd a Szolnoki Tükörben kaptak helyet, de a fővárosi lapok
is szívesen közölték írásait.
Az egyik szolnoki lap 1927
októberében hírül adta egy film tervét. Bonyhádi Klingl Róbert rendező
irányításával német filmet készültek forgatni november 5-étől Szolnokon
szerzőnk Szökés a teknőben című regényéből. A téma később felbukkan
Kertész Mihály — kötetünkben is olvasható — Meder utca című tárcájában.
(A filmről nem találtunk további híreket, s a filmográfiák sem említik.
Ha mégis elkészült, akkor becses kockákat tartalmazhat városunk akkori
állapotáról.)
A Szolnoki Újság tette közzé 1933-1934-ben Kertész
Mihály Vasárnapi Krónikáit. Ezek a sokkal inkább irodalmi tárcához,
mintsem krónikához hasonló írások a korabeli szolnoki társadalom főleg
középosztálybeli rétegének mindennapi életéből kiragadott „apróságok”
felmutatásával tartanak tükröt olvasóik elé. Esetenként egy-egy
fonákság láttán, vagy pusztán nosztalgiából kitűnő emlékezőtehetségének
révén szívesen visszakalandozik gyermekkori világába. Ezek az
emlékezések sok érdekességet tartalmaznak az első világháború előtti
évtized szolnoki életéből. Olvasmányos, csevegő stílusa, élénk és
kifejező párbeszédei jól illenek a választott műfaj sajátosságaihoz.
Külön érdeme, hogy néhány vonással is képes a jellemek ábrázolására.
Az
ebben a kis kötetben található írásokat tehát éppen tipikus
„szolnokiságuk” miatt tartották e füzet kiadói utánközlésre érdemesnek.
Kósa Károly értő válogatása Kertész Mihály „krónikái” közül a
legsikerültebbeket emelte ki. Az általa öt fejezetbe tömörített
tárcákat nem megírásuk időrendje, hanem azok tartalma szerint
csoportosította, ezzel is segítve a mai olvasót a „régi” Szolnok
életében való eligazodásban.
Szurmay Ernő
