A lapunk mai számában lapunk szerkesztőjének "Lengyel menekült" című korrajza az 1848–49. évi szabadságharc szomorú végnapjaiból lapunkban már néhány év előtt napvilágot látott. Azonban tekintettel a régi keletű magyar-lengyel barátság újabbi kialakulására, e tárcát érdekes, és az akkori viszonyokat jellemző tárgyánál fogva lapunk szerkesztője újabban átdolgozta és ismét közreadja azon reményben, hogy annak tárgya a régi időkből fennálló szoros magyar-lengyel barátság hű és bensőséges jellemzésére nem lesz érdektelen. Mert abban a két nemzet fiainak egymás iránti őszinte s önfeláldozó hazafiúi érzelme jut kifejezésre.

   (Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, 1934. nov. 11.)

E történeti elbeszélés lapunk legutóbbi három számában látott napvilágot. Kegyeletes alakjai már régen porladoznak. Az elbeszélés főalakja Zaleski Antoni, a Lengyel Légió parancsnoka. A hős lengyel nemes a szabadságharcban Bem táborában együtt harcolt hős honvédeinkkel 1849-ben. Kétszer volt Nagybányán boldog emlékű szülőm házának vendége. Másodízben nehéz körülmények között kellett menekülnie. A lengyel szabadsághős valószínűleg Zaleski Ferenc, a közelmúltban volt lengyel külügyminiszter és a népszövetség elnökének családjábóli őse. Kedves emlékét ma is őrizzük Édesanyám emlékkönyvében, saját kezűleg német nyelven írott és szabadon fordított következő emléksorokban:

   (Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, 1934. nov. 18.)