»Hosszú évtizedek óta bántja a szolnokiak szépérzékét az a dísztelen Szentháromság szobor, amely Szolnok főterén, a 68-asok emlékszobra és az artézi kút között fekszik. A képviselőtestület már 1894-ben elhatározta, hogy a régi Szentháromság szobor kitisztíttassék, olajfestékkel bevonassék, s a főtér [1892-től Kossuth tér] simmetrikus rendezése végett jelenlegi helyéről a pénzügyigazgatóság [ma a Verseghy Könyvtár otthona] elé helyeztessék. A határozat, mint a legtöbb határozat: írott malaszt maradt. Most azonban híveinek áldozatkészségéből, Barmossy György h. plébánosnak mintegy 2000 frt költséggel sikerült egy új Szentháromság szobrot építtetnie. A szobor, mely obelisk mintájával stílszerűség szempontjából méltó pandérutja lesz a 68. ezred szobrának: a Városház [ma Táncsics] utca tengelyének irányában a kir. pénzügyigazgatósági épület előtt már a legközelebbi napokban fel fog állíttatni« — közölte a Jász-Nagykun-Szolnok című lap 1900 májusában.
Így tehát tudjuk, hogy hol állt az eredeti szobor, s hol szentelték fel 1900. június 8-án az „újat”.

A főtér a szobor nélkül. Képeslap, 1899-ben feladva. Bakos István kiadása. Forrás: Damjanich Múzeum.

Balyi János az „Adatok Szolnok város történetéhez” című kéziratban maradt, több mint 600 gépelt oldalból álló munkájában (a valószínűbb) felújításról ír, s más adatokat is közöl: »A század végére a szobor erősen megrongálódott. Nagy János temesvári szobrász végezte a renoválást 4000 korona költséggel. Ez utóbbihoz özv. Mihályi Istvánné 2000, a Szent István Temetkezési Egyesület 1000, a Mária-Társulat 1000 koronával járult hozzá.«
Mindkét dokumentumból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy volt — akár több év — Szentháromság-szobor nélküli időszak a tér életében.

A Katolikus Élet című lap a szobornak a város liturgikus életében betöltött szerepéről adott hírt 1931-ben (majd a következő években is): »Úrnapján a sorrend a következő: 8 órakor ünnepélyes szentmise bent a [ferences; ma ismertebb nevén: belvárosi] templomban. Utána elindul a körmenet a szokott utcákon. Ünnepi sátorok, oltárok a következő helyeken lesznek felállítva: Első a szomorú Jézuskánál. Második a Dusek háznál. Harmadik a Szentháromság-terén [vagyis a szobornak helyet adó Kossuth téren]. Negyedik a [Verseghy] reálgimnáziumnál. Az egyes sátraknál a Millenium dalkara énekel. A hatóságok és egyesületek elhelyezkedése a szokott módon lesz.«

Egri Mária művészettörténész pedig (1973-ban) arról festett érzékletes képet nagyapja és édesapja elbeszélése nyomán, hogy milyen lehetett a tér „hétköznapi” élete a XX. század elején: »Szolnok közepén, a szentháromság szobor körül alakult ki a rendszeres csütörtöki hetipiac, és ahogy országos vásárokon is, itt verték fel sátraikat végig a kövesút mentén fel majdnem a Tisza-hídig, s a mellékutcákban is le egészen a Tiszáig a különböző mesteremberek, cserepesek, mézeskalácsosok, kalaposok, s az elmaradhatatlan sütögetők, kávémérő asszonyok, ponyvások. Lehetett itt kapni aprójószágtól tollas kalapig, bugylibicskától kisködmönig, mázascseréptől  teknőig, karikástól kolompig mindent. Ez volt csak az apámnak való mesevilág.«

A Szolnok és Vidéke 1929. évi közleményéből fény derül a szobor további hányattatásaira is: »Hosszú idők óta áll a Kossuth-téren a Szentháromság-szobor. A kommün alatt a felső részét levitte egy ágyúlövedék, s a lehullott darabjai bekerültek a városház udvarára. Tíz év telt el azóta, s ez idő alatt többször sürgettük a kijavítását. Azt a csekély felújítási költséget minden megerőltetés nélkül áldozhatta volna a város, mert a lakosság több mint 80 %-ban katholikus, a tőlük beszedett adó tehát jelent is valamit. De ha ezt a szempontot nem is tekintenők, városszépészeti okból is régen rendbe kellett volna hozni. Úgy látszik, ez tíz évig nem volt sürgős, és csak most vált azzá, amikor a Kath. Egyházközség megalakult. Az Egyházközség vezetősége első feladatának tekintette, hogy ezt a szobrot rendbehozassa, mert nemcsak a szép iránt van érzéke, hanem a lelkében élő mélységes hit folytán a vallásos vonatkozású történelmi emlékeket is meg tudja becsülni.«

A szobor 1945 utáni sorsára vonatkozóan többféle, egymást csak részben fedő elmélet létezik. Szikszai Mihály 1989-ben, a 68. gyalogezred emlékoszlopáról szóló cikkének forrása arra utal, hogy 1950-ben bontották le: »a városháza előtti Kossuth téren egy díszes tribün építését tervezték, a téren álló 68-as emlékmű, a tér közepén lévő emlékoszlop (ez volt az 1945 után elbontott Horthy István emlékmű alapja) és a Szentháromság szobor akadályozta volna az ünnepségek lefolyását. A Városi Tanács intézkedésére 1950 őszén Bagi Mátyás szolnoki kőfaragómester elbontott két szobrot, a 68-asok emlékműve azonban a helyén maradt és csak az 1950-es évek második felében szállították át mai helyére, az Eötvös térre.«

Kaposvári Gyula felvétele, 1951.

Ha az okot nem is, az időpontot mindenképpen kizárja Kaposvári Gyula 1989-ben, a Városházáról írt cikkének szövegrészlete: »A közölt fényképet 1951-ben készítettem, a város műemlékeinek számbavételekor. 1952-ben, amikor az Irodaház — Rimanóczy Gyula Kossuth-díjas építész tervei szerint — épülni kezdett, a szobor körüli területet építési anyagtárnak elkerítették, s amikor az Irodaház elkészült, a szobrok már nem voltak a helyükön. Akkor helyezték át a megmaradt szobortalapzatot a belvárosi plébániatemplom déli [?] fala mellé.«

Nagy József az „Adatok a szolnok-belvárosi nagytemplom múltjáról” című, a készítés évét nem tartalmazó kéziratában egy átmeneti helyről is beszámol: »Az irodaház építésénél felvonulási épületek számára kellett a hely, és a Szentháromság szobrát először a régi gimnázium elé vitték, majd felállították a szobor puszta törzsét a nagytemplom oldalfalánál. A rajta levő öt alakot a városi tanács vitette el, bizonyára restaurálás végett.«
Az akkor a szomszédos iskolába járó Sashegyi István — tegnapi, azaz 2020. június 19-i — közlése szerint a talapzat még az 1950-es évek második felében is darabokban feküdt a jelenlegi helyen.

Végezetül idézzük Genthon István Magyarország művészeti emlékei (Bp. 1961.) című könyvének rövid leírását: »Kossuth tér. Szentháromság-szobor, alján Szt. Péter, Pál, Ferenc és Antal szobra, fent kis Szentháromság-csoport. Emeltette Török Sándor 1821-ben. Renoválták 1929-ben.«

Abban bízott volna a szerző, hogy könyve megjelenésekor ismét a helyén áll a szobor? Tudjuk, hogy ez a remény hiábavaló volt. Mi azonban még reménykedhetünk, hogy 2021-ben — a 200. évfordulón! — ismét állni fog egy Szentháromság-szobor Szolnokon, ha nem is a Kossuth téren, hanem a „belvárosi”-ként ismert Szentháromság plébániatemplom előtti téren, mely Szolnok város képviselőtestületének 2004. április 29-i egyhangú döntésével a Szentháromság tér elnevezést kapta, s melynek felújításakor e szobor helyét is megtervezték. A „Szentháromság szobor felújítása, újraállítása” Szolnok Megyei Jogú Város 2018. évi városmarketing stratégiájában a megvalósítandó tervek között szerepel.