Vasárnap, július hó 29-én a Kossuth téren a Nemzeti Parasztpárt népgyűlést tart. Az ünnepi gyűlés szónokai Erdei Ferenc belügyminiszter és Borsos Sándor központi titkár lesznek. Nagy érdeklődés előzi meg a népgyűlést, mivel a Nemzeti Parasztpártnak még nem volt népgyűlése Szolnokon. A párt dolgozik, kemény munkát fejt ki, azonban elve az, hogy a most folyó, sok esetben zajos politikai tülekedéstől lehetőleg távol tartsa magát, és tiszta eszközöket használjon minden körülmények között. Ebből eredhet, ha néha egy-egy másik párttal súrlódások támadnak. Ebből a szempontból érdekes megnyilatkozásokat fogunk hallani a vasárnapi gyűlésen. Nagy érdeklődésre tarthat számot a népgyűlés azért is, mert a belügyminiszter felszólalásában kitér a belpolitika ügyeire, a rendőrség dolgára és mindenekfelett a dolgozó parasztság égető kérdéseire.

Tiszavidék, 1945. júl. 24.

Többezer főnyi tömeg hallgatta végig vasárnap a Nemzeti Parasztpárt népgyűlését. Hatalmas érdeklődés előzte meg a gyűlést. A szomszédos falvak küldöttségei már a kora reggeli órákban megjelentek, a dologidőhöz képest elég szép számban, gyalog, kerékpáron, kocsin, fölpántlikázott lovakkal. A népgyűlés tíz órára volt meghirdetve, de a közönség már sokkal hamarabb gyülekezni kezdett. Kivonultak az üzemek munkásságának képviselői, zeneszóval a Kommunista Párt, Független Kisgazdapárt, Szociáldemokrata Párt küldöttségei, s végül felvonult a Nemzeti Parasztpárt zászlókkal, hatalmas táblákkal: „Urak, elég volt”, „Ingyenes oktatást”, „Dolgozó parasztoka Nemzeti Parasztpártba” felírásokkal.
A gyűlés első felszólalója Somodi István, a Nemzeti Parasztpárt vármegyei titkára volt. Bevezetőjében üdvözölte a gyűlés közönségét és a megjelent vendégeket, majd rátért a Nemzeti Parasztpárt létrejöttének okaira. „Nem vagyunk régi párt — mondotta — de azok a célok, melyekért küzdünk, egyidősek a parasztsággal. Szellemi elődeink ott küzdöttek Dózsa zászlói alatt, ott voltak a 48-as idők viharában, véreztek az agrárszocialista mozgalmakban, s most végül itt vagyunk mi, hogy szabad országban szabad legyen végre a paraszt is. Részt veszünk az ország újjáépítésében, együtt harcolunk az ipari munkássággal, segítségükkel nyertük meg a földet, velük építjük fel az új, demokratikus Magyarországot.”
A következő előadó dr. Borsos Sándor a Nemzeti Parasztpárt központi titkára volt. Felszólalásában ismertette azt az utat, amelyen idáig jutottunk. „Visszatekintve a parasztság múltjára, egyebet sem látunk, mint szakadatlan küzdelmet a jobb, emberibb életért, a nagyobb darab kenyérért. Századok óta folyik ez a küzdelem, de a régi világ számára egyáltalán nem jelentett fontos kérdést, mi történik a dolgozó parasztok millióival. Ezért bélyegeztek meg minden megmozdulást azzal, hogy lázadás, ezért építettek fel olyan közigazgatási, közoktatási és politikai rendszert, amely mindenkinek a javára volt, csak a dolgozóknak nem. Ezért hoztak olyan rendszabályokat, hogy a dolgozó parasztok munkájának verejtékes eredményét, a búzát elpusztították, befestették, ezért űzték kartell- és bankpolitikájukat úgy, hogy sokan most is azt nyögik. Ennek a világnak a visszajövetelét várja az a fogalom, amit ma reakciónak nevezünk, ezért kapaszkodnak fűbe-fába, ezért űznek külpolitikai spekulációt felelőtlenül. Ha azonban a parasztság és amunkásság kezet fog egymással, elsöpörjük a reakciót.”
Ezután Erdei Ferenc belügyminiszter szólott az egybegyűlt közönséghez. Beszédében érintette a belpolitika legfontosabb kérdéseit, májd rátért legfontosabb problémáinkra: a reakció kérdésére, a szövetkezeti ügyekre, a rendőrség munkájára és a hadifoglyok ügyére. „A belügyi kormányzatnak — mint mondotta — jelenlegi legfontosabb dolga megvédeni a demokráciát a belülről jövő támadásokkal szemben. Fokozott figyelemmel ügyelünk arra, hogy minden pozícióban csak az odavalók ülhessenek, és ha választani kell a közéletben még járatlan, de jószándékú és becsületes ember és a szakképzett, de a régi világot kiszolgált és most hozzánk dörzsölődő vezető között, inkább a becsületes és járatlan politikust választjuk. Ügyelünk arra is, hogy a rendőrség minden tekintetben megfeleljen és mindég a legélesebb fegyver legyen a reakció ellen. Elmondhatjuk, hogy a demokratikus rendőrség sokat fejlődött az utóbbi időben, és legnagyobbrészt bírja a pártok bizalmát.
A belső rend megszilárdulásával egyidőben gondot fordítunk a gazdasági élet felemelésre is. Itt jön elő a szövetkezetek országos jelentősége. Még rövid idő, és a szövetkezeti kérdésben is kiforr a végső megoldás. Addig is, építsük ezeket a szövetkezeteket, a parasztság és a munkásság összefogásának kézzelfogható eredményeit. A rendőrség megkezdte a feketepiac felgöngyölítését, ezek a szövetkezetek mutassák meg, hogy meg tudnak élni fekete piac nélkül is. A hadifoglyok ügyében a Nemzeti Parasztpárt megindította akcióját, támogassuk ezt a mozgalmat, hiszen végeredményben a háború legszerencsétlenebb áldozatai ők.”
Óriási lelkesedés fogadta a miniszter beszédét. A gyűlést Csomor Márton, a Nemzeti Parasztpárt szolnoki szervezetének elnöke rekesztette be: „Ha pedig valaki ellenünk fordul — mondotta —, készek vagyunk akár más eszközökkel is kivívni jogainkat.” A nagysikerű gyűlés a demokratikus rendőrség, a Nemzeti Parasztpárt és a Szovjetúnió éltetésével zárult.

Tiszavidék, 1945. júl. 31.