Németh Kálmán 1933-tól a bukovinai Józseffalva lelkipásztora volt, majd ő szervezte a bukovinai székelyek hazatelepítését. Munkájáról könyvet írt "Százezer szív sikolt — Hazatért és hazavágyó magyarok verőfényes golgotája" címmel (Bácsjózseffalva, 1943.). Ebben közli az alábbi — a világhálón általam nem fellelt — Rózsa Sándort ábrázoló fotót, és ebből származik a lenti idézet is. (A szamosújvári börtöntemetőben lévő sírt bemutató kép a délmagyar.hu Régi magyarországi fényképeket ide! című "rovatából" vett képeslap.)

"... gyermekkoromban annyiszor megbámultam Rózsa Sándor sírján azt a bizonyos, téli hóban is pislákoló gyertyáját valami csöndes őrültnek, én már tudtam bukovinai vonatkozású dolgot is a vakmerő betyárról. Találtam u. i. egy kufsteini fényképet, hosszú magyarázattal a hátán, egy megtévedt lókötő jámbor ivadékának szép, hímes ládájában. A felvételt Stenzel nevű kufsteini patikus csinálta, magasabb engedéllyel. Csakhogy 'Rosza Szandor in der Festung Kufstein': nem akart kötélnek állani, amíg bőszárú, tiszta gatyát nem szereznek neki az elhurbolt fehérneműje helyett. Volt egy bukovinai rabtársa. Egyetlen bűnözőnk, aki Ausztria ló-anyagának frissítése körül is tevékenykedett. Mént lopott Radauczból. A moldvai határon kicserélte kutyafejű, harapóssal. Hogyne adta volna oda a ruháját, ha kérték?!

"Él Szolnokon egy százöt éves asszony, özvegy Morgenstein Ignáczné. Kilencz esztendeje ágyban fekszik, magával tehetetlen, de egyébként látása, hallása és szellemi tehetsége, valamint étvágya kitűnő. Az agg asszony Magyar-utczai, magával egyidős nádfedelű parasztháza egyik szobájában tölti friss szellemi erőben napjait. A ház már roskadozik felette, sőt összeomlással fenyeget. Hozzá az agg asszony háza az Osztrák-Magyar Bank szolnoki fiókja palotájának telkére dől, s a bank drága pénzt ígért már többször a házért; de özvegy Morgenstein Ignáczné, családjával szemben is hajthatatlan. Nem adja oda a házat aranyért sem. Ott akar meghalni az ő vele egykorú nádfedeles házában. Mindig elhalt férjére gondol, akit nyolczvanöt éves korában ért utól a halál ugyanabban a házban."

(Az írásban említett Osztrák-Magyar Bank szolnoki fiókja épületében jelenleg a Magyar Nemzeti Bank található.) Az érdekes, szolnoki vonatkozású cikket a Tolnai Világlapja 1909. szeptember 5-ei számában találtam.

A Magyar utcában az Osztrák-Magyar Bank fiókjának díszes épülete mellett áll egy roskadozó fedelű ház, melynek kidőlt-bedőlt kerítése a haladó kor romboló hatásáról tesz tanúságot. — Sokan meglepetve kérdezték, hogy miért áll a múlt idők emléke gyanánt a díszes házsorok között ez ócska kis épület? A kegyelet őrzi — volt rá a rövid felelet. E házban lakott a 108 éves özv. Morgenstern Ignácné, ki kegyelettel ragaszkodott a hajlékhoz, melyben boldog emlékű férjével az emberi életkor legszebb éveit élte. Fia s hozzátartozói az öreg asszony kegyeletét tiszteletben tartották. A ház lakója a közelmúlt napokban meghalt — eltemették. Emlékét megörökítik, mert manapság nagy ritkaság az, hogy valaki egy évszázadot túlélve, még a másik század éveiből is kivegye azon részt, melyet neki szán a gondviselés.

Hogy az évek számának közlésében melyik sajtótermék pontosabb, azt most nem tudjuk eldönteni. Az azonban biztos, hogy ha "csak" 106 éves volt özv. Morgenstern Ignácné, akkor sem valószínű, hogy azóta megdöntötte volna valaki ezt a "rekordot". Az azonban biztos, hogy a név írásában a helyi lap pontosabb, hiszen Morgenstern Ignác állt 1850 és 1854 között a szolnoki izraelita hitközség élén, s az ő özvegye volt a "matuzsálemina" (szül. Kling Betty).