Kósa Károly honlapja Jász-Nagykun-Szolnok megyei és kárpát-medencei "böngészet"
Tücsök & Blogár - 004

 Csontváry Kosztka Tivadar szülőháza Kisszebenben 2010. dec. 2.

EBBEN A HÁZBAN SZÜLETETT 1853 JÚLIUS 5 ÉN A MAGYAR FESTÉSZET KIEMELKEDŐ SZEMÉLYISÉGE CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR
V TOMIO DOME SA NARODIL 5. JÚLA 1853
VÝZNAMNÝ MAĎARSKÝ MALIAR
Kisszeben (Sabinov), Námestie Slobody — Fotó: Kósa Károly, 2004. május 15–16. — Ld. még: Panoramio

 Magyar Amerika — Szabó István magyar fényképész, New Brunswick 2010. dec. 2.


Ismeretlen párt ábrázoló fénykép,

Szabó István
Magyar fényképész
81 FRENCH ST.
NEW BRUNSWICK, N. J.

munkája Sóskúti Margit (unokái által megőrzött) fotógyűjteményéből.

 Móra Ferenc és a bukovinai székelyek 2010. dec. 2.

Az előző bejegyzésben említett és idézett Németh Kálmán szervezte a bukovinai székelyek hazatelepítését. Munkájáról könyvet írt "Százezer szív sikolt — Hazatért és hazavágyó magyarok verőfényes golgotája" címmel (Bácsjózseffalva, 1943.). Ebben közli az  itt látható fotót, Móra Ferenc A fajtám (Bp. 1942.) című könyvének borítójáról. A képhez az alábbi megjegyzést fűzi:

Móra Ferenc begöngyölt szárnyú angyal volt, olyan jó ember volt. Életében csupán egyszer veszett össze, mégpedig velem, a szegedi Múzeum irodájában. A bukovinai nép miatt vesztünk össze. Jóhiszeműen azt állította, hogy a bukovinai nem a mi fajtánk. Meghalt. Az abbamaradt vitát a Véletlen fejezte be, amikor a Nemzeti Könyvtár kiadója 3000 arckép közül véletlenül éppen azt az arcot választotta ki a „Fajtám" című Móra-könyvhöz, amit az Eucharisztikus Kongresszus idején Mindszenti Béla budapesti tanár a Kemény Zsigmond utcában: Gál János nevű Józseffalvi atyafiról fényképezett A fénykép negatívja ma is Mindszenti Béla birtokában van.

A kiadó tehát "igazságot szolgáltatott" a bukovinai székelyeknek, Németh Kálmán pedig ránk hagyományozta, kit ábrázol a fotó, ki és mikor készítette.

 Rózsa Sándor Kufsteinben és Szamosújváron 2010. okt. 31.
Németh Kálmán 1933-tól a bukovinai Józseffalva lelkipásztora volt, majd ő szervezte a bukovinai székelyek hazatelepítését. Munkájáról könyvet írt "Százezer szív sikolt — Hazatért és hazavágyó magyarok verőfényes golgotája" címmel (Bácsjózseffalva, 1943.). Ebben közli az alábbi — a világhálón általam nem fellelt — Rózsa Sándort ábrázoló fotót, és ebből származik a lenti idézet is. (A szamosújvári börtöntemetőben lévő sírt bemutató kép a délmagyar.hu Régi magyarországi fényképeket ide! című "rovatából" vett képeslap.)
"... gyermekkoromban annyiszor megbámultam Rózsa Sándor sírján azt a bizonyos, téli hóban is pislákoló gyertyáját valami csöndes őrültnek, én már tudtam bukovinai vonatkozású dolgot is a vakmerő betyárról. Találtam u. i. egy kufsteini fényképet, hosszú magyarázattal a hátán, egy megtévedt lókötő jámbor ivadékának szép, hímes ládájában. A felvételt Stenzel nevű kufsteini patikus csinálta, magasabb engedéllyel. Csakhogy 'Rosza Szandor in der Festung Kufstein': nem akart kötélnek állani, amíg bőszárú, tiszta gatyát nem szereznek neki az elhurbolt fehérneműje helyett. Volt egy bukovinai rabtársa. Egyetlen bűnözőnk, aki Ausztria ló-anyagának frissítése körül is tevékenykedett. Mént lopott Radauczból. A moldvai határon kicserélte kutyafejű, harapóssal. Hogyne adta volna oda a ruháját, ha kérték?!
Hiszen:
— A székely olyan jó, hogy még a fehérneműjét is odaadja bárkinek, de: haramiának csak fényképezésre!"
Lásd még a Virágok Rózsa Sándor sírján című bejegyzést!

 A legidősebb szolnoki asszony 2010. okt. 31.
Dr. Nemes András Jász vagyok Szolnokon című könyvében (Szolnok, 2005. 30. oldal)
közli "A legidősebb szolnoki asszony" címmel az alábbi képet, idézetet és a kis magyarázatot:
özv. Morgenstern Ignácné. Fotó: Nemes A. könyvéből."Él Szolnokon egy százöt éves asszony, özvegy Morgenstein Ignáczné. Kilencz esztendeje ágyban fekszik, magával tehetetlen, de egyébként látása, hallása és szellemi tehetsége, valamint étvágya kitűnő. Az agg asszony Magyar-utczai, magával egyidős nádfedelű parasztháza egyik szobájában tölti friss szellemi erőben napjait. A ház már roskadozik felette, sőt összeomlással fenyeget. Hozzá az agg asszony háza az Osztrák-Magyar Bank szolnoki fiókja palotájának telkére dől, s a bank drága pénzt ígért már többször a házért; de özvegy Morgenstein Ignáczné, családjával szemben is hajthatatlan. Nem adja oda a házat aranyért sem. Ott akar meghalni az ő vele egykorú nádfedeles házában. Mindig elhalt férjére gondol, akit nyolczvanöt éves korában ért utól a halál ugyanabban a házban."
(Az írásban említett Osztrák-Magyar Bank szolnoki fiókja épületében jelenleg a Magyar Nemzeti Bank található.) Az érdekes, szolnoki vonatkozású cikket a Tolnai Világlapja 1909. szeptember 5-ei számában találtam.
A közlést kiegészíthetjük a Jász-Nagykun-Szolnok-megyei Lapok 1910. márc. 20-i számában megjelent hírrel:
A 108 éves asszony meghalt
A Magyar utcában az Osztrák-Magyar Bank fiókjának díszes épülete mellett áll egy roskadozó fedelű ház, melynek kidőlt-bedőlt kerítése a haladó kor romboló hatásáról tesz tanúságot. — Sokan meglepetve kérdezték, hogy miért áll a múlt idők emléke gyanánt a díszes házsorok között ez ócska kis épület? A kegyelet őrzi — volt rá a rövid felelet. E házban lakott a 108 éves özv. Morgenstern Ignácné, ki kegyelettel ragaszkodott a hajlékhoz, melyben boldog emlékű férjével az emberi életkor legszebb éveit élte. Fia s hozzátartozói az öreg asszony kegyeletét tiszteletben tartották. A ház lakója a közelmúlt napokban meghalt — eltemették. Emlékét megörökítik, mert manapság nagy ritkaság az, hogy valaki egy évszázadot túlélve, még a másik század éveiből is kivegye azon részt, melyet neki szán a gondviselés.
Hogy az évek számának közlésében melyik sajtótermék pontosabb, azt most nem tudjuk eldönteni. Az azonban biztos, hogy ha "csak" 106 éves volt özv. Morgenstern Ignácné, akkor sem valószínű, hogy azóta megdöntötte volna valaki ezt a "rekordot". Az azonban biztos, hogy a név írásában a helyi lap pontosabb, hiszen Morgenstern Ignác állt 1850 és 1854 között a szolnoki izraelita hitközség élén, s az ő özvegye volt a "matuzsálemina" (szül. Kling Betty).
Valószínűleg az emeletes épület — ma a Magyar Államkincstár otthona — utáni házikó volt az idős asszony otthona.

 Az 1956-os palicsi befogadó tábor emlékműve 2010. okt. 23.
Palics, 1956-os emlékmű. Fotó: Kósa Károly, 2010.06.18.
Palics, 1956-os emlékmű. Fotó: Kósa Károly, 2010.06.18.
1956–2006
A szabadságért küzdő ember emlékére

Az 1956-os magyarországi forradalom idején Palicson befogadó tábor állt.
Ez a szobor közös emlékezetünk jelképe.

Szarapka Tibor alkotása
Emeltette:
Vajdasági Magyar Szövetség,
Aracsi Harangok Alapítvány




Palics, 1956-os emlékmű. Fotó: Kósa Károly, 2010.06.18.

Régebbi Kezdőlap Újabb