Kósa Károly

NEPOMUKI
SZENT JÁNOS-SZOBROK
ÉS -KÁPOLNÁK

SZOLNOKON

1. rész


Nepomuki Szent János a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje, a gyónási titok mártírja. 1340 és 1350 között született Csehországban. Pappá szentelték, s IV. Vencel cseh király feleségének gyóntatója lett. A legenda szerint a király rá akarta venni felesége gyónásának elárulására, mivel azonban semmi módon nem ért célt, 1383-ban a Moldvába ölette. A prágai Szent Vid-templomban temették el, ahol a 16–17. századtól rendkívüli eseményeket észleltek a sírjánál. 1729-ben szentté avatták. Igen rövid idő alatt népszerűvé vált. Szobrai hazánkban is elterjedtek: különösen vízparton, hidakon. Papi ruhában, vállán hermelinpalásttal, fején birétummal (három vagy négyágú papi föveggel), karján feszülettel ábrázolják.

Jelenlegi ismereteink szerint Nepomuki Szent János első szolnoki emléke egy 1773-ban emelt kápolna. Erről Balyi János a következő sorokat írta 1973-ban az „Adatok Szolnok város történetéhez” című,  kéziratban maradt, több mint 600 gépelt oldalból álló munkájában: »A Tisza partján a téglaháznál 1776-ban már 25 ház épült fel. Lakott bennük 92 olyan korú felnőtt, aki már gyónni és áldozni tudott. Közülük 17 német. Mivel ekkor még ez a rész nem épült össze a várossal és az út igen sáros volt, azért a buzgó Fóris István adótiszt és egy társa, részben vályogból kápolnát építtettek Nep. Szent János tiszteletére. Püspöki megbízás alapján P. Kovács Ágoston guárdián szentelte fel 1773-ban. A kápolnának egy oltára volt. Két harangját Kámánházy László váci püspök 1810-ben szentelte fel Szent Vendel és Flórián tiszteletére. A kápolna, amely a kis településnek nevet is adott, mert Szent János-városának nevezték el, a Tisza áradása folytán 1860 májusában összedőléssel fenyegetett. Ezért a város Kreutzer Mihály kápolnagondnok által a használható anyagot árverésen eladta 1862-ben.«


A kápolna és a róla elnevezett városrész egy 1840-ben készült térkép részletén. (M. Orsz. Levéltár)

Gróf Migazzi Kristóf Antal váci püspök 1781. évi Canonica visitatio-jában a kápolna liturgikus életéről is tudósított: »A védőszent ünnepén, Nepomuki Szent János napján és az ünnep nyolcada alatt szokott szt.mise lenni itt és még azokon a vasárnapokon, ünnepnapokon, amikor a feneketlen sár miatt az ott lakó hívek nem tudnak a plébániai templomba eljönni.«
1826-ban egy, az egész városon áthaladó körmenet a kápolnát is érinti: »Nagy templombul meg indul a Nagy Processio a Só házak előtt a Vár béli, kápolnában... – idézte Balyi János Szolnok város tanácsának jegyzőkönyvéből – onnan ismét vissza indul és folytatódik a Város Háza előtt vivő Nagy Ország úton a Xavérius Szent Ferentz Kápolnájában, onnand ismét az imádságok végződése után a Várost körül kerülve a Nagy Tizedi Szérős kertek és Vásár állás mellett a tégla háznál lévő Szent János kápolnájában, onnand végre a Tisza parton a Nagy Templomban vissza tér«. Emellett minden évben processzió ment a „nagytemplomból” a kápolnához védőszentje ünnepén.


A Szent János kápolna Lehnhardt Sámuel 1833-ban készült metszetének részletén. Jobb szélen a ferences templom és a rendház. (Damjanich János Múzeum)

Karkecz Alajos is megemlékezett a kápolnáról „Szolnokváros közoktatásának és plébániájának története” című 1885-ben kiadott monográfiájában: »azon kápolna, melynek ma már helye sem látható, mely a még ma is fennálló téglaházi kereszt előtt volt. Ezen kápolna 1773-ban épült. A Tisza fordulata e kápolna alapját teljesen alámosta, és így a kápolna a legnagyobb gondozás mellett is 1860-ban összedőlt. Az előttünk fekvő adatok alapján szólva, ezen kápolnának alapja ma már a Tisza medre.


A szolnoki Tisza-part az Első Katonai Felmérés 1780 körül készült térképén – a „Fehér Kép” (felismerhető) jelölése nélkül.

Nepomuki Szent János első szolnoki képes ábrázolásáról szintén Balyi János írt 1973-ban a város tanácsának jegyzőkönyveire történő hivatkozással: »Witmann Ferenc megyei orvos még 1776-ban Nepomuki Szent János képét helyezte el a Tisza partján egy kőoszlopban. Fehér karingben állott a gyónási titok vértanúja és a szolnokiak általában „Fehér Kép”-nek hívták. Még a múlt század harmincas éveiben Szvitek Ignác ácsmester fafaragó helye állott mellette. De a tűzveszély miatt a faragótelepet áthelyezték a Zagyván túlra. De a Fehér Kép maradt. Még 1868-ban is P. Kovács Vazul guardián kérésére Sárkány András, Szolnok főbírája elrendelte, hogy a „Fehér Képet” megfelelő kerítéssel vegyék körül. Ma már pontos helyét sem tudjuk.«



„Kőképek” Jászberényben Piéta-ábrázolásokkal. Lásd még Gulyás Éva írását a régi jászberényi és Papp Izabella írását az újabb jászboldogházi kőképekről, valamint (a fentiekre kattintva) Kósa Károly többi fényképét!

Az első  máig álló Nepomuki Szent János-szobrot 1804-ben állították Győrffy Pál sóhivatalnok adományából. Eredeti helye a Zagyva torkolata közelében, a folyócska és a Tisza-híd feljárója között volt. Itt ábrázolta a Leipziger Illustrierte Zeitung által 1851-ben közölt „A Tisza kiáradása Szolnoknál” című rézmetszet. Ekkor még kerítés övezte, s angyalszobrok álltak kétoldalt a volutás talapzaton.


Az 1851. évi metszet a Délibáb Képes Naptár 1857. évi utánközléséből.

1909. március 15-én a jégár részben elsodorta az itt látható fahidat, s az új vashíd közelebb épült a Zagyva torkolatához, így a szobrot el kellett onnan helyezni.

Az új híd környezete. Helyszínrajz részlete. (J-Nk-Sz. Megyei Levéltár)

Ungár Dezső városi mérnök 1911. január 11-én jelentette a város polgármesterének: »... a tiszai hídfőnél állott Szt. János szobor felállítási munkálatait a vártemplom előtti téren a határozat utasításai szerint befejeztettem.« A szobor ittlétéről több festmény tanúskodik. Ekkor az angyalszobrok már nem voltak a talapzaton.



Fényes Adolf (1867–1945) Kora tavasz Szolnokon (kieselbach.hu) és Zombory Lajos (1867–1933) Templomkert (bav.hu) című festménye. Lásd még: A „Vári Krisztus” Szolnokon.

A II. világháború után – valószínűleg 1946-ban, az út szélesítésekor – a szobrot ismét áthelyezték. Kaposvári Gyula Egy szobor vándorútja című írásából tudjuk, hogy 1951-ben a Művésztelep délkeleti sarkánál állt, miként a cikkhez mellékelt fényképe is mutatja. (Ez a fotó egyébként valószínűleg a Szolnok városképi és műemléki vizsgálata című összeállításhoz készült, ahogy a Mária utcának nevet adó szobor akkori helyét megmutató felvétele is.) Ugyanitt látjuk egy 1964-es felvételen – családi körben – Vörös Istvánt, a város jeles helytörténészét, a Verseghy Gimnázium tanárát.


Vörös István (jobbra) családi körben. (A képet unokájának köszönöm.)

Ma a Vártemplom szentélye mögött áll a klasszicizáló késő barokk szobor. Az áthelyezés időpontját a Szolnok Megyei Néplap 1974. július 28-án megjelent híre hagyományozta ránk: »a művésztelep sarkáról a vártemplom melletti parkba helyezték át Nepomuki Szent János műemlék jellegű szobrát. Az új alapokra helyezett Szabadság téri emlékművel együtt augusztusban megkezdik a restaurálást...« Szeptember 12-én újabb hírt közölt a lap: »a Szabadság 48-as honvéd emlékmű« felújításával egy időben »30 ezer forint költséggel restaurálják a vártemplom mögötti Nepomuki Szent János szobrát is«.

A legfrissebb műemlékjegyzék leírása (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, 2005.) szerint: »Széles, kereszt alaprajzú, szögletes volutával díszített talapzat fölött kannelurás, füzéres vázára helyezett oszlopdobon Nepomuki Szent János álló alakja karingben, palásttal, birétummal, kezében kereszt és pálmaág. A talapzat homloksíkján kis fülkében Szent Flórián-dombormű...« (Szent Flórián keresztény vértanú, a tűzoltók védőszentje.)

Kósa Károly felvételei, 2006. ill. 2005.

A szobor több mint két évszázad óta dacol az idővel – de félő, hogy már nem sokáig. Megérdemelne egy alapos felújítást.

A 2., befejező rész a közeljövőben várható.

Kezdőlap
Irományok