Kósa Károly

NEPOMUKI
SZENT JÁNOS-SZOBROK
ÉS KÁPOLNÁK

SZOLNOKON

2. rész



»1880 márciusában Szép Kiss Balázs és társai kikérik a várostól a [régi, 1860-ban összedőlt] Szent János-kápolnája alapját, 495 frt és 42 krajcárt és a kápolnát újra felépítették. De most már biztosabb helyen. A város a kápolna-alapot két feltétellel adta ki: az alap pénze kizárólag a kápolna építésére fordítandó, továbbá a város nem vállal fenntartási kötelezettséget az új kápolnánál« - írta Balyi János 1973-ban az „Adatok Szolnok város történetéhez” című,  kéziratban maradt, több mint 600 gépelt oldalból álló munkájában.
Karkecz Alajos szintén szólt erről a kápolnáról is „Szolnokváros közoktatásának és plébániájának története” című, 1885-ben kiadott monográfiájában: »E kápolnát a téglaházi hívek közös adakozásból 1881-ben építtették. A kápolna gondozása lelkiismeretes kezekbe van letéve, ez az oka, hogy napról-napra gyarapszik és halad. Ma már a 600 négyzetöl nagyságú terület díszes kerítéssel van körülvéve. Szabad reménylenünk, hogy nehány évtized után minden szükségesekkel ellátva lesz. A templomot fenntartó bizottság lelkéről sz. Tóth Istvánról meg kell emlékeznünk e helyen, ki fáradságot nem ismerő szorgalommal törekszik mindent megtenni, mivel a téglaházi hívek ájtatosságát csak csekély mérvben is előmozdíthatja. Ezen kápolnát a váci püspök, Peitler Antal felsőbb meghagyása folytán a helybeli administrator, Kudelka Gellert 1882-ben felszentelte.«
A „Szent-János Kápolna építőbizottság jegyzőkönyve 1880-1899” szerint Szvitek Károly építész 640 Ft-tal járult hozzá az építés költségeihez, így feltételezhetjük, hogy az építésben, talán a tervezésben is szerepe volt.
A jegyzőkönyv egyébként számos „rendészeti” intézkedést tartalmaz: 1882-ben »a kápolna térre vigyázatlan és rosszakaratú emberek marháikat és sertéseiket ráhajtják, miáltal a tér feltúratik és díszteleníttetik, s a faültetvények eltűretnek, elhatározza a gyűlés a tér körülárkolását s a jövő kihágók törvényes megfenyítését.« 1885-ben 80 ölnyi kerítés felállításáról döntöttek.



Képeslap Varga Erzsébet gyűjteményéből.
„Kiadja a Szolnok Ujvárosi plébániahivatal a templom és a harangok javára. - Hemmert I. Jenő felvétele, Szolnok.”
A kápolna a Szent János utca 1. alatt
(és a Hungária Műmalom maradványa)
Szolnok város 1937. évi térképén.

1920-tól indult fejlődésnek a kápolna liturgikus élete és jelentősen megnőtt a közösségszervező ereje. Ekkor szervezték meg a kórházlelkészséget, mely ellátta az Újváros lakóinak lelki gondozását is.
„A 'Nepomuki Szt. Jánosról elnevezett egyház' Historia Domusa (1920. szept. havától Szolnok, 1ső kötet)" című iratból tudjuk, hogy 1924-ben »lettek megrendelve Slezák budapesti harangöntőnél a világháború idején elvitt harangok pótlására az új harangok. I-ső tiszta rézsúlya 67.60 klg, II. rézsúlya 42.80 klg 8 millió 100 korona értékben. [...] Ezzel egy időben lett áthozva a régi temetőből egy kőkereszt, két szoborral a felső talapzaton, a kereszt a templom udvarában, a leégett műmalom oldalában van felállítva.«
Az 1925 májusában megtartott búcsúról a Szolnok és Vidéke is tudósított: »A f. hó 16-án Nepomuki Szent János napján volt Újvároson a búcsú. Az újvárosi hívek nagy számmal jelentek meg, mely tény mutatja, hogy a lelki élet az utóbbi évekhez viszonyítva folyton fokozódik. A lelki élet ily magas színvonalra való emelése főtisztelendő Bacsich Metód plébános úrnak köszönhető, ki fáradságot nem ismerő erővel és buzgalommal munkálkodik azon, hogy minél több keresztény hívő térjen vissza Istenhez, és szeresse azt. Fáradságos munkáját a jó Isten fizesse meg! A városi elöljáróságnak is dicséretére legyen mondva, hogy belátták Bacsich Metód plébános úr nehéz, fáradságos munkáját és igyekeztek úgy neki, mint az újvárosi híveknek örömet szerezni az által, hogy az újvárosi Szent János templomot restauráltatták úgy kívül, mint belül. A munka még most is folyik. Ezen nagy anyagi áldozatért köszönet a városi elöljáróságnak az újvárosi hívek nevében.«


A Nepomuki Szent János kápolna. Fénykép a plébánia Historia Domusából.
A Szent János-szobor ma a temetői templomban. (KK, 1995.)

Egy bő hónappal később újabb eseményt ismertetett a lap: »A Szolnok újváros plébánia szobor és kálvária szentelési ünnepélye fényes keretek között folyt le, folyó hó 21-én délelőtt. A szertartást P. Vénn Jakab ferencrendi plébános végezte Bacsich Metód újvárosi plébános, P. Romuald és P. Pongrácz lelkészek segédletével. [...] Mise végeztével P. Vénn Jakab plébános magas szárnyalású és nagy gondolatokban bővelkedő, szép beszéddel ismertette a stációk történetét, és Krisztus szenvedéseit lélekbe markoló vonásokkal ecsetelte. Különösen megható volt beszédjének az a része, melyben Krisztus szenvedéseit és kálváriajárását összefüggésbe hozta a szenvedő Magyarországgal, s annak kálváriajárásával. Tagadhatatlanul mély nyomot hagyott a jelenvolt hívők lelkében. Utána megáldotta és megszentelte a tizennégy stációt, majd a teljes papi díszbe öltözött papsággal az élén megindult a hívők serege a templom előtt felállított Szent János szoborhoz, melyet P. Vénn Jakab plébános felszentelt. [...] Phőnix madárként született újra a Szent János templom. Gyönyörű tornya és rajta a kereszt nyílegyenesen mutat a magasságbeli Isten felé, akinek örökkévaló igazságait hirdeti bent, az elragadó szépségű templomban a fáradhatatlan plébános: Bacsich Metód.«
Valószínűleg az említett stációs kálvária képeit helyezték át az 1960-as években a temető templom felőli bejáratánál látható fülkesorba. A névadó szobra addig az oltáron állt, ekkor helyezték át a kápolna mellé, fölé állítva a régebben a Mária utcának nevet adó Szűz Mária szobrot óvó ernyőt. (Gacsári Kiss Sándor közlése szerint ez a Szent János szobor látható napjainkban a temetői templomban.)  Az oltárra később egy Hangodi János által készített festményt állítottak. (Ez később a temetői templom sekrestyéjében lelt otthonra.)

A kápolna 1966-ban. Fényképek a plébánia Historia Domusából.

Éppen ez a fejlődés pecsételte meg a kápolna sorsát: az egyházközség kinőtte a kicsiny épületet. 1937 májusában felszentelték a közelben a szép, új Szentlélek (a köznyelvben: temetői) templomot, s ezzel a kápolna sokat veszített jelentőségéből. A II. világháború után kezdődő egyházellenes politikai légkör, a katolikus egyesületek működési engedélyének megvonása pedig elnéptelenítette a kápolnát. 1966-ban már olyan rossz állapotban volt, hogy az egyházközségi képviselőtestület a lebontásról döntött, s ehhez a váci egyházmegyei hatóság is megadta az engedélyt. Az építőanyagot egy fiatal házaspár vásárolta meg, s a kápolna egy lakóház formájában „él” tovább.


A kápolna Szolnok város 1966. évi térképén 38-as számmal jelölve (a 78. szám az egykori "lengyel"-piacot jelöli).

***

A „legfiatalabb”, ám már csaknem egy évszázadot megért Szent János szobrocskát Druga József királyi járásbíró és felesége, Ludányi Margit tanítónő (Constantin r. kat. iskola), a helyi Katolikus Nőszövetség elnöke állíttatta 1926-ban szandaszőlősi nyaralójuk épületének tűzfali fülkéjébe. (A Krúdy Gyula utcai ház későbbi lakójának közlése 1995-ben.)


Nepomuki Szent János szobor, Szolnok, Krúdy Gyula utca - Kósa Károly felvételei, 2017. máj. 29.

***

A legrejtélyesebb emlékre az 1941. évi katonai felmérés térképén látható jel hívta fel a figyelmemet. Szolnok város határában, Paládicspusztán lévő piroskai vasúti megálló közelében, egy tanya kerítésén belül bukkantam rá a felirata szerint legrégebbi (1707), s máig kiderítetlen eredetű, fej nélküli, de kétségtelenül Nepomuki Szent Jánost ábrázoló szoborrra.


A Nepomuki Szent János szobor jelölése Magyarország Katonai Felmérése 1941. térképszelvényén.

Meg sem próbálok magyarázkodásba bocsátkozni Paládics (mindenkori) közigazgatási hovatartozásáról, inkább Gyalay Mihály Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikonja (2. kötet, Budapest, 1997. p. 1355.) Tószeg címszavának részletét idézem: »1854-1860 között Paládics puszta külterület Pest megyétől Szol­nok megyéhez átcsatolva. 1914. márc. 5-én 61 kh 801 □ö [négyszögöl] külterület innen Szolnok városhoz átcsa­tolva. 1946. jan. 1-jétől Pest megye abonyi járásából Szolnok megye központi járásában /székhely Szol­nok/ átcsatolva. 1949. febr. 10-én 1371 □ö in­nen Szolnok városához átcsatolva.«


A paládicsi Nepomuki Szent János szobor 1995 táján. Kósa Károly felvétele. 

Ezt némileg kiegészíti Chobot Ferenc A Váczi Egyházmegye történeti névtára (Vác, 1915. p. 327.) Abony plébániájának leányegyházai közül Paládicsot ismertető része: »közigazgatásilag Tószeghez tartozó Paládicspuszta tartoznak hozzá. — Paládics 1380-ban már község volt a Vezsenyiek birtokában, kiktől Kinizsy [Kinizsi] Pál,  majd 1514-ben Werbőczy birtokába jutott. A török hódoltság után Balogh Istváné, majd az abonyi  közbirtokosságé  lett. Most népes puszta.«

Kósa Károly felvételei, 2002.

Mint látjuk, Paládics csak 1850 és 1860 között, majd 1914-től (egyházi szempontból még ekkor sem) Szolnok része.
Ám nem csak a szolnoki, de az abonyi és a tószegi forrásokban sem találtunk róla adatot.
Más esetben a talapzaton lévő felirattól kaphatnánk segítséget. Esetünkben azonban ez még tovább bonyolítja a kérdést:
BAGI ALBERT AN(O) 1707
MÉLTÓSÁGOS GRÓF WBATIZ(I) LAJOS
Bár „Nepomuki János” lelke 1393-ban hagyta itt földi porhüvelyét, csak 1729-ben avatták szentté, a híres nyelvcsoda is 1719-ben történt. Így 1707-ben talán még Prágában sem állíthattak szobrot emlékére. Paládicson - a Rákóczi szabadságharc kellős közepén - pedig végképp nem.
A szobor eredetéről a talapzaton olvasható - egyik településen sem ismert - nevek szintén nem adnak támpontot.
Kérdés, hogy mikor (és honnan) kerülhetett ide a szobor, hiszen csak annyit tudunk, hogy 1860-ban a Magyar Királyság 2. katonai felmérésének 1860-ban készült térképszelvénye szerint már itt állt, pontosabban: állt itt valami - a jelkulcs szerint „képoszlop”.
Felvethető az is, hogy összetartozott-e mindig a szobor és a talapzat, ám egy megkérdezett szobrász nem talált lényeges különbséget a kövek között.
Mindezekre talán magyarázatot kapunk a nagyobb nyilvánosság és egy szakszerűbb, alaposabb kuatás révén.


Simon Cs. József cikke és felvétele a Redemptio című lapban (1997/6.)

Vissza az 1. részhez!

Kezdőlap
Irományok