„Azon helyen, hol legközelebb már két ízben a Rőt ökör kocsmához vezető utczában gerjedett és egész városunkat veszéllyel fenyegető tűz mindannyiszor sikeresen eloltatott — a Boldogságos Szűz tiszteletére egy emlékoszlop emelése indítványoztatván. A felállítandó emlékoszlophoz szükséges tégla, mész, s munkás kezek ezen tanács részéről megajánltatván, jövendőben amennyiben az e czélra megnyitandó ájtatos adakozásokból bekerülendő alaptőke kamatai a felállítandó kép kijavítására elégtelenek lennének, időnkint a kijavításokhozi járulás s átaljában közpártfogás alá vétel elhatároztatott. Jegyzette Elek György, Szolnok város hites jegyzője."

Az fenti sorokat Szolnok város tanácsgyűlése 1846. július 29-i 478. számú határozatának a  Ferences Rendház Historia Domusának lapjai közé kötött "részes kiírásából" idéztem.

A ferences háztörténet 1847. május 24-i lapszélre jegyzett latin nevű utalásából azt is tudjuk, hogy „A Boldogságos Szűz Mária és Szt. Flórián mártír tiszteletére emelt szobor ünnepélyesen megáldatott." (Kaposvári Gyula fordítása)

Feljegyezték, hogy Schembek János gyógyszerész kapta a megbízást, hogy Egerben keressen szobrászt. Ő meg is találta Bauer György, az egri szobrászok doyenje személyében, aki Marco Casagrande-nél, a neves velencei mesternél tanult. (A kész  szobrot Pápay János, a nagytemplom harangozója fuvarozta haza Egerből.)

A szobor helyére is ad támpontot a bejegyzés: „a kántorház utcában Thasy János és Csapó József házai közt". Ez és az első bekezdésben jelzett Rőtökör kocsma (mely a mai Hősök terénél állt) is a mai Mária utcát valószínűsíti.

Van azonban perdöntő adatunk is a szobor eredeti helyének meghatározására. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár ugyanis őriz egy 1923. évi iratcsomót, mely a szobor helyével, áthelyezésével kapcsolatos adatokat tartalmaz: "A képviselőtestület, tekintettel arra, hogy a szóban lévő szobor talapzata részben beleesik a dr. Köves Istvánné tulajdonát képező telekbe és a telken tervbe vett építkezésnek akadályul szolgál, és mert nincs tudomása a képviselőtestületnek semmiféle olyan rendelkezésről, mely a telek tulajdonost ennek tűrésére kötelezné…" Az irat nem tünteti fel a házszámot, de a címtárak és a térképek egybevetésével megállapítható, hogy a szobor ekkor a Mária utca 14. számú ház telkén állt. Az egyik jegyzőkönyv részletéből azt is megtudjuk, hogy ez a szobor eredeti helye: "A szolnoki r. kath. Egyház képviseletében megjelent P. Roznik Rajner hangsúlyozta azt, hogy a szobor már 80 év óta a Mária ucca 2437. sz. előtt áll…" (Az időjárás viszontagságaitól védőernyő óvta, melyet később a Szent János kápolna névadójának szobra fölé helyeztek.)

A szobor helye tehát 1923-ban változott. Először a Mária utca templom felőli végénél szerették volna elhelyezni. Ezt mutatja a levéltárban található vázlatrajz:

Az építési bizottság az I. számú változat szerint "a Mária utcának a templom utcába torkoló részében az u. n. Lakos féle ház előtt levő sarkon a járda és a kocsiut közé helyezni rendeli" az áthelyezést, míg a II. változat szerint "a szobor talapzatát körülvevő rácsozat a Mária ucca kőburkolatának elágaztatásával keletkezett háromszöget határolja, mely háromszögbe helyeztessék el aztán ... a szobor".

Ekkor azonban a Keresztény Egyesülés Pártja felajánlotta, hogy a Mária utca 19. szám alatti székházának falába építsék be a szobrot. Az 1923. június 30-án tartott képviselőtestületi gyűlés határozatában köszönetet mondott a pártnak a szobor elhelyezése körül teljesített áldozatkészségéért, s a renoválás és az áthelyezés költségeire 1500 Koronát utalványozott. Egyben előírta, hogy a szobor úgy építtessék be a ház falába, hogy a járdai forgalmat ne akadályozza.

Az 1951-ben készült Szolnok városképi és műemléki vizsgálata című füzetben így méltatta a két szerző (Kaposvári Gyula és Smiedl Ferenc): „Puha homokkő, színezve. Naiv, népies alkotás, de éppen ebben rejlő érdekessége miatt feltétlenül fenntartandó műemlék.” Ekkor azonban az épület már az MDP tulajdonában volt, s az alkotást a belvárosi plébánia folyosójára helyezték át.

Fél évszázadot töltött a plébánia "előszobájában" a talapzattal együtt kb. 3,5 méter magasságú alkotás, melyet 2002-ben a Jász-Nagykun Szolnok Megyei Tűzoltók Szövetsége kapott meg. Ők először Szolnokon szerettek volna tűzoltó emlékhelyet felállítani, majd Rákóczifalvára vitték a szobrot hasonló célból, mivel Szent Flórián a tűzoltók védőszentje.

E sorok írója kezdeményezte a visszahozatalt, mely Ferencz Tiborné kitartó szervező munkája, majd a Pogány Gábor Benő által elnökölt Szolnoki Művészeti Egyesület pártfogása révén eredményt hozott. 2011. szeptember 12-e óta szépen restaurálva ismét ott áll abban az utcában (az 1923. évi tervvázlaton feltüntetett I. számú változat helyének közelében), mely erről a szoborról kapta a nevét.

A város-, vallás- és művészettörténeti emlék talapzatán olvasható felirat immár a régi és a mai szolnokiak háláját, valamint áldozatkészségét is joggal tanúsítja. A kőben megidézett Szűz Mária és Szent Flórián pedig oltalmat nyújt városunk minden — hívő és nem hívő, adakozó és nem adakozó — lakosának, valamint vendégének.