Az 1885-ben alakult szolnoki Ipartestület közvetlen szakmai munkáján kívül színvonalas kulturális események szervezésével is beírta magát a város történetébe. Jeles tudósokat látott vendégül Szolnokon. Előadást tartott Vámbéry Ármin keletkutató, török filológus, Pulszky Ferenc politikus, régész, művészettörténész, Berzeviczy Albert kultúrpolitikus, esztéta, történész. A testület hívta meg Herman Ottót, a neves természettudóst, néprajzkutatót és politikust is.

Herman Ottó — ismereteink szerint — 1885. június 7-én járt első ízben Szolnokon, hogy a magyar halászatról írandó nagyobb szabású művéhez „az ország ezen kiváló halpiaczán” is gyűjtsön adatokat. Ekkor — a helyi lap híre szerint — „első sorban az ipartestület helyiségébe sietett, hol az elnökség tagjaival értekezvén, ők intézkedtek, hogy a szolnoki halászok rendelkezésére álljanak a képviselő úrnak, ki még aznap délután értekezett a halászokkal, velük itt időzése alatti programját megállapítván. Este az ipartestület vezérférfiaival meglátogatta a Lengyel-féle szandai szőlőtelepet, innen pedig Kreutzer Balázs ipartestületi elnök vendégszerető házába ment, hol szűkebb körű vacsora rendeztetett a kiváló vendég tiszteletére. 8-án reggeltől estig a szolnoki tiszai és zagyvai, 9-én pedig a tószögi halászatot tanulmányozta, minden tapasztaltról jegyzetet és minden látott szerszámról rajzot csinálva. A halászok dicséretes buzgalommal vetélkedtek egymással az előzékenységben, készséggel bocsátván a jeles tudós rendelkezésére a ritkább szerszámok közül egyet-egyet, és fáradságot nem ismerő kitartással kalauzolták a kutatót mindenfelé, hol csak valami tapasztalni való akadt. A vendég meg is volt elégedve az eredménnyel. Nagy mennyiségű ritkább halászati szerszámot és becses anyagot gyűjtött Szolnokon.” Ugyanezen a napon este „az ipartestületi elnök és az ipariskolai igazgató kíséretében meglátogatta az ipariskolát, hol a második osztály növendékeihez több kérdést intézve és Zelenka János osztályfőnöktől a tananyag felől tudakozódva, az itt tapasztaltak felett őszinte örömének adott kifejezést, hazafias szellemű, lelkes beszédet intézve az osztály növendékeihez és köszönetet mondva azon élvezetért, melyet neki az ipariskolában észleltek okoztak.” Már ekkor ígéretet tett, hogy „legközelebb egy felolvasás tartása végett körünkbe jövend”.

Herman Ottó és Borosnyay Kamilla fényképe (Móra Ferenc Múzeum)

A Városháza nagytermében került sor a „felolvasásra”, mely a karzatot is megtöltő közönség ünneplése közben kezdődött. A várakozással ellentétben Herman Ottó nem foglalt helyet a felolvasó asztalnál, s nem is olvasott, hanem fesztelen társalgási stílusban kezdte beszédét. Közönségét már az első mondatokkal meghódította. Egy óránál tovább boncolgatta a tudománynak a hétköznapi élethez való viszonyát úgy, hogy közben minden szem az előadó ajkán függött, s amint elhangzott egy-egy szellemes megjegyzés, meg-megújuló taps fogadta azt. Emellett azonban mondandója valóban tanulságos volt, s ritka szellemi élményt nyújtott hallgatóságának. Szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel zárult a találkozás. (Az előadás kivonatát már a következő számban közölte a Szolnoki Híradó című társadalmi hetilap, mely a látogatás előkészítésében is részt vállalt.)

A „Fehér ló” fogadó (a Verseghy Ferenc Könyvtárnak otthont adó épület elődje) éttermében 100 főre terített vacsora fogadta a neves vendégeket és szolnoki tisztelőiket. A felköszöntők sorát Kreutzer Balázs nyitotta meg. Összehasonlította Herman Ottót a fával, mely gyökerét mélyen a földbe bocsátja, hogy éltető nedvet szívjon, s azt édes gyümölcsökké változtatva nyújtsa át az embereknek. Herman Ottó őszinte örömének adott kifejezést azért, hogy itt olyan közönséget talált, mely előtt tisztelettel kell meghajolnia, s mely mutatja, hogy egy nemzet nem keresheti a boldogságát másban, mint a tudásban és munkában. (Ennek a fogadásnak köszönhette a tudós Csóri nevű kutyáját.)

1891 októberében a Függetlenségi Párt delegációjával érkezett a városba: „Hermann Ottó a törökszentmiklósi, Dr. Tóth Ernő a kunszentmártoni, és Ádám Sándor a mezőtúri kerületek orsz. képviselője Gyömörey Félix elvtársuk meghívására Szolnokra érkeztek, s ugyanannak házánál értekezletre gyűltek össze. Mi képezte az értekezlet tárgyát, azt természetesen nem tudhatjuk, mert arra minket meg nem hívtak, azonban nem csalódunk, ha azt hisszük, hogy a jövő választások előkészületeit beszélték meg.”

Egy 1898. augusztus 9-i látogatásáról is beszámolt a helyi sajtó: „Herman Ottó e szép haza több vidékét beutazta már, hogy a magyar juhász, gulyás, csikós és kanász életviszonyait tanulmányozza. Evégből jött fenti napon Szolnokra is, hogy az ide tartozó szandai uradalmat megtekintse. A nagy tudós ezen tanulmányútjának az a célja, hogy bemutathassa a magyar pásztoréletet a párisi világkiállításon. Herman Ottó ittléte alatt az ipartestület elnökének, Kreutzer Balázsnak volt vendége, hol a ház kedves és szeretetreméltó úrnője fényesen mutatta be neki a hamisítatlan magyar vendégszeretetet. Neki Herman Ottó ígéretet tett, hogy legközelebb családjával együtt meg fogja látogatni.”

„Itt ... adom azoknak a neveit, a kik a meglátogatott pontokon szíves vendéglátó gazdáim és kalauzaim voltak.” Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. Bp. 1914.