Hétfőn reggel izgatottan tárgyalták a szolnoki ügyészség folyosóján, hogy vasárnapról hétfőre virradó éjszaka a Kúria által jogerősen halálraítélt Csordás Bálintné öngyilkossági kísérletet követett el. Csordásné, amikor tudomást szerzett arról, hogy a rá kiszabott halálos ítélet jogerős lett, zokogni kezdett és folyton azt hangoztatta, hogy nem tudja elviselni azt a szégyent, hogy az akasztófa alá kísérjék, inkább öngyilkos lesz. Ezt a fenyegetését akarta most Csordásné beváltani. Valahonnan egy rozsdás pléhdarabot kerített, amivel felvágta mindkét kezén az ereket. A fogházőrök azonban még idejekorán észrevették, és azonnal orvost hívtak, aki Csordásnét elsősegélyben részesítette. Csordásné sírva könyörgött, hogy engedjék meghalni, de sebeit kimosták és a fogház kórházába szállították, ahol rövidesen felgyógyul sérüléseiből.

A tiszazugi arzénes gyilkosságok vádlottainak harmadik, utolsó előtti csoportja fölött mondott ítéletet szerdán legvégső fokon a Kúria Finkey-tanácsa. A négy vádlott asszony közül özvegy Holyba Károlyné arzénnel elpusztította férjét. Sebestyén Bálintné rábírta Holybánét férje meggyilkolására, kitanította, hogy a mérget honnan szerezheti be, és miképpen kell alkalmaznia. A harmadik vádlott Lipka Pálné 68 éves nagyrévi asszony, aki 1912-ben Kardos Áronnét, 1921-ben Zsíros Györgyöt, 1922-ben pedig Zsíros Györgynét mérgezte meg arzénnal olyképpen, hogy a szerencsétlen áldozatok ivóvizébe mérget kevert. Lipkáné bűnlajstromához tartozik ezenkívül az is, hogy Köteles Istvánnét, a bűnpör negyedik vádlottját rábírta arra, hogy férjét, Köteles Istvánt meggyilkolja s erre a célra Kötelesnét arzénnal és utasításokkal látta el. Lipkáné ezenkívül hasonló módon el akarta tenni láb alól Pápai Lajost is, akinek erős szervezete azonban a méreggel megbirkózott, úgyhogy december 14-én özvegy Holyba Károlynét, Sebestyén Bálintnét és Köteles Istvánnét életfogytiglani fegyházbüntetéssel sújtotta, Lipka Pálnét pedig kötéláltali halálra ítélte. A tábla Gadó tanácsa az elsőfokú ítéletét helybenhagyta. A Kúria az életfogytiglani fegyházra ítélt Köteles Istvánné és Holyba Károlyné büntetését helybenhagyta. Az öt gyilkosságért halálra ítélt Lipka Pálné esetében a Kúria nyomatékos enyhítésül vette öreg korát és ezért életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte. Ugyancsak alkalmazta a Kúria az enyhítő szakaszt Sebestyén Bálintné esetében is, akinek életfogytiglani fegyházbüntetését tizenöt évi fegyházra mérsékelte.

A szolnoki Nemzeti Szálló, a tudósítók "bázisa" - képeslap, kepkonyvtar.hu

A harmadik emeleten laknak a nők, lányok és asszonyok, három közülük halálra van ítélve, sőt kettő akasztását már minden nap lehet várni, mert már a Kúria is a kötéláltali halál mellett döntött. A harmadik emeleten temetői csend van egész nap, az volt a pünkösdi ünnep két napján is, mintha mindenki arra vigyázna, hogy a két rabtárs utolsó napjait meg ne zavarja. Azaz nem mindenki. Abonyi Júlia, a bolondos besurranó tolvaj nem ismer fogházi rendet, és nem ismer szánalmat.
Akasztanak nemsokára, két asszonyt akasztanak — ordítja, ahogy a torkán kifér.
A szomszéd cellában összereszket Csordás Bálintné, az egyik kivégzésre ítélt és öngyilkossági szándékból nemrég fölvágott kezével idegesen, rémülten rántja fülére, fejére a takarót, hogy ne hallja a kegyetlen híradást, közelgő végének durva, szívtelen figyelmeztetését. — Bolond ez, ne hallgass rá — mondják cellatársai —, nem tudja, mit beszél.
Csordásné egyszer hiszi, máskor nem a vigasztalást. Sír és maga elé néz, imádkozik, vagy beszélgetni kezd aszerint, hogy az előérzet, vagy a remény kerekedik e benne fölül? Aludni azonban nem tud. Állandóan szörnyű rémlátásai voltak. Csordásné megtört a fogházban, megváltozott és bizonyos mértékig meg is nyugodott a sorsában.
Nem úgy Szabó Lászlóné. Ez a fiatalasszony úgy hazudott, úgy tagadott a tárgyalásokon, mint egyik se vádlott társai közül, érezte, hogy veszve van. Ilyen maradt akkor is, amikor a gyermeke megszületett a fogházban, szívtelen ahhoz is, nincs a kis csöppséghez egy meleg szava és nem hullajtott még a fogházban egy könnyet sem.
— Ejnye — mondja neki Lipkáné —, de szigorú vagy a gyerekhez, add csak ide, majd megmutatom én, hogy kell vele bánni.
Elveszi, dajkálja, nevet rá, énekel neki gyenge, sivító hangján soha nem hallott babusgató nótákat. Bizony, a Lipka néninek megjött a hangja mióta tudja, hogy a Kúria életfogytiglani fegyházra ítélte csak.
A többi arzénes asszony nem szomorkodik. V. Takács Róza sem, akin hét gyilkosság száradt. Neki megsúgta a védője, hogy ha egy kis szerencséje lesz, bolondnak fogják nyilvánítani. Van azután egy arzénes, akire minden női fogoly haragszik. Cser Lajosné ez, aki éjjel-nappal sír, siratja két ártatlan gyermekét, kiket születésük után egy-két nappal itatott meg a gyilkos arzén oldatával. Sír és imádkozik fölváltva, azt akarja, hogy mikor letelik a nyolc év, tisztán térjen vissza férjéhez és gyermekeihez. A többieknek változó a kedélyük.

Alighogy a nagyrévi arzéngyilkosságokat földerítette az ottani csendőrség, nemsokára a Nagykörű szolnokmegyei községben is borzalmas bűncselekmény nyomára bukkantak.
A szolnoki törvényszék vizsgálóbírája 1929 december havában letartóztatta Majzik Józsefné Nádas Júlia 46 éves nagykörűi asszonyt, akit azzal gyanúsítottak, hogy előre megfontolt szándékkal megölte apósát, idős Majzik József gazdálkodót. A vizsgálat adatai szerint Majzikné kétszer légykövet kevert az apósa ételébe és az öregember az arzénnel mérgezett ételtől pár nappal később, 1917 november 22-ikén meg is halt. Miután a hullarészekben az országos bírósági vegyész a nagymennyiségű arzént valóban megtalálta, a többi terhelő adatok alapján a szolnoki törvényszék izgalmas tárgyalás után az apósgyilkos asszonyt életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte. Fellebbezés folytán most tárgyalta ügyét a budapesti Tábla. Majzikné, aki a törvényszéki tárgyaláson is mindvégig tagadta a bűnösségét, a táblai tárgyaláson újból védekezni próbált. Elmondotta, hogy elhunyt apósa sebes lábának a kezelésénél, amikor az orvos által rendelt kenőcs elfogyott, rézgálicot használtak, és minthogy abban arzén van, valószínű hogy a rézgálicból szívódott fel szervezetébe a méreg. Hivatkozott arra is, hogy néhány éve elhunyt Péter fia ismételten látta, amint az öreg Majzik, aki már járni is alig tudott, leitta a frissen feltett légypapírosról a vizet, ha hamarjában nem volt kéznél ivóvíz. A fiú ezt több ízben elmesélte gazdájának, Bodnár Gyula budapesti cipészmesternek is.
Az asszony vallomása után Kövesdy Gyula védő bizonyításkiegészítést kért a Táblától, amit el is rendeltek. A bizonyításkiegészítés során ki fogják hallgatni Bodnár Gyulát a feleségével együtt és egyben újabb szakvéleményt kérnek az Igazságügyi Orvosi Tanácstól.

A helyi sajtóban is elhangzott kivégzési tudósítások, melyek Szabó Lászlóné és Csordás Bálintné, a nagyrévi arzénperben többszörös mérgezésért halálraítélt asszonyok küszöbön álló akasztásának hírét közreadják, a halálfélelme alatti rettegésben összeroskadt, de még mindig reménykedő nyomorultakat, ha a holló károgását meghallanák, a halvány biztató remény gyönge szálát elszakítva, minden vigasztól megfosztaná. Így azonban nem szűnő örökös félelem és aggodalom között még mindig remélik, hogy talán mint Lipkánénak, számukra is megérkezik a kegyelem, az életfogytig tartó fegyház — az örökös rabságra. Ki tudhatja? Igaz, hogy az ő sorsuk, bár meg van pecsételve — de míg e pecsétes levél ide megérkezik, hogy azt a kir. Törvényszék elnöke felbontva, az ítéletet kihirdesse s azt végrehajtás végett a kir. ügyészségnek átadja, addig az ő szomorú sorsukat titok fedi. Hogy pedig az ítélet ide mikor érkezik — az még bizonytalan. Így tehát a kiszivárgott hírek után közreadott találgatásoknak biztos alapja nincs.

A földi igazságszolgáltatás elvégezte munkáját két bűnös asszony felett. Szerdán reggel 6 órakor lesújtott az igazság keze arra a két bűnös asszonyra, akik a legszörnyűbb kínzások között meggyilkolták hozzátartozóikat, hideg megfontolással, minden megbánás nélkül. Szabó Lászlóné és Csordás Bálintné nincsenek többé az élők sorában. Bűnös lelkük felszállt az Úr színe elé bűnbocsánatért esedezni és vezekelni rettenetes cselekedetükért.
Szabó Lászlóné és Csordás Bálintné, akik tudvalevőleg 2 gyilkosság és gyilkosságra való felbujtás miatt ítéltettek halálra, immár egy esztendeje néztek remegve sorsuk elé. A bizonytalanság és az örökös halálfélelem teljesen megtörte őket. A kir. Kúria május 2-án súlyos indokolás alapján helyben hagyta az alsó bíróságok által meghozott halálos ítéletet. Hétfőn azután megérkezett a legfelsőbb fórum a kormányzó döntése, amely szabad folyást engedett az ítélet végrehajtásának.
Kedden reggel hirdette ki a kegyelmi kérvény elutasításáról szóló végzést az elítéltek előtt dr. Fuchs Gyula, a törvényszék elnöke. Félájultan jajgatva hozták fel őket, mert tudták, érezték, hogy itt nem lehet kegyelem. Szabó Lászlónétól, akinek tudvalevőleg a fogházban született leánygyermeke, még a reggeli órákban elvették gyermekét és elhelyezték a Stefániába. Férjét pedig, ki szintén gyilkosság miatt jogerősen életfogytiglani fegyházra van ítélve, még kedden délután Vácra szállították, hogy ne lehessen a fogház épületében felesége kivégzésénél. A fogház földszintjének két egymás melletti celláját alakították át siralomházzá, ahol a két elítélt először jajgatva, majd később teljes letargiában töltötték utolsó napjukat.
Szerdán reggel 6 órakor az ügyészség kert udvarában megtörténtek a kivégzések. Két bitófa volt felállítva spanyolfallal elválasztva, hogy a második delikvens ne láthassa, a már bitófán függő első kivégzettet. Először Szabó Lászlónét hozták, aki teljes apathiával hallgatta dr. Borbély László vizsgálóbírónak felolvasott ítéletét és minden jajszó nélkül tűrte, hogy Kozarek mester és segédei végrehajtsák az ítéletet. Amikor dr. Elek István főorvos jelentette, hogy a halál beállott, a spanyolfalat a bitófa elé tolták és Kronberg János kir. ügyész kérte, hogy vezessék elő Csordás Bálintnét. A két fogházőrtől támogatva, jajgatva ment a bírói emelvény elé és 6 óra 30 perckor az orvosok jelentése szerint már nála is beállott a halál. Mindkét halálra ítéltnél egész nap és egész éjjel önfeláldozóan mellettük voltak Soós László ref. lelkész és Barsy Lajos segédlelkész.

Csütörtökön délután a református temetőben eltemették Szabó Lászlónét és Csordás Bálintnét, a két kivégzett méregkeverő asszonyt. A temetésen Szabóné részéről csak védője, dr. Rosti Mihály jelent meg, Csordásnénak pedig fia jött el édesanyja koporsójához. Soós László ref. lelkész tartott felettük rövid búcsúztatót.

Pénteken hirdette ki a törvényszék dr. Fuchs Gyula elnök tanácsa az első arzénes asszonyok jogerős kúriai ítéletét mely a következőképpen szól: Lipka Pálnét, akit az alsóbb bíróságok halára ítéltek, életfogytiglani fegyházra változtatta át. Köteles Istvánné és Holyba Károlyné életfogytiglani fegyházbüntetését pedig jóváhagyta a Kúria. Az elítéltek jókedvűen és nevetve vették tudomásul a jogerős ítéleteket.