Az elmúlt évben december 3-án hangzott el Kardos Mihályné, Szendi Mária ügyében a Kúria döntése, amellyel megerősítette a Kardosnéra kiszabott halálos ítéletet.
Az óriási izgalom, amely a tárgyalások során a Tiszazug vidékét s a várost lázban tartotta, most felújult, mert szombaton nyilvánvaló lett, hogy Kardosné nem kap kegyelmet, és kedden végre is hajtják rajta a halálos ítéletet.
Kardosné Szendi Mária a nyomozás során beismerte, hogy 1919. november 19-én megmérgezte első házasságából származott fiát, a 23 éves Kovács Sándort és beismerte azt is, hogy 1922. április 6-án megmérgezte második férjét, Kardos Mihályt, mert már akkor szeretője volt egy idemenekült fiatalembernek.
A vizsgálóbíró előtt Kardosné visszavonta beismerő vallomását. Ekkor már azt állította, hogy fiát is, az urát is Fazekasné Oláh Zsuzsi mérgezte meg. Igaz, az ő tudtával és beleegyezésével.
A múlt évben január 18-án ítélt a szolnoki törvényszék az egykori faluszépe ügyében. Bűnösnek mondotta ki az asszonyt kétrendbeli gyilkosság bűntettében és kötéláltali halálra ítélte.
A Tábla helybenhagyta az ítéletet. A bejelentett semmiségi panaszok alapján a Kúria is halálra ítélte Kardos Mihálynét, akinek sorsa ezzel az ítélettel beteljesedett.
A kúriai ítélet elhangzása után az ítélőtanács a koronaügyészhelyettes bevonásával kegyelmi tanáccsá alakult át.
Szombaton megérkezett a szolnoki törvényszékhez a Kúria végzése azzal, hogy az államfő szabad folyást enged az igazságszolgáltatás megtorló eljárásának.
A szolnoki ügyészség azonnal intézkedett, hogy Kozarek hóhér segédeivel Szolnokra utazzék és szombaton este már az állami ítéletvégrehajtó segédeivel együtt meg is érkezett Szolnokra és jelentkezett Borsos József elnöknél.
Hétfőn reggel kihirdették a Kúria ítéletét Kardos Mihályné előtt és figyelmeztették, hogy készüljön a halálra, mert nem kapott kegyelmet.
Az ítéletkihirdetésnél dr. Fuchs Gyula törvényszéki elnökön kívül jelen voltak Folkusházy és dr. Kovács bírák, a kir. ügyész és dr. Kovács Gábor ügyvéd, aki védője volt Kardosnénak és dr. Winter Vilmos törvényszéki orvos.
Ezután átvitték a siralomházba, a szolnoki ügyészségi fogház 20-as számú cellájába, amelynek bútorzata egy ágyból, asztalból és székből állott Az ügyészségről azonnal értesítették Kardosné hozzátartozóit és Borsos József, a királyi ügyészség elnöke rögtön intézkedett, hogy pap jöjjön Kardosnéhoz. Még a délelőtti órákban megérkezett Soós László református lelkész, aki lelki vigaszt nyújtott neki és mellette maradt másnap reggelig. Míg a lelkész meg nem érkezett, Welzer Alajos vigasztalta az elítéltet.
Az ítélet, illetve a kormányzói leirat után dr. Kovács Gábor ügyvéd újabb kegyelmi távirattal fordult Horthy Kormányzó Őfőméltóságához Kardosné érdekében.
A siralomházban felkereste Kardosnét Borsos ügyészségi elnök és kérdést intézett hozzá, hogy van-e valami kívánsága?
— Végrendelkezni szeretnék — mondotta.
Dr. Kovács Gábor ügyvédnek mondta tollba véghatározatát, amely szerint vagyonát Tódor István; volt szeretője húgának tízéves törvénytelen fiára hagyományozta. A kosztra vonatkozóan semmi kívánsága nem volt Kardosnénak, mégis Welzer fogházgondnok gondoskodott róla, hogy jó ebédje legyen a siralomházban. Húsleves, sültkappan, és rizsfelfújtat evett mohó étvággyal, de egy részét meghagyta magának vacsorára.
Délután a fogház hátsó, zárt udvarán Kozarek Antal állami ítéletvégrehajtó és két segédje: Rácz Pál és Balázs Pál elkészítették szabályszerűen azt a bitófát, amelyen nem Kardosné volt az első halálraítélt asszony.
Ugyancsak a délutáni órákban meglátogatták Kardosnét hozzátartozói is, két férfi, egy asszony és egy lány, akik előtt Kardosné mindvégig nyugodt maradt.
Este dr. Wintner fogházorvos altatószert ajánlott neki, amit Kardosné elhárított. Vacsorára megette a délben eltett rizsfelfújtat és ledőlt a fekete posztóval bevont ágyra.
Soós László református lelkész éjfél utánig maradt Kardosné mellett, hogy a halálraítélt asszony lelkét előkészítse a földöntúli útra. Kardosné éjfél után elálmosodott és kérte, hogy hagyja magára, mert aludni akar.
Reggel korán ébredt. Hat órakor szánkó állott meg az ügyészség fogháza előtt. Fiatal parasztlegény, Kardosné volt szeretője, Tódor István szállott ki belőle. A fogházgondnok megadta a beszélgetési engedélyt. Kardosné közömbösen fogadta Tódor Istvánt, néhány szót váltott vele, csak a miatt panaszkodott neki, hogy a húgát nem hozta magával.
Hat órakor rendőrök vették körül az ügyészség épületét. Mindenkit csak jeggyel engedtek be.
Hét óra után néhány perccel dr. Kövecs Géza bíró vezetésével az ügyészség udvarára léptek az ítélet végrehajtásánál közreműködő bírósági és hatósági személyek Az ügyészséget Kronberg János képviselte. Rajta kívül megjelentek dr. Wintner Vilmos törvényszéki orvosszakértő, dr. Elek István és dr. Halász Sándor városi tisztiorvosok, akik azért jöttek el, hogy megállapítsák a halál bekövetkeztét. Alig, hogy a bizottság helyet foglalt a pódiumon, feltárult a fogház ajtaja és két fegyőrrel az oldalán, feltűnt Kardosné imbolygó alakja. Egyszerű szürke ruha, szürke pamutharisnya és fekete kendő volt rajta. A fogházőröknek támogatni kellett az udvaron, hogy össze ne essen. Mikor a pódium elé vezették, kétségbeesetten felkiált:
— Istenem, kegyelmezzenek, legalább a lányommal beszélhessek!
Szavaira azonban nem kapott választ.
Dr. Kovács Géza bíró a halálos ítéletet kimondó törvényszéki tanács képviseletében felolvasta a törvényszék, a Tábla és a Kúria határozatát és közölte, hogy a kormányzótól sem kapott kegyelmet. Azután így szólt:
— Az elítéltet átadom a királyi ügyész úrnak.
Kronberg János ügyész Kozarek mester felé fordult, aki előlépett pribékjei mellől.
— Állami ítéletvégrehajtó, teljesítse a kötelességét!
Kozarek intett segédeinek, a pribékek megragadták Kardosnét és a bitófa alá állították. Lábait hirtelen fogással összekötözték és felemelték a zsámolyra. A feketeruhás Kozarek gyorsan felkúszott Kardosné mögé a bitófához támasztott létrán és levette fejéről a fekete kendőt. Ekkor látszott csak, hogy Kardosné haját lenyírták, hogy a hajfonatok ne akadályozzák a hóhér munkáját. Kardosné, mikor már nyakán volt a hurok, még egyszer megszólalt:
— Legalább az arcomat takarják el!
Kívánsága teljesült is. Kozarek hatalmas tenyerei csaknem eltakarták az arcát, miközben hüvelykujjai rátapadtak az asszony nyakcsigolyájára. Kardosné alól kihúzták a zsámolyt, ugyanakkor megfeszült nyakán a hurok. Kardosné arca előbb lilára vált, azután hirtelen viaszsárgára változott. Kozarek, zsebkendővel takarta le, amellyel előbb megtörölte a kivégzett asszony verejtékes arcát.
Hét óra 11 perckor Kozarek az ügyész elé lépett és katonásan jelentette:
— A nagyságos királyi ügyész úrnak jelentem, az ítéletet végrehajtottam.
A három hatósági orvos lépett most a bitófához, amelyen Kardosné teste reflexszerűen még egy-kettőt rándult. Az orvosok stetoszkóppal hallgatták a szívműködését és hét óra tizenöt perckor jelentették, hogy a halál bekövetkezett. A kivégzést végignézte a közönség sorában Tódor István, Kardosné volt kedvese is. Mikor az öreg asszony fakó arcáról levették a kendőt, fejét megborzadva fordította el a rémes látványtól és kirohant az épületből.
Kardosné holtteste negyed kilencig függött az akasztófán. Azután gyalulatlan fekete deszkakoporsóba tették és délután 3 órakor a várostól több kilométernyire fekvő ref. temető hullaházából vitték ki a temető árkába, ahol Kardosné hulláját elföldelték.

Elmúlt egy éve, hogy 1929. dec. 13-án a szolnoki törvényszék a tiszazugi arzénmérgezések első csoportját: özv. Holyba Károlyné, Sebestyén Bálintné, Lipka Pálné és Köteles Istvánné nagyrévi asszonyok bűnügyét tárgyalni kezdte. Holybáné 1924 októberében kávéban adta be az arzénmérget férjének, akit így meg is ölt. Férje tehetetlen, keresetképtelen beteg volt és ezért mindenáron meg akart tőle szabadulni. Gyakran panaszkodott a szomszédasszonyának, Sebestyén Bálintnénak emiatt, aki azután azt a tanácsot adta neki, hogy ne kínlódjék tovább az urával: ölje meg. Fazekas Gyuláné bábaasszonytól meg is vette a mérget 80 pengőért, és azt beadta férjének. A „jótanácsért” 40 pengőt adott „kölcsön” Sebestyénnének, aki egyébként a bábaasszonynak volt a nővére.
Lipkáné, aki most 71 éves, háromszoros gyilkosságot követett el. Kardos Áronnét még 1912. évben Nagyréven légypapírról leáztatott arzénnel mérgezte meg, mert neki kellett gondoznia és a terhére volt. 1921-ben azután Ókécskén nyomorék mostohatestvérét, Zsíros Györgyöt és ennek a feleségét tette el láb alól. Először pogácsát csinált mérges anyagból és a macskán próbálta ki, hogy halálos-e. Zsírosék ugyanis Lipkáékra hagyták a vagyonukat, de később, midőn rosszul bántak velük, vissza akarták azt perelni. Hogy a vagyont mindenáron megkaparinthassák maguknak, Lipkáné mind a kettőt megmérgezte.
Ezen kívül Köteles Istvánnét, aki akkori férjével, Kókai Lászlóval rossz házaséletet élt, felbujtotta, hogy tegye el a férjét láb alól. Kötelesné szívesen fogadta a tanácsot, mert minden áron férjhez akart menni kedveséhez és férjének előbb pálinkában adta be a Lipkánétól kapott oldatot, majd amikor nem mutatkozott megfelelő hatás, levesben újabb adagot etetett meg a szerencsétlen emberrel, aki néhány nap múlva meghalt.
A szolnoki törvényszék Fuchs tanácsa Holyba Károlynét és Köteles Istvánnét férjgyilkosság miatt, Sebestyén Bálintnét pedig mint felbujtót életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte. Lipka Pálnét háromszoros gyilkosság és egyrendbeli felbujtás miatt kötéláltali halálra ítélték. A budapesti Tábla, ahová fellebbezés folytán került a borzalmas bűnügy, elrendelte a bizonyítás kiegészítését és az igazságügyi orvosi tanács meghallgatását. Ezek megtörténte után csütörtökön foglalkozott újból a Tábla a négy arzénes asszony bűnügyével. A tárgyaláson ismertették a gyilkossági per elsőfokú tárgyalásának terjedelmes anyagát és a bizonyítás kiegészítése során felvett új adatokat. Azután a bíróság kihirdette ítéletét, melyben teljes egészében helybenhagyta a szolnoki törvényszék ítéletét. Lipkánét a Tábla is halálra ítélte, míg a többi asszonyra életfogytiglani fegyházbüntetést szabott ki. A védők az ítélet ellen semmiségi panasszal fordultak a Kúriához.

A háború alatt Nagykörű, szolnokmegyei községben éjjeli őr volt Majzik József, aki 1917. november 22-én azután váratlanul meghalt egy kis lábfájás után. Csak később, midőn a tiszazugi arzénmérgezések kitudódtak, kezdtek suttogni Majzik József hirtelen haláláról.
Azt állították, hogy az éjjeli őrt a menye, özv. Majzik Józsefné, Nádas Julianna arzénnel ölte meg. Megindult a nyomozás és elrendelték a holttest kiásását. A vizsgálat során aztán kiderült, hogy az éjjeli őr halálát arzénmérgezés okozta és a mérget a menye adta be neki. Izgalmas tárgyalás után a szolnoki törvényszék Folkusházy tanácsa 1930. május 9-én ki is mondotta az asszony bűnösségét és életfogytiglani fegyházra ítélte.
Fellebbezés folytán a gyilkossági ügy a Tábla elé került, hol Majzikné védője azt adta elő, hogy a mérgezés a koporsóban következett már csak be, mert a halottat fekete koporsóban, fekete ruhában és rézgombos mellényben temették, melyek mind tartalmaznak arzént és így a talált méreg már lent a sírban szívódott fel Majzik József holttestébe. A Tábla erre bizonyításkiegészítést rendelt el, melynek lefolytatásával Kovács Géza dr. szolnoki törvényszéki bírót bízta meg.
A bizonyításkiegészítés hétfőn ment végbe a szolnoki törvényszéken. Elsőnek Csajbók István asztalost hallgatták ki, akinél Majzikné már jóval apósa halála előtt megrendelte a koporsót. Csajbók kihallgatása során elmondotta, hogy az asszony védekezése nem helytálló, mert fehér deszkakoporsóban temették el a halottat. Nagy Istvánné Nádas Anna, a vádlott testvérének kihallgatása következett ezután. Nagyné a törvényszéki tárgyaláson annak idején megtagadta a vallomást. Most elmondotta, hogy a temetés után azt súgta oda neki a testvére:
— Na, megszabadultam végre az öregtől.
Még akkor se hitte el, amikor saját szájából hallotta, hogy káposztában és savanyú krumpliban adta be a légykövet. Szerinte is testetlen koporsóban temettek el az éjjeliőrt. Szemfedője pedig fehér abrosz volt. A ruhája fehérneműből és egy mellényből állott, amelyen csontgombok voltak. Garzó Endre, volt törökszentmiklósi gyógyszerész vallomásában azt mondotta, hogy téves az, hogy az általa készített lábfájás elleni kenőcsben lett volna arzén. Juhász Mihályné Nádas Verona, Sternát Irén, Nagy József, Tóth István, Nádas Tamás, özv. Bodnár Dánielné, Kozák István és Majzik Pálné tettek még vallomást, melynek alapján az előbbi vallomásokkal együtt teljesen ellenkezője derült ki az asszony védekezésének.
Ezzel a bizonyításkiegészítés befejeződött és most már rövidesen a Tábla is kimondja ítéletét az arzéngyilkos Majzikné felett.