Minden csoda három napig tart, mondja a közmondás. Amilyen hatalmas szenzációval indultak meg ezek a tiszazugi arzénperek, olyan érdeklődés nélkülivé vált ez az utolsó ügy, amelynek vádlottja D. Szabó Mária tiszakürti asszony volt. Alig néhány hallgató volt jelen a 44-es kisteremben s ezek is álmosan, unottan hallgatták végig a minden érdekességet nélkülöző főtárgyalást.
*
Még 1929 őszén történt, hogy a tiszakürti csendőrség bizalmas úton értesülést szerzett, hogy D. Szabó Mária 55 éves asszony 1917-ben arzénnel megölte a vele közös háztartásban élő anyósát, Cservenka Józsefnét. A csendőrség a megindított nyomozás folytán tanúkat hallgatott ki, akiknek egy része igazolta, hogy állítólag D. Szabó Mária arzénnel megmérgezte Cservenka Józsefnét, mert előttük Szabó Mária néhányszor beismerte a cselekményt, s tettét azzal indokolta, hogy 78 éves anyósát meg akarta menteni a már állandó betegeskedéstől. D. Szabó Mária mindent tagadott, azonban a csendőrség a nyomós gyanúokok alapján mégis letartóztatta és beszállította a szolnoki ügyészség fogházába. Az eset ezután itt kezdett komplikálódni.
A nyomozó hatóság nem találta meg Cservenka Józsefné sírját és így nem tudták az exhumálást megejteni. A kir. ítélő Tábla éppen ezért szabadlábra helyezte a vádlottat.
*
A nyomozás azonban tovább folyt, míg végre a tiszakürti temetőben megtartották az exhumálást, s a vegyvizsgálat megállapította, hogy az elhalt Cservenka Józsefné hullájában kis mennyiségű arzén van. Az ügyész most már vádiratot adott ki, a bíróság pedig péntekre tűzte ki a főtárgyalást.
*
Dr. Fuchs Gyula elnök tanácsa tárgyalta az ügyet. Az orvosszakértők megállapították, hogy Cservenkáné halálát kétségtelenül arzénmérgezés okozta. Kronberg János kir. ügyész bizonyítva látta a vádat és marasztaló ítéletet kért, míg Ács Albert védő bizonyítékok hiányában védence felmentését kérte. A bíróság rövid tanácskozás után felmentette Szabó Máriát a gyilkosság vádja alól, mert bár kétségtelenül megállapítást nyert, hogy Cservenkáné halálát arzénmérgezés okozta, a főtárgyalás nem produkált olyan megnyugtató bizonyítékokat, amelynek alapján marasztaló ítéletet lehetett volna hozni.
Kronberg ügyész az ítéletet megfellebbezte.

Pénteken délelőtt mozgalmas volt a törvényszék első emeletének folyosója. Nagyszámú kíváncsiskodó várta az utolsó arzénes asszonyok csoportjának felvezetését, akik előtt ekkor hirdette ki a Fuchs tanáét a kúria jogerős ítéletét.
Kilenc óra után néhány perccel fogházőrök között feltűntek a már jól ismert arcok, valamennyi fejét, mint mindég, most is fekete kendő fedte. A kis csoport élén lépkedett a két fórumon halálra ítélt Takács Lajosné, az Öreg „Rozi néni", akinek lelkiismeretét, nem kevesebb, mint öt rendbeli gyilkosság terheli.
Gyorsan elfoglalják helyüket a vádlottak padján, s egykedvűen bámészkodnak az üres elnöki emelvény felé. Rozi néni védőjét, dr. Rosti Mihályt lesi, aki kimért léptekkel sétál a teremben.
Fél tíz felé volt az idő, amikor kinyílt a tanácskozó szoba ajtaja és belépett a törvényszék Fuchs tanácsa.
Néma csendben kezdte olvasni fel az ítéletet az elnök.
Takács Lajosné halálbüntetését életfogytiglani fegyházra, Beke Mihályné életfogytiglani fegyházbüntetését 15 évi fegyházra, Cser Lajosné 8 évi fegyházbüntetését 15 évi fegyházra változtatta át a kir. kúria, míg Pápai Ferencné 15 évi fegyházbüntetését helybenhagyta a legfelső bíróság. Ellenben Fazekas Máriát, akit a törvényszék 10 évre, Nagy Károlynét, akit a törvényszék 5 évre ítélt de a Tábla felmentett — a kúria is helybenhagyta a felmentő ítéletet.
A vádlottak egykedvűen fogadták a legfelsőbb bíróság ítéletét, s a felmentettek kivételével gyorsan távoztak őreik kíséretében a teremből. Néhány nap múlva pedig megindulnak Márianosztra felé.