A tanúk megtették kötelességüket, bebizonyították, hogy akik a nagyrévi bűnnel terhelten a vádlottak padján ülnek, mind bűnösek és meg kell őket büntetni.
Kronberg János kir. ügyész mikor pénteken reggel elmondta meggyőző és az igazság szeretetétől átfűtött objektív vádbeszédét, megpecsételődött a bűnösök sorsa. Hogy Kronberg ügyész szívvel dolgozik, azt misem bizonyítja jobban, minthogy két asszony esetében, Balog Józsefnével és Murányi Zsigmondnéval szemben elejtette a vádat.
Az ügyvédek közül elsőnek Dr. Rosti Mihály beszélt V. Takácsné Kiss Róza védelmében. Klasszikusan szép védőbeszéde iskolapéldája a nagy védők mesteri munkájának.
Dr. Virág Gyula védőbeszéde Murányiné és Fazekas Mária védelmében olyan zsonglőri remek volt, hogy az ügyész szükségesnek tartotta, hogy reflektáljon rá, nehogy tévedésbe ejtse a bíróságot.
Dr. Móra Lajos nem védőbeszédet mondott Pápainé és Nagy Károlyné érdekében, hanem vádbeszédet tartott a magyar sajtó és munkásai ellen, akik szerinte felfújták és világszenzációvá dagasztották a nagyrévi arzénmérgezéseket. Csodálkozunk, hogy egy felvilágosult, városi fiskálisember mond ilyesmit a magyar újságokról és újságírókról, akik mindig hivatásuk magaslatán álltak.
Dr. Kőváry Miklós hatásos védőbeszédében Beke Mihályné felmentését kérte.
Dr. Sebestyén Mihály, a töredelmes beismerő vallomást tett Cser Lajosné védője enyhe büntetésért emelt szót.
Dr. Fisch Dezső Bodnár Takács Lajosné felmentését kérte védőbeszédében.
Szombaton délelőtt 11 órától fogva zsúfolásig megtelt terem várta a híradást, hogy mikor hirdet Fuchs elnök ítéletet. Fél egy után megjelent a tanács és Fuchs elnök kihirdette a törvényszék ítéletét, amely szerint a törvényszék:
V. Takács Lajosné Kiss Rózát kötéláltali halálra, Beke Mihálynét életfogytiglani fegyházra, Pápai Ferencnét tizenöt évi fegyházra, Fazekas Máriát tízévi fegyházra, Cser Lajosnét nyolcévi fegyházra és Nagy Károlynét ötévi fegyházra ítélte; ellenben Bodnár Takács Lajosnét felmenti és szabadlábra helyezi.
Ezzel az ítélettel lezárult a XX. század egyik legnagyobb mérgezési bűnpörének törvényszéki tárgyalása és remélhetőleg néhány év múlva feledésbe merül az egész szörnyű ügy, hogy emlékét csak a porosodó bűnkrónikák lapjai őrizzék a nagyrévi halálfalvak borzalmainak.

A múlt év Péter-Pál napján jött napfényre a mérgezési bűnügy. Negyvenhárom embert tartóztattak le összesen Nagyréven, Tiszakürtön és Nagykörűben a csendőrök. Ezek közül tizenegyet szabadon eresztettek, mert vagy ártatlanok voltak, vagy nem sikerült ellenük elegendő bizonyítékot beszereznie az ügyészségnek. A többiek közül Pápai Jánosné megőrült a fogházban, három pedig öngyilkos lett: Fazekas Gyuláné, aki a bűnszövetkezet irányítója volt, özvegy Sülye Dénesné és P. Kis Istvánné, ezért őket nem vonhatta felelősségre az igazságszolgáltatás. Negyvenöt hullát exhumáltak a nyomozást megindító névtelen levelek alapján és mindben találtak arzént, 41 esetben pedig a halál oka kizárólag arzénmérgezés volt az országos bírósági vegyész véleménye szerint. Huszonnyolc vádlott ellen adott ki vádiratot a szolnoki ügyészség és 12 főtárgyaláson tárgyalták le az arzénügyet. A huszonnyolc vádlott közül csak kettő volt férfi, a többi nő. Mindegyik szülőjét, apósát, férjét, vadházastársát vagy gyermekét tette el láb alól. A 12 főtárgyaláson 6 halálos ítélet hangzott el: Lipka Pálné, Kardos Mihályné, Cser Lajosné, akit utóbb a Tábla jogerősen felmentett, Szabó Lászlóné, Csordás Bálintné és V. Takács Lajosné felett, 8 életfogytiglani fegyház: Köteles Istvánné, Sebestyén Bálintné, Holyba Károlyné, Varga Gyuláné, özvegy Majzik Józsefné, Madarász József, Szabó László és Beke Mihályné felett, 2 tizenöt évi fegyház: Csabai Gyuláné, aki már meghalt a fogházban és Pápai Jánosné felett, 1 tízévi fegyház Fazekas Mária, a bábaasszony, F. Gyuláné Oláh Zsuzsi leánya felett, 2 nyolcévi fegyház: Madarász Józsefné és Cser Lajosné számára, 1 ötévi fegyház: Nagy Károlyné részére, 6 felmentés: Takács Sándorné, Földvári Károlyné, Földvári Sándorné, Józsa Antalné, Rabb Lászlóné és B. Takács Lajosné számára. Két esetben az ügyész a tárgyaláson elejtette a vádat: Balog Józsefné és Murányi Zsigmondné ellen.

Még február 7-én történt, hogy Varga Gyuláné szül. Sülye Mária nagyrévi asszonyt a szolnoki törvényszék gyilkosság bűntette miatt életfogytig tartó fegyházra ítélte, mert első férjét, a világháborúból mindkét szemére vakon hazatért tüdővészes Jójárt Istvánt, a rettegett hírre vergődött Fazekasné bábával együtt még 1916. évben megmérgezte. A bába a földi igazságszolgáltatást elkerülte azzal, hogy önkényt vetett véget életének, mikor számos hasonló tettei a múlt év nyarán kiderültek. Varga Gyuláné elejétől végig tagadta bűnösségét és azt adta elő, hogy a bába az ő tudta nélkül alattomban mérgezte meg a férjét, hogy őt özveggyé tegye és vagyonáért a fiával vétethesse el. Erre is csak akkor jött reá, amikor 14 év múltán férje holttestét exhumálták és abban nagymennyiségű arzént találtak. Igazolták valóban a tanúk, hogy az özveggyé vált Vargánét a bába mindenáron arra igyekezett rábeszélni, hogy legyen a fia felesége, de Vargáné mindannyiszor elutasította az ajánlatot és csak özvegységének kilencedik évében nyújtotta a kezét másnak, Varga Gyulának. A tanúk mind igazolták azt is, hogy a bába kezelte a község valamennyi betegét, nemre tekintet nélkül, mert orvos a községben nem volt. Ekként kezelte a bába Jójárt Istvánt is, aki vaksága mellett előhaladott tüdővészben is szenvedett. Varga Gyuláné vallomása szerint a bába „csillapító gyógyszert” ígért a férjének beadni és ilyet három-négy ízben adott be, neki azonban fogalma sem volt arról, hogy a gyógyszer valójában méreg volt. Ezt fel sem merte tenni, mindaddig, míg a boncolás eredménye a mérgezést nem igazolta.
A törvényszék — bár sok tekintetben a Vargáné védekezése plauzibilisnek látszott — nem fogadta el ezt a védekezést, hanem a bizonyítékok mérlegelése alapján úgy találta, hogy Vargánénak tudnia kellett a bába machinációjáról, és hogy a gyilkosságban tettestársa kellett legyen a bábának.
A vádlott és védőjének fellebbezése folytán a budapesti kir. ítélőtáblához került az ügy és a Tábla elrendelte ebben a bűnperben a bizonyítás kiegészítését a védelem által kért minden körülményre. Ezen bizonyításkiegészítés eredményezte aztán azt, hogy most f. hó 13-ikán a kir. ítélőtábla megváltoztatta a törvényszék ítéletét és az újabbi adatokkal beigazoltnak látta a vádlott ártatlanságát és vallomásának hitelt érdemlő voltát. Ezért Varga Gyulánét a gyilkosság bűntette miatt ellene emelt vád és következménye alól teljesen felmentette és azonnali szabadlábra helyezését rendelte el. A felmentő ítéletben dr. Kéhler főügyész is megnyugodott és így a felmentő ítélet nyomban jogerős lett. Vargáné védelmében Ács Albert szolnoki ügyvéd járt el, úgy első fokon, mint a kir. ítélőtáblán, ahol az ügyet a Gadó-tanács tárgyalta. A védelem sikeres eredménye meghozta egy ártatlannak ítélt szerencsétlen asszony számára a szabadulást, aminek minden jó érzésű ember igaz szívből örülhet.

A Nagykörű községben történt méregkeverési bűnügy emlékezetes még. Idősb K. Majzik József, a község éjjeli őre volt és az évek során egy kis vagyont is gyűjtött. Ezt a vagyont a fiának, ifjabb Majzik Józsefnek és menyének átadta azzal a feltétellel, hogy a fiatalok kötelesek őt élete végéig eltartani és halála után tisztességgel eltemetni.
A fiatal Majzik a háborúban hősi halált halt, és az özvegy ettől kezdve ötgyermekes családanya létére vidám, csélcsap életet élt, úgyhogy az öreg Majzik ezért többször megfeddte. Egyesek állítása szerint az asszony még apósa életében megrendelte annak koporsóját, mert feltett szándéka volt, hogy elteszi láb alól. A vád szerint több ízben arzént is kevert az öreg Majzik ételébe és italába, aki azután ötheti betegség után meg is halt.
A szolnoki ügyészség gyilkosság címén vádat emelt az özvegy ellen, akit a törvényszék életfogytiglani fegyházra ítélt.
Fellebbezés folytán csütörtökön foglalkozott a gyilkosság ügyével a budapesti ítélőtábla, és elrendelte több új tanú kihallgatását, így az ottani orvost és gyógyszerészt, hogy az öreg Majzik József régebbi lábbajának kezelésére használt kenőcs tartalmazott-e arzént? Tanúk kihallgatásával kell tisztázni azt is, hogy milyen anyaggal volt befestve a koporsó, és helyeztek-e el benne művirágot?
A tárgyalást ezután elnapolták, és a tanúkihallgatások után folytatják.

Még alig zárultak le a tiszazugi világraszóló arzénmérgezések törvényszéki tárgyalásai, ennek epilógusaként már ismét tárgyalásra kellett, hogy összeüljön a szolnoki törvényszék Fuchs tanácsa, hogy ítéletet mondjon abban a sajtóperben, amelynek szereplői a falu vezetésére hivatott két férfiú: a jegyző és a pap.
Amidőn röviden megemlékezünk e lap hasábjain e per törvényszéki tárgyalásának első fejezetéről, a legnagyobb sajnálkozással kell leszögezni azt a tényt, hogy a purifikátori munka helyett Tiszakürt község különben is felzaklatott lelki egyensúlyát ilyen belső harcok még jobban kimélyítik.
E per vádlottja dr. Tálos Áron ref. lelkész és Máté Sándor a falu főjegyzője.
A vád: sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége.
A vádlottak védője dr. Mezei Lajos kunszentmártoni ügyvéd, a sértett jogi képviselője dr. Almásy Sándor szolnoki ügyvéd.
Az ügyészség felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás miatt emelt vádat dr. Tálos Áron ellen, mert a Kunszentmártoni Híradó 1928. december 31-én és 1930. január 5-én megjelent számaiban Máté Sándor főjegyző ellen oly cikket tett közzé, majd egy alkalommal plakátokon is különböző olyan sértő kijelentéseket használt a falu főjegyzője ellen, amelyek valódisága esetén a főjegyzőt nemcsak közmegvetésnek tenné ki, de arra is alkalmasak volnának, hogy a főjegyző ellen bűnvádi eljárás tétessék folyamatba.
A vád ismertetése után a védelem a bizonyítás kiegészítését kérte, amelyet a bíróság az inkriminált cikkel összefüggő vádpontokra el is rendelt.
Ezek voltak azok, amelyek bevezetői ennek a mindenesetre sajnálatos sajtópernek, amelynek folytatása a közeljövőben jut Justitia serpenyőébe.

Ma 18-án csütörtökön tárgyalja a Tábla a szülőgyilkos Szabó László és felesége, meg Madarász István és felesége arzénügyét, akik közül a szolnoki törvényszék Fuchs tanácsa Szabó Lászlónét kötéláltali halálra, Szabó Lászlót és Madarász Istvánt életfogytig tartó fegyházra, Madarásznét pedig 8 évi fegyházra ítélte. Védelmüket a Táblán is Dr. Rosti Mihály látja el.

A tiszazugi arzénperek közül a három legsúlyosabb került csütörtökön a budapesti Tábla elé. A szolnoki törvényszék Fuchs-tanácsa az arzénpereknek ebben a csoportjában öt vádlottat vont felelősségre. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a törvényszék megállapította, hogy az öt vádlott közül Madarász József tiszakürti szőlőmunkás az édesapját, idős Madarász Józsefet arzénes ételekkel megölte. Szabó Lászlóné és Csordás Bálintné bírták rá borzalmas cselekedetére, ifj. Madarász Józsefné pedig előmozdította apósának megölését.
Ezen kívül Szabó László, Szabó Lászlóné és Csordás Bálintné együttesen hasonló módon megölték Szabó Lászlóné édesapját, Szabó Mihályt.
Végül Csordás Bálintné arzénes teával megölte Szabó Istvánt. Erre a cselekedetre Csordásnét Szabó László és Szabó Lászlóné bírták rá.
Ezért a három rendbeli gyilkosságért a szolnoki törvényszék Madarász Józsefet életfogytiglani fegyházra ítélte. Madarász Józsefné 8 évi fegyházbüntetést kapott. Szabó Lászlót a bíróság életfogytig tartó fegyházra ítélte. Szabó Lászlónét kötéláltali halálbüntetéssel sújtották.
Másfél órás tanácskozás után hirdette ki a Tábla a másodfokú ítéletét, amellyel a törvényszék ítéletét teljes egészében helybenhagyta.
Szabó László esetére vonatkozóan a Tábla megállapította, hogy tulajdonképpen erre a vádlottra vonatkozóan is halálbüntetést kellett volna kiszabni, de a törvényszék helyesen vette figyelembe, hogy anyagi érdekeltsége csupán másodrendű volt. A Tábla ezen kívül azért is mellőzte Szabó Lászlónál a kötél általi halálbüntetés kimondását, mert nem kívánta a három felneveletlen gyermeket egyszerre megfosztani apjuktól és anyjuktól is.
Madarász József az elnök kérdésére kijelentette, hogy megnyugszik az életfogytiglani fegyházbüntetésben. Szabó László, majd Szabó Lászlóné, végül özvegy Csordás Bálintné sorra kijelentették, hogy megfellebbezik az ítéletet.
A tábla ezután a főügyész bevonásával kegyelmi tanáccsá alakult át.