Gorove László Eggy különös
tüneménynek, |
A' Tisza mentében lakó emberek Tisza virágjának, másképpen Kérésznek, vagy hartsa féregnek nevezik azon állandóúl a' vízben lakó bogárkákat, meljek bizonyos üdő múlva a' Tiszának felső színére feljövén, és ott hirtelen néhány órákig élő lepkékké általváltozván, megdöglenek, és a' Tiszába képzelhetetlen sokasságban lehúllanak. Ez a' tsudálatos kis állatotska, melly nem tsak megjelenése ideit rendszerént megtartya; hanem sok más állatoknak is eledelűl szolgál, méltó a' szorossabb megvi'sgálásra. |
b) A' Kérészeknek lepke korok A' Kérészeknek véghetetlen sokasága nem eggy pillantatba jelenik meg hanem, gyorsan egymásutánn mindenfelől lövellődik fel felé, mint a' vizen alól fel siető buborékok. Mihellyt a' víznek felső színét el érte, azonnal a' nyaka tsigája mellett ki-fakad a' bőre és a' feje tokja alá felé hajolván nagy hirtelenséggel a' lepke ki ugrik abból, a' bőrét a' vízben hagyván, és legottan repdesni kezd. Ekkor-is megvagyon egész lipe formája, tsak hogy ekkor a' szárnyai még fejéressek. Két águ farka és első két lábai sokkal rövidebbek, lába hegyei és dereka még nem vereslenek, hanem egészszen szalma színűek, az egész hatúlsó teste még nem oljan fekete, mind a' másodszori vetkezés el multával. Az első vagy téli bőre le-vetése utánn a' lepke mintegy fél óráig a' Tisza felett repkedvén azonnal; vagy a' partokon találtató fű-szálokra, vagy a' gyümöltsös és fűz fákra, veteményekre, halász hajókra, fenyő szálokra, a' parton járó emberek kalapjaira, ruháira, ház fedeleire, vagy akár minő más tárgyra reá száll és eggy heljében állva, kezdi egész testéről másodszor ritka finomságu fejér hártyáját eggy kis kinnal le-súrolni. A' Tisza partjai, a' zöldellő fák, szóval minden, a' mi van a' Tisza körül a' le vetett borétékjaik sokasságától ugy fejérlik, mintha frissében havazott volna. Azomban ezen igen igen vékony bőrek eggy két nap múlva egészszen el-enyésznek. — Két veres sertések a' Tisza parton szemem láttára a' rajtok hagyott hártyáktól megtarkásodtak a' mi igen nevettséges vólt. Míg ezen borétékból egészszen ki-búvik, vagy (hogy a' parasztok' kifejezése mellett maradjak) míg a' gatyáját leveti, bele telik öt minutum. *) [*) Ha az ember ezt a' hártyáját kezével akarja lehúzni rólla, nagyon könnyen lemegyen rólla, mint valami száraz tok. Megláttzik pedig rajta az egész Kérésznek a' képe voltaképpen szárnyainak, és lábainak nyomaival eggyütt szintúgy mint az állortzán az embernek egész képe.] Eme másodszori által változás utánn háromszor hoszszabb lészen a' farka, melly két egymástól el-távozó szalma színű tzérna szálhoz hasonlít, az első már hosszabbatska lábait a' feje alatt ki-nyújtván szarvak gyanánt hordozza azokat. A' fátyolnál finomabb szárnya piszkos hamu színűek lesznek barna, vagy pej eretskékkel által szőve, a' két alsó szárnyai (mert négy szárnyakkal bir) arányosság nélkül, és a' felsőknél ötszer kissebbek — A' testének felső része már barnább sárga alsó gyűrűkből álló része pedig sokkal feketébb mint az előtt, a' hasának a' szine mind a' két esetben állandóan világos sárga marad, orra, és szemeinek feketesége megmarad; hanem azon két szarvak, meljekkel a' bogár a' vízben laktában birt, már az első által változás utánn anniyra el-enyésznek, hogy alig marad eggy igen rövid hajszálnyi kis jelek. A' második által öltözés útánn sokkal elevenebb, és erőssebb már a' lepke, magossabban-is kezd repűlni. Hanem sokan a' fejér bőrt egészszen le nem tolhatván magokról (mivel az hosszú farkoknál megakad) nem igen repülhetnek; hanem azt az üres tokot mint valami kis tsónakat a' vízen magok utánn vontzolják. Láttam őket ezen állapotjokban, hól 7 őlnyire is fel, hol a' viz szinére leszállani, és azon el merűlés nélkül, járkálni, szaladgálni, és a' nőstényeket fel-és alá kergetvén párasodni. Négy, öt, és több him lepke-is kergetett eggy egy nőstényt eggy karikába keréngvén. Mikor a' víz szinén járkálnak fejeket, és meljeket fen tartyák mint az ürge, és két águ farkakat mint a' fetskék repdesésekkor 5 ujnyire is el terpesztvén ugy iramodnak, és olly sebességgel tsusznak elő hátra, mint az atzél a' jég hátán. Megjegyzésre méltó, hogy ezen lepkék egy testben maradván, mint a' raj a' Tiszán le-felé, és így víz mentében uszkálnak; de nem tsak fel felé nem repűlnek, hanem a' Tisza foljóját soha el-nem hadják, főképpen már a' második vetkezés utánn és olly tsoportosan szállanak, hogy távulról azt gondolná az ember, hogy a’ Tisza felett vastagon esik a' hó, noha azt sem lehet tagadni, hogy szemenként a' közel lévő udvarokba, sőtt a' nyitott ablakakon a' szobába-is be repülnek, és ott döglenek meg. A' melly lepke előbb hagyta oda téli bőrét, előbb, a' melly későbbre kelt szárnyakra, későbbre döglik meg. Ámbár négy óra tájban kezdenek megjelenni ezen lepke miliárdok; még is hét óráig estve felé mind megdöglenek: szálingolnak ugyan szemenként azutánn is; de nap le mente utánn bizonyossan eggysem él. — Én az idén a' Kérészeknek megérkezéseket, a' mi Juniusnak 15-ik 16-ik 17-ik, és 18-ik napjaiban történt, a' Tiszán lestem és azt tapasztaltam, hogy minden nap négy óra tájban bújtakki, és minden nap hét óra tájban élni meg szűnvén a' vízbe le-húllottak. Juniusnak 17-kén noha szél fújt, és esett az esső, és így a' harmadik napon jelenvén meg legnagyobb számmal. A' mi tsak azon ladikban, meljen én eveztem, bőrét váltani vagy dögölve behúllott, lehetett ezer *). [*) Azért igen heljesen nevezi ezen állatotskát a' német Stundenthierchennek, az az órákig élő állatotskának; mert az Eintagsfliege (Eggy napig élő légy) Tagthierchen (Eggy napi állatotska) a' mint több természet vi'sgálóktól hívattatik, nem jól fejezi ki élete határát a' Kérésznek, mivel annak az élete (mikor már a' szabad levegőre kijött) nem eggy napig, hanem tsak három, legfeljebb négy órákig tart a' mint előbb leírtam. Esmerték ezt az insectumot már a' régi Görögök, a kik azt fél napi élteről, noha fél napnyira se nyulik egészszen élete Ephemerosnak, másképpen Hemerobiosnak, a' Rómaiak pedig Diáriának nevezték. Az újjabb iroknál Libellula Ephemera németül (das Haft) névvel jegyeztetik meg. Márton Jósef Német Magyar Szo-Könyvében atsának nevezi. A' Haft nevezés, a' Haft-enből eredett, mivel fejér hártyáját minden tárgyba bele ragasztya a' Kérész. £űücn pedig azt teszi, rajta maradni, hozzá ragadni, megakadni benne. A' halhatatlan Linne a' 7 seregekre osztott bogaradnak negyedik rendjébe teszi a' Kérészeket. Ötet követi Ebert (Naturlehre für die Jugend dritter Band). — Sulzer in der Geschichte der Insecten, Rössel és Frisch mind a' vízi hallábú insectumok közzé számlálják azokat. Linné 12 nemeit, vagy inkább fajait írja le ezen bogaraknak.] — Ezen üdö tájban jelennek meg a' legtöbb féle mezei lepkék, és a' méhek derekában rajzanak. A' természet mindenekben bizonyos üdőt, és pontosságot tart *). [*) A' Tisza melléki parasztok közzül némeljek így átkozzák társaikat. Az Isten tsak addig éltessen, míg a' Kérész él a' vizen. Tudják ők tudniillik, hogy a' Kérésznél rövidebb ideig élő állat nintsen; tehát pajtássát kevesebb ideig átkával nem éltetheti.] Minekutánna a' Kérész második bőréből kibújt, és a' víz színén iramodni kezdett, párt keres magának, és úgy közösűl, mint a' szita kötőket (a' meljek sokba hasonlók a' Kérészekhez) nyárba tapasztalni lehet. Hellytelen tehát némelly természet historiai Íróknak álítása: mint ha a' Kérész lepkéknek egybekelése a' repkedés között a' levegőben történne. Én mint szemmel látott tanú, ellenkezőt tapasztaltam. Sulzer Reaumür, és más természet búvárjai vi'sgálódó szemekkel nézvén a' Kérész lepkéket azt írják, hogy a' himeket a' nőstényektől azzal lehet megkülömböztetni, hogy a' hímeknek a' végső két sertéjek alatt valami horgatskájok vagyon, a' mellyből más állatotskák hasonlatosságára, a' nemnek külömbözése, és a' párasodásnak igaz volta kitetzik, és így igen heljesen következtethetik. — A' közösülés utánn nem sokára a' nőstény Sulzer szerént, hét vagy nyóltz száz számból álló, egymáshoz két darabban öszve ragadó tojássait a' foljóba (nem pedig a' kiöntésekbe, tavakba, vagy árvizekbe) bebotsátja, a' meljek azonnan elmerülvén, és a' víz alatt széljel oszolván, a' meleg által kiköltettetnek, és a' víz mozgása által az iszappal eggyütt a' parthoz tolattatnak, a' hol magoknak legottan házikójokat formálhatják a' mélységben. — A' melly tojásokat a' száraz partokon, a' füvek, és bokrok között botsátanak el a' nőstények, azok ki nem kelnek, mert még ezen tojásoknak is a' víz az elementomjok; de ha kikelhetnének is a' kisded Kérész víz nélkül legottan megdöglene. Mellynél fogva hihetetlen, hogy valaki a' szárazon Kérészt látott volna, mert ez nem amphibium, két éltő álat; hanem egyenesen vízi bogár; láthatott tehát valaki a' Kérészhez hasonló földi insectumat, mert találtatnak a' szárazon valamennyire a'hoz hasonló bogarak, meljek, szinte azon szerént bőreket váltanak és szárnyakra kapnak, de a' valóságos Kérészt mint a' halat tsak a' vízben kell keresni. — Innen van az hogy az árvíz szaporítja őket, mert oljankor a' Tisza eggy tengert képezvén és így minden tojás tsak a' széles foljóba esvén a' kis Kérészek el nem vesznek, de a' Kérész lyukak árvíz idején, a' vizen feljül és így szárazon nem maradván kénnyekre nevekednek azokban az insectumok. — A' ki ezen különösségen tsudálkozna, a' természet históriája Íróinál olvashatja azt hogy a' szúnyog a' posványos heljeken eggy tök levélre, vagy más fű szálra reá ülvén, úgy botsátja-be a' tojássait a' tóba, meljek ott ki-kelvén azon szerént nevekednek, mint más vizi bogarak, míg végre 8 napok alatt megérlelődvén a' tóból ki-bújnak, szárnyakra kellnek, és tsipni kezdenek, azért a' vizeknek ki tett, és motsáros heljeken több a' szúnyog, mint másutt, mert ezeknek a' potsoja a' fészkek, és hazájok. Innen esik az, hogy szárazságban a' víz nem léte miatt nem szaporodhatván, kevesebb szúnyog szokott alkalmatlankodni. — Olvashattya a' kételkedő a' sejem bogarakról azt, hogy azok a' párasodás utánn 24 óra múlva, négy és öt száz tojást tojván megdöglenek. Így még több állatok találtatnak, a' meljek mihellyt tojtak, megszűnnek élni. Midőn alkonyodáskor az egész Tisza mentében a' Kérész lepkék megdőglenek, olly vastagon borítják el a' Tiszát, mintha az hamu színűvel, sárgával, és feketével tarkázott lepedővel volna be-vonva, sőt olly vastagon feküsznek eggymáson, hogy nehéz miattok a' tsolnokat tolni, főképpen az örvényekben, a' hól eggy arasztnyi vastagságra néha megtorlódnak, utálatosság a' foljóra iljen időben reá tekinteni. Olly gyengék, és puhák ezen pillangók, hogy eggy két nap mulva önként el rothadván semmire lennének; de ez még sem igen történik meg, mert előbb nyelettetik el a' Tisza partjaira gyülekező mindenféle állatoktól, sem mint önként el enyészne. Meg jelennek nagy számmal a' gémek, karvoljok, tsüllők, és más hal évő madarak, nem külömben a' vadgátsák, seregéljek, fetskék, verebek, patsirták, és a' Kérész dögöt mohon megeszik, sőt ezen lágy eledelt el-horgyák még fészkeikben lévő kis fiaiknak. — A' falukból, a' ludak, kis libák, gatsák a' Tiszára vévén magokat Kérészszel élnek. — Sok gazdaaszszony siratja lúdjait, és gatsáit, meljek seregesen a' Kérészek utánn nagy zsibongások, és kákogások között, mintha eggy egész sereg fel-rendűlt volna, mindég tovább tovább úszkálván el-vesznek, az alább fekvő falusiaknak könnyű lévén azokat láb alól el tenni. — A' tsirkék, pujkák, matskák, kutyák, disznók, tsak a' száraz parton lesik, és minthogy a' hab sokat a' partra kimos; ide önként is a' partra vedlés kedvéért kiszállanak, azokkal táplálják magokat. — A' szorgalmatos gazdaaszszonyok rostával fogják ki, a' Kérészeket és lepedőbe gyűjtvén azokat, úgy hordják udvaraikra az apróbb baromfiaknak, melly ből több napokig ehessenek. — A' békák ki állanak a' partosabb helyekre, és tsónakok végeire, a' hól el tátván szájokat, kénnyekre nyelik az ideig óráig való pillangókat, mikor előttek repűlnek. A' melly halász tsak mozoghat, vagy hálóját bírhatja, mind a' Tiszán dolgozik ilyenkor. Mert a' Kérészeknek megjelenéseket megérezvén, el hadják üregjeiket a' halak, és a' döglött Kérészeknek meg-evésére fel-jőnnek a' viznek felső szinére. A' baksa, és potyka vagy pozsár fél-őlnyire fel ugrik a' repkedő lipe utánn, és olly mohon nyeli-el, mint a' vi'sla kutya a' meszsziről nékie vetett hús falatot. — A' hartsák a' víz tetején járnak, a' farkokat a' vízből mint valami kis árbotzfát lebegtetve kitartván, azért könnyen a' szemeskedő halásznak hálójába keríttetnek. — Szép nézni azt, hogy tátja fel széles száját a' nagy hartsa, és előbb bajúszszával rakásra sodorja azutánn eggyszerre felfalja a' pilléket, és a' mohó o'sonnyázás között észre sem veszi, mikor a' halászoktól a' szárazra kihúzattatik. Legnagyobb, legkövérebb, és legtöbb hartsák, minthogy ezen üdő pontban fogattatnak, innen nevezi a' nép a' Kérészt másképpen Hartsa féregnek. Miért nevezi a' község harmadik névvel ezen állatotskáknak tüneménnyét Tisza-virágjának, és Tisza-virágozásának, nem tudtam kinyomozni, ugyan is kivevén a' lipe testén lévő többféle színeket, annak a' virággal semmi hasonlatossága nintsen. Külömben azon a' jusson a' rajt is köpű, vagy méhkas virágnak lehetne nevezni. Igaz hogy ezen lepéknek másodszori vetkezések utánn, a' milliomnyi sokaságú fejér hártyák, úgy néznek ki, mint a' gyümölts fáknak a' földre lehullott virág levelei. — Onnan sem lehet származtatni azt a' nevezetet, hogy valamint a' bimbóból szokott, és tsak esztendőbe eggyszer kifakadni a' virág, úgy ezen bogárkáknak borétékjából esztendőben eggyszer, 's ugyan azon egy hónapban fakad ki a' lipe. — Egyébbaránt a' virágnak többféle értelme is van, a' bor mondatik virágosnak, midőn fejér bőrötskével, vagy hártyával vonattatik be. A' Tiszát is ezen insectumok mintegy egészszen beterítik. A' ki a' Tisza virágzása nevezetjének eredetit tisztábban tudná kifejteni, igen örömest elfogadnám. Magyar országban alig gondolhatok folyó vizet, a' mellyben Kérész nem volna. Jóllehet nem minden ember sejtette meg azokat. A' Dunából eggy eggy itzényit is ásnak ki a' Pesti, és Budai német Halászok, a' végre hogy ezen a' halak előtt igen kedves eledellel horgokra, vagy hálójokba tsalhassák a' halakat; a' mint az első szakaszban elő adtam: de hogy a' lepkéknek szépen végződő jelenését kevesen veszik észre, annak az az oka lehet, mivel a' Dunába kevesebb számmal mutatják magokat. Az alföldön a' Tiszától nem meszsze lakó emberek között igen sokat lehet találni, a' kik nem ösmérik a' Kérészeket, vagy a' Tisza virágját. — Úgy esett értésemre, hogy sem a' Zagyva, sem a' Hortobágy, sem a' Berettyó, fólyóiba nem mutatják magokat a' Kérészek, a' mit azért könnyű elhinni, mert ezek a' vizek, ha eredeteknél nem is, de a' síkságon lévő árkaikból gyakran kiszáradnak vagy annyira megapadnak, hogy tsak a' fenekét fedik be, ennél fogva a' szárazon maradó partokban a' Kérész bogárnak (melly víz nélkül el nem lehet) táplálása nem lévén minden esetre el kellene veszni, de e' felett szabadjában minden állatnak martalékja lenne. Ezen ok miatt a' rétekben sem találtatik Kérész, ha mindjárt esztendeig vagy tovább fedné azokat az ár víz, mert ha mindjárt a' lepke ki is menne a' rétekre tojni (holott azt nem miveli) és a' vízbe a' tojás megelevenűlne, de szárazságba elveszne. Azomban még az a' kérdés támadhatna: találna é a' rétekben a' házikója formálására alkalmatos szirtos vagy kemény kék agyagos partokat? — A' tapasztalás bizonyítja, hogy sem a' Dunában, sem a' Kőrösben, sem a' Sajóban, sem a' Bodrogban sem a' Latortzában, sem a' Számosban, eggy szóval sehol nintsen a' Kérész olly bámulásra méltó sokasságban, mint a' sokszorosan tsavargó Tiszában. — De talán bátran fellehet tenni, hogy az Austriai nagy Birodalomnak eggy folyójában sintsen annyi, mint a' Tiszában. Hól is lehetne, mind a' maga befészkelésére, mind táplálására alkalmatossabb helye, a' hínáros, és agyagos Tiszánál. Iparkodtam azt kinyomozni, hogy valyon a' Kérészek a' Tiszának egész eredetéig terjednek-é? de erről semmi bizonyost nem kaphattam, azt értettem, hogy Tisza-Újlakig mindenütt láttattak, arról pedig semmi kéttség nem marad fenn, hogy a' Tiszának a' Dunába szakadásáig mindenhol találtatnak. Könnyen meglehet, hogy Újlakon feljűl is mutatják magokat. Mert Sulyer, és Scopoli bizonyságtételek szerént Latz nevű falu mellett (Carinthiában) egy patakban elég Kérész találtatik. — Rössel (Insecten Belustigung 5-ter Theil), azt írja, hogy nállok a' pisztráng akkor legjobb ízű, mikor a' Kérész lepke megjelent, már pedig a' pisztráng kisded, és követses patakotskákban találtatik, a' Tisza pedig közel az eredetéhez is nagyobb, eggy patakotskánál. — Ebert (Naturlehre für die Jugend 3-ter Theil) azt jegyzi meg, hogy Hollándiában a' szántóföldekre taligázzák kövérétés végett a' Kérészeket, ezt mivelik hasonló módon a' Cárinthiaiak. Ha a' mi alföldi parasztjainknál szokásban vólna a' trágyázás, a' döglött lepkékkel (melyek tele vagynak zsirossággal) földjeiket igen hasznosan, és annál könnyebben trágyázhatnák, mivel sokaknak szántóföldjei éppen a' Tisza partján, a' hova a" víz a' lepkéket önként kimossa, feküsznek. Igaz marad végre az, hogy (el halgatván a' Tiszát) mennél kissebb a' folyó víz, vagy patak, annál kevesebb benne a' Kérész, és hogy ez az insectum, nem minden vízben ugyan azon eggy formájú, és mekkoraságú. Nevezetesen szárnyaknak színeire nézve igen nagy szokott köztök a' külömbség lenni. Mind ezeknek megfontolása mellett, nem de nem a' természetnek megfoghatatlan titkai méltán tsudálkozással töltenek el bennünket? Eggy gyenge állatotska, melly a' tojásból való kifejtődésekor akkora se lehet, mint a' legpitzinyebb serke, mind saját táplálása keresésére, mind lakhelye készítésére alkalmatos, sőt két nyílású, igazi kerekségű, mélységű lyukakat tud a' kemény szirtas víz óldalokba fúrni magának, és pedig mindnyájon gyönyörű eggy forma távolságra eggyütt laknak, és mint a' méhek eggy familiát láttatnak formálni. — Ki ne kedvellené a' természetnek szép rendjét, a' melly minden esztendőben ugyan azon eggy üdő pontban, Junius elein tudniillik bizonyos generatiót az az a' legidősebbeket vízi kebeléből a' repülésre kibotsátja szintúgy, mint a' Frantzia Conscriptusok szoktak vólt ennekelőtte korosságok, és születések esztendeje szerént a' táborba kikűldettetni. Esztendők kivántatnak, míg ez a' vízi insectum nagy üggyel bajjal bőrének többszöri levetése utánn kiformálhatja magát. — Megjegyzésig méltó, hogy jóllehet az insectumnak szája, állai, sőt foga formái is vagynak, de lepkévé lett változása utánn ezeket benne senki fel nem fedezte, minek is azon pillének a' száj, vagy állak? a' ki tökélletes állapotjában mint lepke három, és négy órák alatt végső kifejlődését, párasodását, szaporítását, és víg életét elvégzi, az alatt semmi eledelre szüksége nem lévén. Ki ne telne el a' Teremtőnek véghetetlen Böltsessége, és Gondviselése iránt méltó háládatossággal, a' ki még a' hínárban, és szirtokban bámulásra méltóképpen lakosokat teremtett, és a' ki üdővel az iszapból kihozza a' lepkéket a' szárnyas állatoknak, és halaknak eledelül, de a' melly halak midőn mohó kapzsisággal és gondatlansággal azon eledel utánn a' folyó fenekéről annak felső színére feliramodnak, a' hálókba akadnak, és sok ezer embereknek keresetet, és táplálást nyújtanak. — Az ő megmérhetetlen hatalma nem tsak felettébb való nagy munkáiban, hanem az alig láttzó kitsinységekben is szembe tűnik. |
| Vissza az 1. részhez: a) A' Kérészeknek bogári állapotjok Tovább a 3. részhez: A' Képek magyarázatja |
| Kezdőlap | Vendégoldal |