Gorove László

Eggy különös tüneménynek,
az úgy nevezett Tisza-virágzásának leírása

(Tudományos Gyűjtemény, 1819. VIII. kötet, p. 3–22.)

A' Tisza mentében lakó emberek Tisza virágjának, másképpen Kérésznek, vagy hartsa féregnek nevezik azon állandóúl a' vízben lakó bogárkákat, meljek bizonyos üdő múlva a' Tiszának felső színére feljövén, és ott hirtelen néhány órákig élő lepkékké általváltozván, megdöglenek, és a' Tiszába képzelhetetlen sokasságban lehúllanak.
Ez a' tsudálatos kis állatotska, melly nem tsak megjelenése ideit rendszerént megtartya; hanem sok más állatoknak is eledelűl szolgál, méltó a' szorossabb megvi'sgálásra.

a) A' Kérészeknek bogári állapotjok

Ezek az insectumok *) [*) Hibáson nevezi tehát a' Tiszamelléki paraszt a' Kérészt Hartsa féregnek, mert ez nem vermis Wurm, nem is hernyó eruca die Raupe, noha üdővel lepévé által változik; hanem vízi insectum, vagy vízi bogár.] a' lepkéknek vízbe botsájtott tojássaiból a' melegedés által tsak hamar kikellvén, a' víznek legkeményebb partjaiba befúrják magokat, és két három esztendőkig, még tökélletes korokat el nem érték azokban lappanganak, az alatt hihetőbben hínárral, és más apróbb insectumokkal táplálván magokat.

Az alföldi embereknek nagy része azt véli, hogy a' Kérészek a' Tiszának fenekéről jönnek fel, ezt a' vélekedést láttatik az is erősíteni, hogy a' Ketzések boné hálójokkal néha lyukatos göröngyöket húznak fel, mellyben Kérészeket már leltek. Azomban ez a' vélemény hellytelen, mert a' hálóval felrántott föld darabok a' partról húllottak a' Tisza fenekére, németül pedig Uferaasnak, vagy szó szerént magyarázva parti dögnek neveztetik azon okból, mert a' partokban lakik; de mivel a' Tiszának árka tekenő forma, és a' Kérészeknek lyukai egészszen a' mélységben találtatnak, úgy tettzik a' köznép elött, midőn a' viz alól bújnak ki, hogy a' fenekéről úsztak fel. A' mi több láttattak a' hirtelen apadáskor, midőn az ők kisded sűrű házikóji a' víz színén feljül szárazon maradtak, a' szirtből kijönni, a' lyuk szájánál megállapodni, és ott a' körből kikellvén szárnyakra kapni.

Hogy erről inkább meggyőződhessem, tavaly, 1818-ban November hólnapjának 28-ik napján eltsónakáztam a' Tiszának magos partjai mellett akkor, mikor a' Tisza rendkivűl kitsiny vólt, annak megvizsgálására, hogy minő lyukakban tartózkodnak a' Kérészek, és azt vettem észre, hogy a' rét felől való' alatsanyobb, és púhább partokban nem laknak; hanem tsak az igen magos, és kemény természetű gyep felől való óldalokban, mert tsak az iljen szirtokban építhetnek állandó hajlékotskákat. Továbbá azt vettem észre, hogy ezen kisded hajlékok emeletesek; de az emeletek számát nintsen ember, a' ki megolvasni tudná. — A' legfelsőbb ökölnyi nagyságú lyukakban a' halászok álítása szerént is a' békák, rákok, heljet kigyók tartózkodnak. Ezek alatt találtatnak valami eggy lábbal méljebben az egész Tisza mentében, a' véghetetlen sokaságú Kérész fúrások, meljek mennél feljebb feküsznek, annál nagyobbak, mennél alább sietnek annál kissebbek: valjon nem azért-é, mert a' mint nevekedik, nagyobbodik, és így az által változásra inkább 's inkább érlelődik ez az insectum, annál inkább felfelé törekedik a' kiszabadulásnak, és kirepűlésnek eleibe? Annyi bizonyos, hogy a' Kérésznek a' mint nagyobbodik, nagyobb házikóra van szüksége, mint a' tsigának, a' ki teste nevekedése utánn házát is neveli, és a' hangya kitsinységű Kérész, a' miljent a' halászok láttak, a' legalsóbb igen pitziny házikókban elfér, az állatok ezen tekéntetben is pontosabbak az embereknél, mert lakheljeiket kiterjedések szerént készítik.

Megvisgáltam végre, hogy a' víz' leszállása utánn szárazon maradott lyukakban lakik-é Kérész? de eggyet sem találtam, mind üresek lévén; hanem a' víz alatt lévő lyukakból a' kapával eggynéhányot elevenen kiszedtem, és eggy pohár vízben elevenen sokáig eltartottam. Jele tehát, hogy a' víz apadásával ezek is víz nélkül sokáig nem élhetvén alá felé, és az áradással felfelé sietnek, a' meljek víz nélkül hellyben maradnak, elvesznek. — Az egészszen Kerek, és cilinder formájú lyukok egyenes horizontális lineában eggy forma távúlságra feküsznek eggymástól, oljan szép rendszerint elosztva, és eggymásmellé rakva, hogy ha a' föld fejér, és nem kékes fekete vólna, méh sejteket gondolnál látni, tsak hogy a' méh sejtek hézakjai mind eggy formák, ezek pedig mennél alább annál, a' mint feljebb éréntém kissebbek. — A' lyukaknak mélysége mintegy hat vagy hét hüvelyknyi, hihető a' kissebb hézakok nem iljen méljek. Különös, hogy minden bogárkának, a' ki, és bejárásra két lyuka vagyon.

A' miljen szép állatotska a' Kérész lepke korában, szinte olly formátlan, és úndorító az insectumi állapotjában tekéntve. Képzeljünk magunknak eggy hat lábú motskos fejér, több izekre szakadozott és (midőn egész nevekedését elvégezte) harmadfél hüvelyknyi hosszú, a' farka felé mind inkább vékonyodó, két úszó szárnyokkal biró, és 3 ágú rojtos farkú harmat gyengeségű állatotskát, melly a' vízben oljan sebessen vitzkándozik mint a' kisded halak; tehát a' Kérészt képzeltük. — A' feje barnább, mint a' teste, az apró sertékkel, vagy szőrrel körül nőtt szája és szőrös hat lábai, meljeken a' maga házikójába ki és be mászkál, még tsúnyábbá teszik azt. Az első 2 lábai, meljek leghoszszabbak, és legegyenesebbek, legközelebb vagynak a' fejéhez, és két fő ízekből állanak, sokat hasonlítván a' méhnek két első lábaihoz. Ennek a' bogaratskának öt szemei vagynak, kettő oldalvást, mint a' légynek, három pedig egymás sorában mint három kis petyegetés a' homlokán láttzik *). [*) A' halhatatlan Linne azt tartya, hogy ezen öt szemek közzül a' hét nagyobbak, a' közelebbi a' 3 kissebbek a' távúl lévő tárgyaknak meglátására szolgálnak. — Ezen senki meg ne ütközzen, mert más állatok is a' miljenek például a' vízi Nymphák (Wasserjungfern oder Seejungfern) birnak 5 szemekkel.] — A' szemén alól az órra mellett vagyon két bajúszsza vagy tapogató két szarvatskája, oljan forma, mint a' minőt más főldi bogaraknál, és pillangóknál láthatni, de a' melly igen finom, és így igen töredékeny. — A' teste a' fején kivűl még más három izekből vagy szakadékokból áll, a' második ízből a' gömbölyű, és nagyotska feje mellől nőnek ki maga idejében a' szárnyok, meljeknek némű némű jeleit még a' bogárkának háta bőrén látni lehet. — A' testének hátúlsó része a' derekán túl tsupán egymásba foljó tízszeres gyűrűkből áll, mint a' lepkéké, ezen tizszeresen egybekaptsolt karimás teste vékonyához van foglalva mind két óldalrúl két általláttzó pehely finomságú rétes szárny, melly két szárnyoknak, és 3 ágú farkának segedelmével szokott a' vízben úszni, ezen szárnyokat a' háta felett öszve tsapdosván, és teste alá soha le nem hajthatván; de minthogy pihenése között is két szárnyait szüntelen mozgatja, nem találom Rössel Úrnak gyanúságát hellytelennek, a' ki úgy okoskodik, hogy valamint a' hal füleiben lévő kopoltyója által, úgy a' Kérész bogár ezen szárnyok által a' levegőt is szívja, és lélekzel eggyszer'smind *). [*) Az én Kérész bogaraim a' pohárban tíz napokig éltek olly elevenséggel, mint a' hal-tsikok, holott még vízbe nem tettem, egéssszen elhaltak vólt, talán eggyike tovább is élt vólna, ha vi'sgálódásaimat tovább akarván folytatni bort nem tseppentettem volna reá, mellyre felfordúlt előbb, más nap pedig megdögölvén a' víz fenekére szállott. A' kenyér-morsátskát pedig, és kása szemeket nem ették.] — A' hármas farkának középső ága a' testével eggyformán egyenes, a' két szélső szála egymástól el van válva, mint a' kinyitott olló, vagy ketsege farka. — Ez a' farka már bogár korában majd oljan hosszú mint az egész teste. Lepke korában pedig a' farka négy akkora, mint maga. — Az egész bogárka igen aránytalan nedves által láttzó testtel; de főképpen formátlan barnás fejjel bir.

A' Kérészeket a' farkaknak kettős, vagy hármas ágazások szerint a' természet visgálók 2 fő rendekre osztyák. A' Tiszában én három sertéjű Kérészt nem láttam, mikor a' bőréből kivetkezett, hanem addig még téli borítékjában lappang 3 águ a' farka, de leg ottan hogy abból ki-bújt, tsak két ágú két sárga tzérna szálhoz hasonló farkkal jelenik-meg. Tudakoltam másoktól is, de a' Tiszán repkedő Kérészt három farkut senki se tapasztalt.

Minden szárnyas vízi bogarak a' természet visgálóknak észrevételeik, és álításaik szerént tökélletes ki fejtődésekig háromszor vagy négyszer vetik le bőr ruhájókat, és így ötödikszer vetkezvén jőnnek ki a' levegőre és kellnek szárnyakra. Ezt miveli a' nevekedésben lévő fülbe-mászó, vizi lepke, az úgy nevezett vizi nympha, és más bogarak meljekkel a' Kérészeknek nagy hasonlatosságok vagyon: mellynél fogva két, 's három esztendeig tartó vízben lakások alatt a' Kérészek többször vetkeznek; de tsak a' viz alatt, és tsak az utolsó által változás történik a' vízen kivűl. *) [*) A' természet Historiájának a' bogarakról szólló részében általjában még sok homály fekszik, mert az állatoknak ezen része későbbre vétetett vi'sgálat alá. A' tapasztalásoknak öszvegyüjtése az írók szorgalma, és az idő majdan többeket fog napfényre hozni. — Hogy e' részben is a' Szerzőnek szép példáját kövessék Hazánk Tudósai, azt kéri A' Redactio.]

Bámulásra méltó a' Kérészekben még az, hogy midőn víz alatti lyukait oda hadják, és fel sietnek hogy lepkékké légyenek, nem tompúlnak el úgy mint a' hernyóknak nemei sem bogár formájokat az áltál változás előtt el-nem vesztik őszve nem sugorodnak, sem érzéketlen puppává nem változnak, mint a' hernyóból leendő pillangók. A' Halászok lesték azokat mikor hirtelen nagy víz apadások lellek; de soha semmi öszve tsomósodást bennek észre nem vettek. Én magam eleget fogtam és nem tsak semmi érzéketlenséget bennek nem tapasztaltam hanem álmélkodva néztem, hogy a' vékony hártya alatt az egész lepke szárnyaival eggyütt gyönyörűen ki vólt formálva, és elevenséggel vitzkándozott.

A' Tisza melléki emberek sokan úgy gondolkodnak, hogy minek előtte a' Kérészek vizes hajlékjaikat oda hagynák, már tojássaikat (vagy némelly butábbak állítása szerint az eleven kis Kérész fiakat) le-rakták a' lyukakban; de ez nem igaz, mert eggy bogár sem tojik addig míg tökélletes korát elnem érte, szinte úgy ez-is, mint a' mellynek, míg a' víz alatt lakik, tsak a' nevekedés és maga táplálása a' tzélja; de azon feljül az egész természetben a' lepkék, és a' szárnyakra kelt bogarak, nem pedig a' hernyók, és szárnyatlan insectumok szoktak tojni. Szaporodásoknak módját alább fogjuk elé adni.

A' Kérészek nem tsak lepke, hanem bogár korokban-is igen sokféle üldözéseknek vagynak ki-téve, mert nem tsak a' halak falják fel azokat, ha lyukaikból a' vízre ki-mennek, vagy a' part, mellyben laknak le-omlik, hanem a' vizi nymphák, és más nagyobb insectumok - is meg eszik. Ha hirtelen le apad a' víz főképpen melegebb időkben, és ők az apadás utánn hirtelen le-nem mehetnek, szárazon maradván tsak hamar meg-döglenek, a' mint a' Tiszának szirtos és agyagos kemény partjaiban így meg dögölve elég találtatott már. Azon kivűl a' halászok, néha a' gyerekek éretlenűl kiszedik a' viz alatti lyukokból azokat és halat horgásznak vélle. Nevezetesen a', menyhal fogásra (melly a' jegek el-olvadásával sűrűn szokott meg jelenni) igen alkalmatos tsalóka eledel. A' ketsege is kapkod a' Kérészszel rakott horog utánn előbb farkával le ütvén a' Kérészt a' horogról, és azutánn el-nyelvén azt, néha pedig ezen mesterkedése, és kapzsisága között a' farkánál a' görbe vasba fenn akadván a' halászt meg vigasztalja.

Azok a' bogarak, meljek a' vízben vólt lakások alatt, a' halaknak más vizi insectumoknak vagy a' halászoknak prédajok nem lettek, hanem eggy két esztendőkig tartott nevekedések, és érlelődesek utánn a' magok tökélletességeket el-érhették lyukaikból végtére az időnek megmelegedése utánn esztendőnként ki mozdulnak, és a' víznek felső színére fel iramodnak. A' bogaraknak sokassága nem tsak fel zavarja a' Tisza vízét, hanem oljan hal izűvé, és büdössé teszi, hogy a' Tisza parti lakósok a' Kérészek tüneménnye el-múlásáig vagy nem iszszák a' Tisza vízét, vagy tsak kéntelenségből. *) [*) Eggy hiteles személy azt beszéllette, hogy ő a' Tisza vizének szagáról eggy nappal előbb megérzi, hogy a' Kérészek megfognak jelenni. Nints is abban semmi képtelenség, mert midőn már lyukaiban nyö'sögni, és a' kiindúlásra megmozdulni kezd ezeknek az insectumoknak nagy serege, már a' Tiszába annak hal szaga elterülhet.] A' ki ekkor a' Tiszán tsak által hajókázik, alig tudja a' tulsó partig a' víznek rosz gőzét ki állani; de még ki álhatatlanabb a' döglött Kérésznek szaga, ha tsak eggy napig tartatik.

A' Kérészeknek megjelenések a' közönséges észre vételek szerént minden esztendőben Juniusnak az elein, de a' közepéig bizonyossan a' Tisza foljóján mindenütt meg szokott esni. Ha korán tavaszadott, és melegedett az idő, korántabb, ha későbbre melegedett, későbbre, de Juniusnak 15-dik napját nem igen ugratja el. A' forma változtatás mindennap délutáni 4 orakor kezdődik, és öt órakor legnagyobb sokaságban mutatják magokat. — Első nap tsak szemenként hullanganak, második nap többen mutatják magokat, harmadik nap derekában, és legnagyobb számmal érkeznek, negyedik avagy útólsó napon megént keveset lehet látni.
Tovább a 2. részhez: b) A' Kérészeknek lepke korok

Kezdőlap
Vendégoldal