ELŐSZÓ

»Nem lehet elhallgatnunk, miket láttunk és hallottunk« — mondá egykor Péter apostol az őt kérdőre fogó törvényszék előtt.

E kötelesség teljesítésének, sokévi tapasztalataimnak és tanulmányozásomnak gyümölcse e mű.

Önálló munka, de egyszersmind az 1892-ik évben kiadott művemnek: »Tiszafüred vidéke a népvándorlástól kezdve, történelmi és hadászati tekintetben« — folytatása és kiegészítése.

1903. szeptember 24-én az Országos régészeti és embertani Társulat heti ülésében felolvasást tartottam a tiszavidéki hun földpyramis-halmokról.

Később a múlt 1905-ik évi szeptemberben jött tudomásomra, hogy a m. tud. Akadémia két tudós egyént: egy régészt és egy geológus egyetemi tanárt bízott meg a tiszavidéki halmok tanulmányozása czéljából. Azért akkori felolvasásom tárgyát most újra átdolgoztam és megbővítettem.

Így keletkezett ez irodalmi művem, kérem a nyájas olvasót, méltóztassék kegyesen fogadni.

*