 |
||||||||||||
Szolnok, 1925. augusztus 25.
A szolnoki vasútállomáson egy sereg autó várja az érkezőket, amik személyenként tizenkétezer koronáért szállítják be a poggyászos utasokat a városba. Az autók sofőrjei vetélkedve kínálják kocsijukat és szinte versenyeznek egy-egy tizenkétezer koronás utasért. — Méltóztassék ide... — Ez kérem Mercedes, kényelmes és két perc alatt bent vagyunk a városban. A sofőrök szolgálatkészek, udvariasak és maguk teszik a kocsira az utasok poggyászait. A tizenhat autó mellett legalább ugyanannyi lovaskocsi álldogál. Ezek azonban kétszer olyan nagy összegért fuvaroznak. A kis alföldi városkának jól kövezett és aszfaltozott uccáin tehát tizenhat csinos bérautó szaladgál, melyek a pesti konflisoknak ugyancsak konkurenciát csinálnának, mert pontosan fele olyan összegért tesznek meg ugyanannyi utat. Ötezer korona borravalót pedig a sofőr alázatosan megköszön. Ezt látja az utas, ahogy Szolnokra megérkezik. Az autó – mert autón utazik mindenki – épülő paloták, házak, zsúfolt kirakatú, gazdag üzletek között röpít tova. Mintha nem is egy alföldi városkában lennénk. Az uccákon sok ember, élénk élet, az üzletekben vevők, a cukrászdák, vendéglők tele, az alkalmi cirkusz előadására minden jegy elfogyott, a mozi olcsó helyárakon pesti slágereket hirdet, és a színház... nos, itt regenerálja magát a Kecskeméten ráfizetésre dolgozó Csáky színigazgató. Egy város, mely a forgalmi adókból tartja fenn magát Már a népvándorlás előtt is élt a Tisza és Zagyva torkolatánál Solnik. Már akkor virágzó telep volt, melyet talán a szerencsés fekvése tett alkalmassá a folytonos fejlődésre. Szolnok azonban a történelemben nem volt szerencsés. Tizennégyszer pusztult el s legutóbb pedig a megszálló román csapatok a Tisza baloldaláról Szolnok hétezer háza közül hatezerháromszázat ágyúztak össze. De csodálatosan épen maradt mindig a török hódoltság idejéből fennmaradó „Tabán” városrész, melynek kis girbe-görbe labirintus-uccáiról azt mondják, hogy egy bennszülött szolnoki is fél napig bolyonghat ezeken, amíg kitalál innen. A szolnoki Tabán élő anachronizmusa a fiatal Szolnoknak, amiről talán fel kell még azt is jegyeznünk, hogy ez az ország egyetlen városa, melyben a születési statisztika megnyugtató és örvendetes eredményt mutat föl. A lakosság is nagyon szerencsés összetételű. Arányosan keveredik a gazda, iparos, kereskedő és lateiner. A szerencsés fekvésű és erejét jól kihasználó alföldi város kereskedelméről csak annyit kell megemlíteni, hogy ez az egész háztartását a kereskedőktől befolyó forgalmi adókból tudja fedezni. A jövedelmek fölös részét pedig a város nagyon helyes politikával különböző befektetésekben a közönségnek adja vissza. Ennek a politikának képviselője Tóth Tamás dr., aki nemrégiben főjegyzője, két hónap óta pedig polgármestere Szolnok városának.
Az ország legfiatalabb polgármestere elmondja, hogy mire fordítja Szolnok a külföldi kölcsönt Az élettől duzzadó, napsütötte alföldi város élén az ország legfiatalabb polgármestere, az alig harmincegy éves Tóth Tamás dr. áll. Gyorsan jutott mindig előbbre a tisztviselői ranglétrán, míg két hónap előtt egyhangúan a város polgármesterének választották meg. Tóth Tamás dr-ral új, liberális szellem költözött a szolnoki városházára: a munka és az építés szelleme. Mert a fiatal polgármestert nem találta készületlenül a mandátum. Részletes, komoly, nagy programja ugyancsak munkát adott a városi tanácsnak, amely csodálatosan ellenzék nélkül fogadja el és viszi keresztül a polgármester minden tervét. A polgármester szimpatikus fiatalember. Egészséges barna arcán nem látszik meg, hogy negyvenezer ember sorsának felelősségét hordozza. Örökké jókedvű és vidám. Fiatalos energiával és nagy lelkesedéssel beszél arról, hogy mire képes egy ügyes és tehetséges vezér. — Kétmillió aranykorona kölcsönt kap Szolnok. Ez a kétmillió nagy perspektívát nyújt a fejlődő Szolnoknak. Terveink, céljaink nagyok, és örömmel mondhatom, hogy a vajúdáson is már túl vagyunk, már csak a tervek gépies keresztülvitele szükséges. Egyetlen célunk építeni és újra építeni. Ez az aktív vagyon, amely mindig meghozza a maga kamatait. A nagy és szétágazó építési programot, melynek keresztülvitele már csak napok kérdése, kísérlem meg összefoglalni. — Szolnok közvetlen közelében egy jobb sorsra érdemes fürdő halódik: Kolop-fürdő. Sem vasúton, sem hajón nem lehet megközelíteni. A közönség is elmaradozik tőle, pedig csodás hatású, rádiumos iszapját nemcsak a fővárosi fürdők, de még a külföld is szívesen szállítja el. Szolnok nagyszerűen tudja majd hasznosítani ezt a rádiumtartalmú iszapot. Ezért a Tisza partjára minden komforttal ellátott nagy gyógy- és kádfürdőt építünk, melyhez négyemeletes szállodaépület is csatlakozik. A szállodában huszonhat elegáns és olcsó szoba, hall, táncterem, gőzmosoda, légfürdő, autógarázs, kertmozi, stb. lesz, míg a fürdőben szociális szempontból a gőz- és kádmedencéken kívül állandó ingyen uszodát is létesítünk. A gyógyfürdő és szálloda tervezési munkálatait nyilvános pályázaton Hegedűs Ármin nyugalmazott műszaki főtanácsos nyerte el, aki legmegfelelőbb módon oldotta meg az olcsó, jó és a praktikusság kérdését. A gyógyfürdő mellé a Tisza partjára egy gyönyörű parkot létesítünk, amelyet a helyi művésztelep művészeinek tanácsai mellett Rerrich Béla, a kertészeti főiskola igazgatója tervez. Ez a park lesz az új, építendő Szolnok súlypontja.
A vármegyei levéltárnok negyven milliárd értékű műkincset ad Szolnoknak — A gyógyfürdő mellé kerül – természetesen a park területére – a szolnokiak régi álma: a Kultúrpalota. Hatalmas hangversenyterem, közművelődési egyesület, vármegyei múzeum talál benne elhelyezést. A vármegyei múzeum hiánya is erősen érezhető Szolnok megyében. A múzeum számára már rengeteg anyagunk van, melyet Hermann Antal egyetemi tanár rendez össze. Ha pedig Hild Viktor vármegyei levéltárnok — akivel tárgyalások már folynak, — a harminc-negyven milliárd értékű műgyűjteményét átadja a múzeumnak, úgy a szolnoki lesz a vidék leggazdagabb és legértékesebb múzeuma. Hild Viktor úri gesztussal a vármegye iránt minden áldozatra kész; így minden remény megvan arra, hogy a mérhetetlen összegű műkincsek a múzeum tulajdonába mennek át. — A lakásínséget is radikálisan oldjuk meg. Egy háromemeletes és két kétemeletes bérház épül a Tisza partjára, melyeket a legmodernebb berendezéssel szerelünk fel. Itt körülbelül háromszáz család talál majd kényelmes és kellemes otthont. — Az építkezési, terveink ezzel még nem merültek ki. A közvágóhidat is kiépítjük, megnagyobbítjuk, és elsőrangú higiénikus sertésvágóhidat építünk hozzá. Erre óriási szükség van, mert az egész Alföldön csak egy, a szegedi sertésvágóhíd működik. A polgármester rajzokat, terveket terít elém. Szuggesztíven beszél, szinte látni, hogy mutogató ujjai alól paloták nőnek ki. — Szolnok épít... folyton dolgozik – folytatta. – Nem fecséreljük el sem a pénzünket, sem az időnket. Dolgozni kell itt mindenkinek, mert mi mindenkinek munkaalkalmat adunk. Szolnok összes iparágait két-három évre bőven elláttuk munkával... A legkisebb asztalos is résztvesz Szolnok új részének építésében. Óriási gazdasági fellendülést várunk. — Ezek az építkezések azonban nem a jövő tervei. Ha a kölcsönt pénzben is, nemcsak ígéretben megkapjuk, már egy hónap múlva megkezdődnek a munkálatok, mert még ősszel szeretnénk az összes falakat felhúzni, hogy jövő nyárra teljesen készen álljon az új Tisza-parti Szolnok.
— Több új épület azonban már most is munkában van. Így előrehaladott stádiumban folyik a Szegények Otthona székházának építkezése. A Szegények Otthonában hatvan nyomorult, az életben elesett ember talál állandó menedéket. Az otthont a város költségén tartjuk fenn és ott teljesen ingyen adunk minden erre rászorultnak lakást és élelmet. Az otthont lakályossá és kedvessé igyekszünk tenni, ezért fölszereljük minden kulturális követelménnyel: fürdője, könyvtára, társalkodója lesz. — A Bábaképezdét az állam építteti Szolnoknak. Ez az épület is már erősen közeleg a befejezés felé. A Nagyváradról kitelepített szülészeti klinika fog itt elhelyezkedni, Konrád Jenő dr. egyetemi tanár vezetésével. Mozi, mely két kultúrintézményt tart fenn — A város tulajdonában lévő mozgószínház jövedelmét is kulturális célra használjuk fel. A mozgószínház fél jövedelme a városban már huszonöt év óta elhelyezett művésztelepé, ahol a legkiválóbb magyar művészek nőttek fel. — Itt festegetett Bihari Sándor, Perlmutter Izsák, Liipola Irjö, a kiváló finn festő, Fényes Adolf, Mihalik Dániel, Olgyai Ferenc, stb. Állandó lakója a művésztelepnek ma is Pólya Tibor és Iván, Zombory Lajos, Szlányi Lajos, Szüle Péter, Vidovszky Béla, Zádor István, Udvari, Radnai, Moller és még sokan. A mozi jövedelmének másik felét a színházépület karbantartására fordítjuk, ahol egyelőre négyhónapos nyári színi-szezónt tart a kecskeméti színigazgató. — A művészek szorosan benn élnek a város társadalmában, ők hozták magukkal azt a kultúraszeretetet, ami úgyszólván minden intelligensebb szolnoki sajátja. A szolnoki polgárok, a művészek nevelő-hatása alatt különösebb érzékkel bírnak elsősorban a piktúra iránt, melyet természetesen a folytonos tárlatokkal annál inkább neveltek. Ma már minden szolnoki polgári család ebédlőjében ott lehet látni két-három művésztelepi festő munkáját. A szolnokiak nemcsak műértők, hanem műpártolók is. Ezt természetesen az itt lakó művészek igyekeznek meghálálni, például, hogy mást ne említsek, Pólya Tibor a városháza díszterme számára ajándékképpen megfesti a „Szolnoki csatát".
Állandó téli szini-szezón lesz Szolnokon — A szolnoki színház kérdése állandó problémája a városnak. A színház ugyanis eddig az úgynevezett Színpártoló Bizottság hatáskörébe tartozott. A bizottságnak természetesen nem voltak és nincsenek meg a szükséges anyagi feltételei ahhoz, hogy itt egy olyan színházat emeljen, melyben egy nagy társulat az egész szezónban elhelyezkedést találna. A nagy szolnoki építési tervből természetesen nem akartuk kihagyni a színházat sem, ezért megállapodtunk a Színpártoló Bizottsággal abban, hogy átvesszük tőlük a színházat, azt kiépítjük és restauráljuk, a színház fűtését úgy oldjuk meg, hogy a szorosan mellette felépülő gyógy- és gőzfürdő csővezetéke fog ingyen meleget szolgáltatni a színháznak. A színházat Sebestyén Artúr építészmérnök tervei alapján alakítjuk át, másfélmilliárd korona költséggel. A szolnokiak nagy örömmel látnák, ha állandó társulat jönne Szolnokra, mert amint mondtam, a város polgárai teljes megértéssel és nagy érzékkel viseltetnek minden kulturális intézmény iránt. Villamos autóbusz, Tisza-rakpart és összekötő vasúti híd — Külföldi tanulmányutam alkalmával láttam a villamos autóbusz célszerűségét, ilyen még egyetlen magyarországi városban sincs. A villamos autóbusz sínek nélkül, felsővezetékkel lesz ellátva; a felsővezetéket spirális rúgó köti össze az autóbusz áramszedő lírájával, így megvan a lehetősége annak, hogy az autóbusz bármely irányban könnyen kitérhessen. A sínfektetési költségeket pedig megspóroljuk. A városi villanytelep úgyis fölös mennyiségben termel áramot. A villamos autóbusszal hasznosítani tudnók a kárba veszett elektromosságot. Egyelőre hat járatot állítunk be, amely a város hat messze fekvő pontját köti össze. Az eddig megközelíthetetlen szandai szőlőhöz is indítunk járatot, amely igen kedvelt nyaralóhelye a szolnokiaknak és eddig csak a költséges magánjárművekkel közelíthető meg. — A Tisza-rakpart kérdése is rövidesen dűlőre jut. Itt nagy kereskedelmi kikötőt fogunk létesíteni, tudniillik Szolnok a legészakibb pontja a gőzhajóval hajózható Tiszának. Mayer földművelésügyi miniszter nemrégiben itt járt, s állami támogatást ígért a létesítendő rakparthoz. A Zagyva és a Tisza fölött összekötő vasúti hidat építünk, mely természetesen szorosan összefügg majd a Tisza-rakparttal is. A vasúti híd Szolnok két vasúti állomását a hajóállomással köti össze.
Építkezési láz Szolnokon — De nemcsak mi építünk – a hivatalos város –, hanem magánosok is. Hetenként húsz-huszonöt építési kérvényt intéz el a tanács, amelyek leginkább egy-, két szobás lakások építésére vonatkoznak. Az építkezési kedvet látva, felparcelláztuk a város egyetlen ingatlan vagyonát, tizennyolc holdas telkünket és rendkívül kedvező feltételek mellett, adómentességgel adtuk tovább. Mindenki épít Szolnokon, akinek csak annyi pénze van, hogy ezen a téglákat megveheti. Nem volt kilengés Szolnokon — Még talán annyit, hogy ez az építkezési kedv, a nagy alkotási láz eredője az, hogy itt sohasem voltak úgynevezett kilengések, itt jól megfért a keresztény és a zsidó. A vallási villongás éppen a keresztények józan gondolkozásán bukott meg. Természetesen itt is felütötték fejüket kisebb és jelentéktelenebb fajvédő alakulások, de ezek élete igen rövid és eredménytelen volt. Itt mindig hiába próbálkoztak azok a bizonyos fiatalemberek. Azt szeretném még közölni, hogy Szolnok város tanácsa rendkívül nagy kultúrérzékkel minden propozíciómat azonnal elfogadta és az ezekhez szükséges költségeket megszavazta, úgyhogy már semmi akadálya sincs annak, hogy egy hónap múlva elkezdődjön Szolnok új részének felépítése. Mindenesetre nagyszerű lendülettel ugrik ki Szolnok a keveset produkáló alföldi városok sorából. A tervek ragyogók és nagyvonalúak. Most már a kormányon múlik, hogy a városok kölcsönét ne csak írásban, de csengő aranyban is megszerezze. Ettől függ csak, hogy a tervekből egy-két év múlva kövek és paloták legyenek.
|
| Kezdőlap | Vendégoldal |
