»A kis Paganini felfedezése Szolnokon
A tehetségek születnek, bár igen gyakran, ha felfedezés nélkül kellő kiképzést nem nyerhetnek, az ismeretlenség homályában maradva nem juthatnak fel a parnassusra.
Az ötéves kis Kovács Dénes egy Szolnok külvárosi kiskereskedő fia, anélkül, hogy valaki arra ösztönözte volna, elővette bátyja hegedűjét — ki maga is csak mint műkedvelő, zenetanulással foglalkozott — és mindenkinek feltűnt, hogy a kis fiú bámulatos ügyességgel — nem csak kontárkodással, hanem hivatásszerű ügyességgel addig-addig próbálkozott a hangszeren, míg egészen tiszta hangokat fogott a húrokon. A kis Dénes feltűnő ügyessége általános meglepetést keltett, híre eljutott a Stefánia Intézetbe is, hol többek ajánlatára magára vonta Borbély György főispánnak mindenre kiterjedő figyelmét is. A főispán a kisfiút Gráber Lajosnak, a városi zeneiskola igazgatójának figyelmébe ajánlotta. Gráber a gyermekkel alaposabban, több órán át foglalkozva, azon meggyőződésre jutott, hogy a kis Dénes fenomenális zenei tehetség, akivel valóban érdemes foglalkozni. A közelmúlt napokban Temesváry János, a fővárosi Zeneművészeti Főiskola tudós tanára figyelte meg és azon kijelentést tette: hogy az ötéves kis Kovács Dénes valódi zenei világtehetség, kiből jó vezetés mellett híres művész válik.
A kisfiú nagy zenei intelligenciájára vall, hogy könnyen emlékében őrzi a hangjegyeket, a legnagyobb könnyedséggel játszik a húrokon, amiből valóban művészi jövőre lehet következtetni, ki nemcsak magának nevet és művészi jövendőt, hanem szülővárosának is hírt és dicsőséget szerez. Kovács Dénes nagy hegedűművész lesz.« 

»Hősök emléktáblájának leleplezése a polgári fiúiskolában
Az iskola 30 éves fennállása alkalmát használta fel a polg. iskola nemesen gondolkodó tanári kara a volt iskolatársak támogatásával, hogy a világháborúban elhunyt volt polg. iskolás növendékek nevét márvány táblán örökítse meg arany betűkkel az iskola bejáratában. [1932] Június 5-én folyt le a lélekbe markoló és felejthetetlen szép ünnepség. Reggel 8 órakor ez egyes felekezetek templomában istentisztelet volt. A mi templomunkban lapunk szerkesztője [P. Unyi Bernardin] mondotta — mint az iskola hitoktatója — a szentmisét az elhunyt hősökért. 10 órakor megalakult a városháza nagytermében a volt polgári iskolások szövetsége, mely célul tűzte ki magának az iskola szegény sorsú tanulóinak segélyezését. Fél tizenkét órakor pedig az iskolában kezdetét vette a hősök táblájának ünnepélyes leleplezése, melyen képviseltette magát a kultuszminiszter, a megye, város, katonai, egyházi hatóságok, iskolák, számos egyesület. A volt iskolatársak közül nagyon sokan vettek részt. Az érdeklődő vendégek nagy száma az iskola széles, hosszú folyosóját zsúfolásig megtöltötte. A vendégeket Grünwald László h. igazgató üdvözölte megkapó szavakkal. Az énekszámokat a Millenium dalárdája szolgáltatta Farády Géza karnagy vezetése alatt. Petrencsik Miklós polg. isk. tanár a volt iskolatársak nevében mondotta el az ünnepi beszédet remekbe készült gondolatokkal és költői ihletséggel. A polg. isk. egyik növendéke „A honvéd” című költeményt szavalta el nagy páthossal. Az ünnepélyt Tóth István polg. isk. igazgató szakfelügyelő szavai zárták be, melyekben fogadalmat tett az ő és utódjai nevében, hogy a leleplezett emléktábla felett nemcsak őrködni fog, hanem azon lesz, hogy annak jellege mindenkor az elhunyt hősökről való megemlékezésen túl ékesen hirdesse az iskolába járó százaknak a hazaszeretetnek szent eszméjét. Délután a polgári iskola több vidéki polg. iskola részvételével a MÁV pályán tornaversenyt rendezett.«

(Kép: Ifjú Polgárok Lapja, 1937. dec. 1.  — Szöveg: Katolikus Élet, 1932. jún. 20.)