Kósa Károly: II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala

Kósa Károly

„Dübörgő ércszekeren megjött a nagy Fejedelem…”
II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala

Közismert, hogy II. Rákóczi Ferenc szíve a törökországi Rodostóban dobbant utoljára 1735. április 8-án. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy Mikes Kelemen temettette el a porta engedélyével édesanyja, Zrínyi Ilona mellé. Százhetvenegy éven át a galatai Szent Benedek-kápolna őrizte hamvait, s csak 1906. október 29-én helyezték végső nyugalomba Kassán a Szent Erzsébet székesegyház kriptájában.

A nagyságos fejedelem és bujdosó társainak hazahozataláról törvény intézkedett, s országos ünnepségsorozat kísérte nagyjaink hazatérését. Így volt ez körzetünkben is. Eötvös Károly Lajos vármegyei tanfelügyelő már szeptemberben levelet intézett Apponyi Albert kultuszminiszterhez az iskolai Rákóczi-ünnepségek tárgyában. A miniszter — talán ennek hatására — az ország minden iskolájában tanítási szünetet rendelt el, s előírta hogy megemlékezzenek a felemelő eseményről. Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Törvényhatósági Bizottsága 1906. október 16-án döntött arról, hogy 19 tagú küldöttséggel és vármegyei bandériummal képviselteti magát október 28-án a budapesti országos ünnepélyen, míg a kassai temetésen dr. gróf Almásy Imre főispán, dr. Benkó Albert alispán és Kövér János bizottsági tag vesz részt.


Rákóczi-emléktábla Szolnokon.	Rákóczi-dombormű, Tiszatenyő.

A szolnoki fiúgimnázium tizenegy tanulója — a VIII. osztályból Baik Miklós, Cziglán István, Csekey István, Galambos Ferenc, Holczer László, Leitner Sándor, Peszeki Gergely, Rebmann Antal, Tolnai Ernő, a VII. osztályból Ruzsics Lajos, a VI. osztályból Havas Zoltán — is elzarándokolt Kassára tanáruk, Nógrády László író, irodalomtörténész vezetésével. Az utazásról egy helyi lapban beszámolót írt ifjabb Csekey István: „Már az a tudat is felemelt bennünket, hogy részt vehettünk a nemzet legnagyobb és legszebb temetésében, amely idáig csak végbement a történelem nyomán. De még inkább fölemelte lelkünket az a fény, pompa és méltóság, mely az egész várost elárasztotta a nagy napon, a temetés napján. Pazar dísz mindenütt, előkelő közönség a tribünökön, ünnepélyes csendben várakozó tömeg a kordonokon kívül. Mi is itt a színház épületével szemben vártuk a temetési menetet, melynek indulását huszonnégy ágyúlövés jelezte, mire megkondultak a harangok, hogy elsirassák utolsó útján a nagy fejedelmet. Nem sokáig kellett várnunk. A közönség ünnepies csendjében, de a harangok folytonos zúgása között tűnt fel Hadik gróf államtitkár fehér lován, mely oly méltósággal mérte végig a porondot, mintha csak tudta volna, hogy a nemzet legnagyobb halottjának gyászmenetét nyitja meg. S aztán sorban elvonult előttünk a változatosabbnál változatosabb, fenségesnél fenségesebb képet nyújtó menet, a megyék bandériumaival, a főiskolák küldötteivel, a középkori temetés összes jelvényeivel, a papság tömött soraival, a szent hamvakat vivő gyászkocsikkal, a kormány, képviselőház és főrendiház tagjaival, az állami főméltóságokkal, hatóságok és intézetek fejeivel. Elment, elvonult előttünk, hogy átadja a szent nagyokat annak a helynek, amely legméltóbb ő hozzájuk, amely leginkább megilleti őket, a fenséges székesegyháznak. A szertartáson nem lehettünk jelen a dómban, de délután megtekintettük a ravatalon a szent koporsókat, melyeknek látása a gótikus székesegyház misztikus félhomályában leírhatatlan mély hatással volt ifjú lelkünkre.”


II. Rákóczi Ferenc-emléktábla Tiszaföldváron.	Rákóczi-szobor, Jászkisér.

Jászberényből négyszázan utaztak különvonattal Hatvanba, ahol Koncsek István polgármester koszorút helyezett el a vonaton szállított koporsóra.
Mezőtúr Uszkay Bálint főjegyzőt delegálta Kassára, aki koszorút helyezett el a fejedelem koporsóján. A templomokban gyászistentiszteletet tartottak.
Kisújszálláson díszközgyűlés volt, zúgtak a harangok, s este a város fényesen kivilágították.
Karcagot Rimaszombati István helyettes polgármester és Daróczi Béla jegyző képviselte a temetésen. Helyben díszközgyűlést tartottak és alapítványt tettek a vezérlő fejedelem emlékére.
Kenderes díszközgyűléssel, istentiszteletekkel, zászlódísszel és esti kivilágítással ünnepelt.
Törökszentmiklóson valóságos emberáradat hullámzott este a feldíszített és kivilágított utcákon.
Cibakháza összes tanulója részt vett az ünnepi szentmisén.
Jászkiséren az izraelita hitközség is Rákóczi-ünnepet tartott.
Tiszaföldváron Nogáll László plébános tizenhét oldalas füzetben ki is nyomtatta ünnepi beszédét.

Karcag egyik utcája már 1902-től a fejedelem nevét viseli, s 1906. október 29-én a közgyűlés díszpolgárrá választotta a bujdosók maradványainak hazahozataláért eredményesen küzdő Thaly Kálmánt.
Szolnokon ekkor nevezték el az egyik kerületet, a „Nagyvárost” átszelő utcát a fejedelemről, s később az itt álló iskola is felvette a nevét.

Eme, korántsem teljes felsorolásból sem felejthetjük ki Rákóczifalvát. A törökkor végén elpusztult Varsány mezőváros területén a 18. század elején kastélyt építtetett II. Rákóczi Ferenc, az akkori birtokos. Település azonban csak 1880 után jött létre, s lakói a fejedelem iránti tiszteletből kérték, hogy felvehessék a Rákóczifalva nevet. A kastélyt 1892-ben lebontották, s tégláiból építették a községházát, a jegyzői lakást és az iskolát is. 1906. október 26-án díszközgyűléssel ünnepelték meg a község fennállásának negyedszázados évfordulóját és névadójuk hamvainak hazahozatalát.


Rákóczi-emléktábla, Rákóczifalva.	Rákóczi-szobor, Rákóczifalva.