A Balaton szolnoki tündére (3. rész)

A Színházi Élet hagyományozta ránk a szolnoki fogadtatás részleteit is. Dr. Heuman Károly „A szőke Tisza lánya, mint a magyar tenger tündére érkezett haza Szolnokra” című írását idézzük:

»A szolnoki délutáni gyorsvonat étkezőkocsijában két fiatal leány ül. Neuländer Sári és nővére, Duci. Utaznak haza.
A siófoki választás győztese már átesett a népszerűség első próbáján Pesten. Ahol csak megfordult, színházban és étteremben, a közönség ráismert és mosollyal, tapssal üdvözölte a fiatal szolnoki leányt. Most a vonaton is megtelik az étkezőkocsi arra a hírre, hogy a Balaton Tündére feketekávét iszik dupla habbal a mozgó vendéglőben.
Sári és Duci ezúttal nem sokat foglalkozhatnak az érdeklődőkkel. Sokkal jobban érdekli őket, hogy mi lesz Szolnokon?
— Mégis csak szép volna, ha a barátnők, ismerősök kijönnének a pályaudvarra — véli Duci.
Sári nem ilyen igényes.
— Én csak az édesanyámat szeretném már látni, ha ő kijön értünk, semmi sem hiányzik a boldogságomhoz. Nem is gondolok arra, hogy engem idegenek is várjanak, amikor hazajövök.

Sárinak és Ducinak is teljesült a kívánságuk. A szolnoki nagy pályaudvar már messziről feketéllik a sok embertől, akik a Balaton Tündére tiszteletére jöttek ki; barátnők, ismerősök és ismeretlenek, viszont még meg sem áll egészen a gyors, és Neuländer Sári már nyakába ugorhatik annak a fiatal, fess asszonynak, akit most az az öröm ért, hogy édesanyja a Balaton legszebb leányának.
Virágcsokor virágcsokor után, a sírva kacagó kis szolnoki leány alig győzi a sok bukétákat átnyalábolni, és az éljenző tömegből elegáns úr lép elő: Klébinder Jenő dr., Szolnok város első jegyzője, mint a Szolnoki Tiszai Strand igazgatója üdvözli a Balaton Tündérét:
— Boldogok vagyunk, hogy egy arra érdemes leány karrierje innen indult, és a szőke Tisza leánya mint a magyar tenger győztes tündére érkezett vissza.

Egész sereg amatőr veszi célba gépével Neuländer Sárit, amikor virággal díszített kocsiján hazahajtat. [Talán egyszer ezek a fényképek is előkerülnek a szolnoki albumokból. — K.K.] Kétoldalt sorfalat áll az utcán a sok érdeklődő, és a Baross utca 40. számú ház előtt — itt laknak Neuländerék — várja a Balaton Tündérét az igazi meglepetés: ezrével állanak itt azok, akik elsőknek akarnak gratulálni a Balaton győztesének otthonában.
Most látszik meg, hogy a kis Sári igen kedvelt szűkebb hazájában. Nincs irigye, mindenki örül győzelmének, mindenki tud mondani róla valami jót. Csak most tudjuk meg, hogy az új Balaton Tündére egyúttal Szolnok úszóbajnoknője, hogy kitűnő tanuló volt az iskolában, és hogy szerénységből csak utolsónak jelentkezett a szolnoki strandválasztásnál, amelyből egyhangú győztesnek került ki, hogy diadalra vihesse Szolnok színeit...
És autogramgyűjtők rohamozzák meg Sárit, akit a kertes udvaron most már a legjobb barátnők várnak ezer kérdéssel.
— Hát csakugyan igaz? És hogy mulattál a Balatonon? És ki volt a legjobb táncos? És Pesten hol voltál és melyik színházban jártál?
Neuländer Sári pedig hűségesen felel:
— Bizony igaz, magam sem hittem. Gyönyörű volt a Balaton, és száz táncosom is volt, és pompás volt Pesten is, több színházban voltam és a Belvárosi Színházban láttam Titkos Ilonát...
Tovább faggatják:
— Mégis, mi volt a legszebb élményed?
Most már gondolkozni kell a Balaton Tündérének.
— Talán amikor kihirdették Siófokon az eredményt és Tasnády Fekete Mária virággal üdvözölt. Vagy talán, amikor a választás után filmeztek, vagy még inkább, amikor Balatonlidón megmutatták a telket és a házat, és én arra eszméltem, hogy egyszeriben ház- és telektulajdonos vagyok!
Búcsúznak a barátnők és Neuländer Sári egyedül marad az édesanyjával a kertre néző barátságos kis lakásban.
— Nem akartam hinni a sürgönynek, lányom, és most sem hinném el, ha nem látnám az arcodból a boldogságot.
Virág van mindenütt a szobában, barátságosan süt be a nap az ablakon, Sári kislányosan az anyja ölébe hajtja a fejét, és csak annyit mond:
— Mégis csak jó itthon, anyukám...«